Marco Rossi számára Magyarország hozta el edzői karrierje első áttörését, ennek köszönhetően az első szövetségi kapitányi megbízatását is itt kapta meg. A torinói cserejátékosból lett „futballmagyar” szíve szerint világbajnokságon látná a válogatottunkat. Az idő azonban sürgeti. Két év múlva ugyan csak Eb lesz, ám az budapesti helyszínnel. Kedden nyakába vette a felelősséget, immár magyar szövetségi kapitányként tehet érte, hogy ott legyünk. Elődje teljes homályban volt, ő azonban nem takarózhat azzal, hogy nem ismeri a játékosokat és a magyar futballt.
„Nem a győzelem, a részvétel a fontos”
A magyar labdarúgó-válogatott élére frissen kinevezett szakember szerint, ha van gondolat a sportfilozófiában, ami tőle a távol áll, akkor az a fenti Pierre de Coubertin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapítójától származó idézet.
Torinóból indult, 18 évig tartó játékos pályafutása során tizenegy klubnál fordult meg. Igazán csak Bresciában tudott gyökeret ereszteni, 1988-tól 1993-ig futballozott a csapatban, ahol későbbi edzői példaképe, a román Mircea Lucescu kezei alatt is dolgozott.
Legnagyobb sikerét 1994-ben a Sampdoria labdarúgójaként érte el, ahol olasz kupagyőztes lett. Igaz, nem számított alapembernek, két idény alatt 25 meccset kapott és egy gólt szerzett a genovaiaknál.
Levezetésképpen megjárta Mexikót és Németországot. Előbbinél a Club América, utóbbinál az Eintracht Frankfurt kiegészítő embere volt.
Játékosként nem voltam valami nagy tehetség, de azt hiszem, mindig a maximumot hoztam ki magamból. Mindennapi harcokat, amolyan kis háborúkat vívtam a céljaim elérése érdekében
– jellemezte karrierjét egy későbbi interjúban a klikkoutout.sk-nak.
Rossi 2000-ben a Serie D-s AC Saló játékosaként akasztotta szögre a stoplist.
Középszerből küzdötte fel magát
Görögországban lett pályaedző, majd három év elteltével egy Brescia közeli kisvárosban, Lumezzanéban kezdte meg vezetőedzői pályafutását, ahol először az U19-es csapatot, majd egy esztendő elteltével a felnőtteket is irányította. Komolyabb siker nélkül.
A folytatás sem hozott áttörést, harmad-negyedosztályú csapatok váltogatták egymást Rossi életében, amely mellett a Manchester City félhivatalos játékosmegfigyelőjeként kereste az ifjú reménységeket. Már-már megfeneklett edzői karrierje, mígnem az akkor a Honvéd nemzetközi igazgatójaként dolgozó Fabio Cordella beajánlotta – majd állítása szerint az erős ellenszél ellenére is – Kispestre csábította.
Az biztos, hogy én nem szeretem a 0-0-t. Nyerni szeretek, ezért az olaszos 1-0-t választom. A focit úgy jellemezném, hogy az egyensúly sportága. Nem lehetsz túlságosan offenzív, de defenzív se – meg kell találni az egyensúlyt
– vallja edzői filozófiája egyik alapkövének.
Antréként tán a a magyar válogatottnál is üdvözítő lenne az egyensúly és a szervezettség megtalálása, mert pont ezt nem sikerült kialakítani Georges Leekens kérészéletű kapitánysága alatt. Első kispesti szezonja, a 2012/13-as rögvest emlékezetesen alakult, első öt meccséből négyet megnyert, egyet adott csupán döntetlenre az olasz edző alakulata. Megverték idegenben a Videotont, majd a Ferencvárost is. Végül 30 meccsen 52 pontot gyűjtöttek, olaszosnak nehezen nevezhető 4-3-3-as alapfelállással 50 gólt lőtt a csapata és 36-ot kapott. Utóbbi a negyedik legkevesebb volt a ligában: csak a bajnok Győr, az ezüstérmes Videoton és a nyolcadik helyen záró Szombathely tudott ennél jobb mutatót produkálni.
A Honvéd az 1994-es ezüst után először állhatott fel a dobogóra – a harmadik fokára –, majd húsz év után. És ekkor még senki sem sejtette, hogy ez csak a kezdet. Rossit már ekkor megszerették a Honvéd-drukkerek. Ritkán beszélt félre, kerülte a lózungokat és nem félt vállalni a felelősséget. E tekintetben tán akad némi hasonlóság Dárdai Pál és közte.
Amikor két játékosa, Lanzafame és Martinez kis híján összeverekedett egy tizenegyes elvégzésén, akkor is magára vállalta a balhét, mondván, ő nem adott egyértelmű utasítást meccs előtt, hogy ki végezze el a büntetőt, ha arra kerül sor.
Még az idény vége előtt szerződéshosszabbítást ajánlottak neki, amit alá is írt. A következő szezon végén már mégsem Marco Rossinak hívták a kispestiek edzőjét.
A Honvéd zsinórban öt meccsen szenvedett vereséget 2014 áprilisában, a pécsi 1-0-s vereséget követően pedig az olasz tréner benyújtotta első lemondását.
A magyar bajnok edző, aki arannyal a nyakában mondott le
Kilenc hónappal később azért hívta vissza Georges F. Hemingway tulajdonos, mert a kieső helytől csupán két pontra állt a Honvéd Csábi József irányításával. Másfél igen szürke év kezdődött Rossi számára, aki úgy tűnt, képtelen megismételni korábbi sikereit:
- 2015-ben benntartotta a Honvédot, de más pozitívumot nehéz lett volna találni a csapattal kapcsolatban.
