Persze, Neymar mindenkihez képest más szintet jelent.
Sőt, most, hogy már régóta egyre kevésbé klasszis futballista, leginkább akként. Carlo Ancelotti azzal az eltökélt – és ki is nyilatkoztatott – szándékkal foglalta el a legnagyobb arany intarziával rendelkező, de egyben legszálkásabb válogatott kispadot, hogy nagymértékben kíván támaszkodni Neymar kiemelkedő tehetségére a válogatott felépítésénél. De ez jelenleg lehetetlen. Neymar sérülésből tért vissza, tehát kalkulálható volt egy lassabb formajavulás, de eddig ehhez képest is csalódást okozott. Nem, nem cselezni vagy rúgni felejtett el, nem a kreativitása lett az enyészeté. Rúgott azóta szögletgólt, szerzett Dél-Amerika jelenlegi tán legjobb együttese, a Flamengo elleni győztes találatot is, de a jellemző inkább a végtelen, terpeszkedő indolencia volt, amely minden jó megoldást kontúrtalanná tett, és belengte Neymar játékát, mint talajközeli köd. Neymar állandó labdaéhsége, a társait olykor látványosan kárhoztató gesztusai szemmel láthatóan több csapattársára is nyomasztólag hatottak, reklamálásai országhatáron kívül sokkal többször jelenthettek volna sárga lapos figyelmeztetést, és, ami talán a legfontosabb egy csapatsportban: a Vasco elleni rekordvereség (0–6) után tett sírós-pityogós nyilatkozata során kivonta magát a felelősség alól, nem vállalta egyenes gerinccel a következményeket.
Neymar ezekben a gesztusokban megnyilvánuló frusztrációja vélhetően abból a felismerésből fakad, hogy erőállapotban messze nincs azon a szinten, amelyen a technikai kvalitásai igazán érvényesülni tudnának, és az állandó egészségügyi gondok miatt lehet, hogy már nem is lesz. Ezzel a meccsek többsége során szembesült, nemzetközi szinten közepes játékosok is elnyomták, gyakran bántóan könnyen állították meg.
Ancelotti tökéletes jellemrajzot kapott ahhoz, hogy lássa, két választása maradt Neymarral kapcsolatban:
- vagy egy tökéletes állapotban lévőt enged a csapatába, aki egójával együtt is emelni képes az együttest,
- vagy kihagyja a játékost, mert nem az a karakter, aki képes a második sorból segíteni a közös sikert.
Ancelotti tehát ki is hagyta a jelenlegi Neymart, és telefonon megbeszélést folytatott vele egy képzeletbeliről, aki használhatna a selecaónak a jövőben. A sajtótájékoztatón sem menekült a Neymar aktuális, pár napos egészségügyi gondja nyújtotta barikád mögé, hanem elmondta: szakmai döntés született.
Csak hogy képet kapjunk Ancelotti lehetőségeiről. Nem hívta meg Vinicius Juniort és Rodrygót sem. Előbbi eltiltása miatt a most játszandó két vb-selejtező közül az elsőn amúgy sem léphetett volna pályára, így Ancelotti fölöslegesnek látta megreptetését az oxigénmentes La Paz-i hegyi kínszenvedés kedvéért, inkább döntött a kísérletezés mellett. Rodrygo tisztázatlan státusza és marginalizálódása a Real Madridban hosszú távon teremt kétes helyzetet az előző Bajnokok Ligája-szezonok egyik leghatékonyabb pontszerzője számára, akinek az átigazolási időszak kiskapuján keresztül sem sikerült megtalálnia a menekülő útvonalt, tehát ő is kimaradt. Ahogy a PL eddigi 3 fordulójában 2 gólt szerző Igor Thiago meghívása sincs jelenleg napirenden. Matheus Cunha a behívó érkezése utáni bajnoki mérkőzésen sérült meg, így végül Joao Pedro, a Chelsea-ben a korábbinál sokkal jelentősebb befejezőcsatári erényeket csillogtató, az ellenfél tizenhatosának légterét rétisas-szerűen uraló center, Estevao, a Palmer sérülése miatt a Chelsea alapcsapatába került tini, Gabriel Martinelli és Raphinha került a kezdőbe. A Barcelona játékosa a tízes pozícióban játszva alakította ki a helyzeteket, és végül az ő kísérlete után a kapuson felpattanó labdát ollózta a hálóba Estevao, első válogatott gólját jegyezve. A gólt megelőző akció is látványos volt, és futott még pár ilyen, de az igazi show a második félidőben következett, amelyben fokozatosan a Lucas Paqueta, Luis Henrique, Kaio Jorge, Richarlison támadó négyes került a pályára. Paqueta és Luis Henrique különösen villogott, előbbi gólt szerzett, utóbbi két gólt készített elő. A brazil találatokat megelőző három lövés összesen nem volt messzebb a gólvonaltól, mint fél méter. Ünnep, mosoly, szamba.
Kapd össze magad, Ney, ha még bármit is szeretnél! – üzenték a támadók.
A kissé tartalékos hátsó alakzat nem tudni, kihez intézte a vastag betűs közleményt, mert Neymar védekező munkájának pótolhatóságára nem kellett felhívni a figyelmet, de egyetlen kaput eltaláló lövést sem engedélyezett az ellenfélnek, ami Chile válogatottjával 13 éve nem fordult elő. Ancelottival három meccsen még nem kapott gólt a csapat. Mindenki boldog, de ez csak vihar előtti csend. Már most látszik, hogy nagyszámú nagyszerű támadót kerülget majd a sírás a vb-keret kijelölésekor.
Vajon Neymart is?
