Az Index készített terjedelmes interjút a 29. születésnapját pénteken ünneplő Szalai Ádámmal, aki így nyilatkozott a 13. válogatottban szerzett góljáról, mellyel az osztrákokat szomorította a nyári franciaországi Európa-bajnokságon:
Visszanéztem már néhányszor, de nem minden nap. Lacikával (Kleinheisler László – a szerk.) elég jól megjátszottuk a labdát. Elértem, és elrúgtam a kapus mellett. Aztán jöttek az érzelmek. Az emberek szeretetét megérezni felemelő. És nem is a gól, hanem a meccs utáni képek az igazán felemelőek, ahogy együtt ünneplünk azokkal, akiknek mindaddig kevés sikerélmény jutott. Ezek mellett a gól eltörpül. Az is felejthetetlen, persze, hogy a kezembe veszem a telefonom, és elárasztanak az üzenetek. Az is örökké megmarad, ahogy megyünk a repülőhöz, és azt látjuk, hogy mi volt Budapesten, amikor az emberek megállították a villamost. Visszatérünk az edzőtáborba, és olyan érzés van bennünk, ami addig nem adatott meg.
Amikor az önbizalmam romokban hevert, azt nagyon nehéz volt újraépíteni. Ha rendre kudarcok érnek, azt nagyon nehéz kizárni. A szurkolók céltáblája lettem, kifütyültek, és ezt mégsem szabad személyeskedésnek venni, hiszen a szurkoló annak alapján ítél, amit lát. Próbáltam burokba tenni minden fájdalmam, bezárni egy ládába, és abban hinni, hogy itt az Eb, amire olyan régen vártunk, és minden megváltozhat. Amitől az önbizalom is visszajön. A hitem nem veszett el a nehéz periódusban, és szerencsére, minden megváltozott. A Svájc elleni vb-selejtezőn, októberben, már egészen más volt a hangulat. Akkor már nem utasítottak el.
A magyar csatár több, mint három éve mondta el emlékezetes beszédét, melyben a magyar labdarúgásra jellemző nem reális célkitűzésekről beszélt. Erről utólag így vélekedett:
Ha csak arra a képre gondolok, hogy a körúton ünneplik a sikerünket a szurkolók, akkor maximálisan megérte. Senkit sem akartam megsérteni akkor, távol állt tőlem a személyeskedés. Nem véletlenül nem használtam neveket. Nem akartam, nem ez volt a cél. Ha nem is közvetlenül utána, de a magyar futballban elindultak a változások. Volt pár kellemetlen megnyilvánulás utána – neveket most sem szeretnék mondani -, erre felkészültem akkor, amikor a beszéd mellett döntöttem. De hát ilyen vagyok, nem szeretem magamban tartani, ami bánt. A masszív eredménytelenség pedig bántott, és úgy éreztem, nem foghatom vissza magam. Viszont, akik nem lelkesedtek a futballért, az Eb két hete alatt szurkolókká váltak. Ugyanazok a játékosok, akik korábban kikaptak, és alárendelt szerepet játszottak, fejüket lehajtva hagyták el a pályát, most nem. Akik nyolcat kaptak Amszterdamban, most hármat vágtak a későbbi győztes portugáloknak. A sokat szidott játékosok megfelelő felkészítéssel csoportelsők lettek egy Európa-bajnokságon. Félreértés ne essék, nem ettől a beszédtől javult meg valami. De az őszinte és lényegre törő beszéd felé tettünk egy lépést.