- Egy esztendőre rá pedig a 8. helyen zártak a megújult, immáron 12 együttesből álló élvonalban. Izgulniuk nagyon nem kellett. Sem a nemzetközi kupaindulást jelentő helyek, sem a kiesés miatt.
A futball 70 százalékban fejben dől el, mi ebben értünk el hatalmas fejlődést
– mondta, amikor 2017 márciusában az Origo megkérdezte, mit tett a csapattal, hogy az a középmezőnyből a dobogós helyekért kezdett harcolni.
Ekkor már a Videoton állt az élen, a Honvéd hiába vezette előtte többször is a tabellát, hol a fehérváriakat, hol pedig a szezon másik meglepetéscsapatát, a Vasast előzve.
Hogy az olasz szakvezető mentálisan rendkívül erős Kispestet rakott össze, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kiélezett helyzet ellenére sem veszítettek pontot az utolsó öt fordulóban. Köztük a bajnoki döntőn, a Videoton elleni utolsó mérkőzésen sem (1-0), ezzel pedig visszaelőzték a fehérváriakat és 24 év után bajnoki címet ünnepeltek.
Bajnok lettem, így kapok majd egy fejezetet ennek a fantasztikus klubnak a történelemkönyvében. A munkámat elvégeztem, aminek nagyon szép a vége, és ahogy mondani szokták: a csúcson kell abbahagyni. Én sem teszek másként
– búcsúzott mindenki megdöbbenésére a Honvédtól és a szurkolóktól azon melegében, a mérkőzést követő nyilatkozatában az első bajnoki címéért járó aranyéremmel a nyakában.
Felvidéki kitérő – újabb érem
Persze a valóság kevésbé volt idilli. Két hét pihenő után 2017 nyarán már a Dunaszerdahely edzőjeként folytatta, innen keveredett éles szócsatába a Honvéd-tulaj George F. Hemingwayjel. Rossi állítása szerint maradt volna továbbra is, csak épp arra nem kapott garanciát, hogy tovább építheti a csapatát és a klub nem adja el a bajnoki cím után legjobbjait.
A DAC-nál komoly lehetőségek, remek jövőkép van, biztos vagyok benne, hogy sokra fogják majd vinni, velem vagy nélkülem, de így lesz. Sajnos – és ezt mondom úgy, hogy minden tiszteletem a Honvédé – ez Hemingway úr csapatánál nem biztos, hogy így lesz
– mondta a csakfoci.hu-nak tavaly decemberben.
Rossi karrierje Dunaszerdahelyen sem indult simán. Hiába rajtolt jól a csapata, és verték novemberben hazai pályán 2-1-re a nagy rivális Slovant, kis híján benyújtotta a lemondását. A szurkolók a jó eredmények ellenére is elődjét, László Csabát éltették újra és újra a DAC-meccsein.
Az ősz elején többször is téma volt a mester távozása, de a lehető legjobb választ adta a kritikusoknak. Az idei lett a DAC történelmének legjobb szezonja. Előzetesen a felsőházi rájátszást tűztük ki célul, magunk elé, majd miután ez megvolt, az 50 pontos klubrekord beállítását. Ebből aztán 57 lett és a dobogó harmadik foka
– mesélte Vida Kristopher, a csallóköziek magyar karmestere a 24.hu-nak Rossi akkori hozzáállásáról, aki honlapunknak több pontban jellemezte az olasz edzőt:
- Rendkívül taktikus, jól felkészült.
- Igazi stratéga.
- Nem tudja meghazudtolni olasz mivoltát: a védekezésre óriási hangsúlyt fektet.
- Rengeteg munkát fektetett abba, hogy az általa preferált, a Juventus, vagy épp a Napoli által alkalmazott 3-5-2-es hadrendet a lehető legjobban elsajátítsa a DAC is, mint ahogy három éven át „verte” a Honvéd fiataljainak a fejébe is ugyanezt.
- Rossi elképesztő hévvel, mentalitás, szenvedéllyel éli meg a meccsnapokat.
- A hét hat napján bármikor, bármivel fordulhatnak hozzá játékosai. Meccsnapon viszont átmegy diktátorba, nincs kérdés és nincs lelki pátyolgatás. Feladat van, amit meg kell oldani.
Feladat a magyar válogatott élén is lesz, bőven
Rossi korábban sem titkolta, ha megkeresnék az MLSZ-től, szívesen irányítaná a nemzeti tizenegyet. Legutóbb kinevezése előtt bő egy héttel beszélt erről, amikor a Honvéd-drukkerek látták vendégül. Épp egy festményt avattak fel a szurkolók egyik törzshelyén, ahol Puskás Ferenccel és a kétszeres magyar gólkirály, Davide Lanzafaméval szerepel együtt.
Magyarország a második otthonom, hat évig itt éltem, és éreztem az emberek, a szurkolók megbecsülését. De ki vagyok én, hogy nemet mondjak a válogatottnak?
– tette fel a költői kérdést a DigiSport kamerája előtt.
Végül nem is tudott nemet mondani.
Nézem a vébét, és azt kell mondanom, Olaszország és Magyarország nélkül ez nem az igazi. Nagyon szomorú
– írta egyetlen nappal a kinevezése előtt közösségi oldalán, talán már annak tudtában, hogy ő lesz a következő, aki próbát tehet a magyar válogatott nagy tornára való kijuttatására.
A magyar szurkolók nem tekintenek négy évre előre. Egyelőre tán megelégednének annyival, hogy az őszi Nemzetek Ligája mérkőzéseken már olyan válogatott lépjen pályára, ahol mind a tizenegy játékos a posztjának megfelelő helyen játszik és külső szem számára is látható, érzékelhető cél, elképzelés rajzolódik ki a gyepen.
Kiemelt kép: Czeglédi Zsolt / MTI