2020-ban nyert legutóbb érmet a horvát férfi kézilabda-válogatott, akkor még a legendás edző, Lino Červar irányításával. Az osztrák, norvég, svéd közös rendezésű Európa-bajnokságon megszerzett ezüst óta mindig a középdöntő jelentette a végállomást, így aztán a 2023-as vb-9. hely után a szövetség menesztette Hrvoje Horvatot, majd a tavalyi Eb-11. hely után Goran Perkovacot is.
A nagy kapitánykeresésben a vezetők döntő elhatározásra jutottak: külföldi kapitány kell, aki felrázza a társaságot. Így aztán, szakítva a hagyományokkal, Dagur Sigurðssont bízták meg a munkával.
A 215-szörös izlandi válogatott irányító a Bregenz játékosedzőjeként tűnt fel, 2008-ban osztrák szövetségi kapitány, 2009-ben pedig a Füchse Berlin edzője lett. A német klubbal 2015-ben EHF-kupát nyert, majd a német válogatott kapitányaként előbb 2016-ban Európa-bajnok, majd pár hónappal később olimpiai bronzérmes lett.
A szakember el is mondta, hogy sok fiatal és tapasztalt játékosa van, nagy kihívást jelent majd az egyensúly megtalálása. Rövid távon sikerült is, hiszen az olimpiai selejtezőn Ausztriát, Németországot és Algériát is legyőzte a csapat, és simán kijutott az olimpiára.
A nagy hurráoptimizmus azonban csak addig tartott, ugyanis a 12 fős mezőnyben nem sikerült bejutni a legjobb nyolc közé, a horvát csapat végül csak a 9. lett, egy hellyel megelőzve a magyarokat.
Horvátország odaadta a szívét
Azt azért a szövetség is érezte, hogy nem teheti meg Sigurðsssonnal, hogy egyből kirúgja – a horvát kézilabdázás történetében egyedül Perkovac mondhatta el magáról, hogy mindössze egy világversenyen kapott lehetőséget a bizonyításra –, és minden bizonnyal a szerződésnek is voltak olyan anyagi kitételei, amelyek miatt nem is érte volna meg az újabb kapitányváltás.
Sigurðsson maradt, csapata simán nyerte a novemberi Eb-selejtezőket Belgium és Luxemburg ellen, majd év elején a világbajnoki felkészülés során 27–25-re verte Észak-Macedóniát és 33–25-re Szlovéniát. A vébén Bahrein (36–22) és Argentína (33–18) nem okozott gondot, az első komoly mérkőzésen azonban Egyiptom 28–24-re legyőzte a társházigazdát.
Több se kellett a horvát sajtónak, máris megtalálta Sigurðssont, akivel kapcsolatban előbb azt írta, hogy a Nicolej Krickau decemberi távozása óta edző nélkül maradt Flensburg érdeklődik iránta (a világbajnok Michael Kraus azt nyilatkozta a Bildnek, hogy a szakember a vébé végéig nem fog dönteni), majd megpendítette, hogy összeveszett a veszprémi irányítóval, Luka Cindrićcsel.
Az izlandi cáfolta mindkét tézist, erre a Sportske novosti egy jegyzettel beleszállt, mondván, nem tiszteli úgy az országot, ahogy az ország tiszteli őt.
„Dagur Sigurðsson a saját szemével látta, hogy a horvát válogatott edzőjének lenni nem könnyű. Amikor megérkezett, azt mondta, amit mindenki hallani akart: hogy minden problémára van megoldása. De a minap éppen ő maga nyilatkozta azt, hogy nem tudja, mi is van valójában” – írta Sportske novosti az Egyiptom elleni vereség után.
„Nekünk nem olyan ember kell, aki elmagyarázza a kézilabdát, hanem valaki, aki ki tud rángatni minket a hétköznapokból. Nem elég eljönni a felkészülésre, a versenyre, sokat kell beszélnie az emberekkel. Ha Duvnjak vagy Cindrić megsérül, akkor ezt kommunikálnia kell.
Horvátország odaadta a szívét Sigurðssonnak, de a másik fél részéről ez nem történt meg
– olvasható.
Minőség, szív, hazai pálya
Hogy ez segített, vagy sem, nem tudni, mindenesetre Horvátország a következő mérkőzésén nagyon elverte Izlandot (32–26), majd hátrányból felállva Szlovénia ellen kiharcolta a továbbjutást is (29–26).
„Borzalmasan kezdtünk, de sikerült egész gyorsan változtatnunk a védekezésben, néhány játékoscserével, és lépésről lépésre visszajöttünk a mérkőzésbe. Rendkívül elégedettek lehetünk a játékosok és a szurkolók hozzáállásával. Mindenki 100 százalékot adott, a magyarok ellen fel kell áldoznunk mindent, amink van” – mondta Sigurðsson.
Ellenfelünk tapasztalt csapat, régóta együtt van, masszív védekezéssel bír, jól játszik hét a hat ellen. De mi sem vagyunk rosszak
– tette hozzá.
Kétségtelen, hogy nincs könnyű dolga a horvát kapitánynak, ugyanis ezer sebből vérzik a csapata. Nem elég, hogy Duvnjak és Cindrić sem egészséges (igaz, előbbi már vissza is tért), de megsérült Srna, Karačić és Glavas is, míg Mamić lázzal bajlódik.
„Micsoda csodálatos meccset játszottunk” – lelkendezett Duvnjak, aki utoljára lépett volna pályára a horvát csapatban, ha nem sikerül a továbbjutás.
„Nem akartam, hogy ez legyen az utolsó mérkőzésem a válogatottban. Nagyon együtt a csapat, együtt lélegzünk és remélem, ott leszünk az érmekért folytatott harcban. A minőségünk megvan hozzá, van szívünk és mellettünk állnak a szurkolóink. Nem tudom, megfordítottuk volna-e a meccset, ha nem otthon, a saját drukkereink előtt játszottunk volna.”
A horvát sajtó szerint Magyarország a legjobb ellenfél, amelyet kaphattak, sokkal jobb velük játszani, mint például a franciákkal, de dőreség lenne leírni a riválist, még úgy is, hogy hazai pályán fogadhatják.
Ez egy tapasztalt válogatott, amely sok ilyen meccset játszott, és amely az elmúlt két vébén is nyolc közé jutott, jól szerepelt a legutóbbi németországi Eb-n, és ott volt a párizsi olimpián is. És ez nem lehet véletlen
– írta a Sportske novosti.
Legutóbb magyar siker született
Mario Šoštarič jól ismeri a magyarokat, hiszen a kilencedik szezonját tölti a Szeged csapatában.
„Mindenkit nagyon jól ismerek. Vannak távolról veszélyes játékosaik, gyors szélsőik, jó kapusaik. A Sipos vezette védekezés kiváló, támadásban Bánhidi a kulcsember beállósban, őt meg kell állítanunk. Láttam, hogy Chema védekezésben is számít rá, noha a klubjában nem használják erre, remélem, ki tudjuk kifárasztani egy kicsit. Hiszem, hogy jobbak vagyunk, és senkinek sem könnyű nyerni az Arénában” – mondta.
A 32 éves jobbszélső elmondta, hogy Bánhidivel a szlovén meccs előtt beszélgetett legutóbb.
Több éttermet ajánlottam nekik, és elküldtem őket oda, ahol a legzsírosabb kebabot adják, hogy minél többet egyenek
– mondta nevetve.
Hogy a magyarok miben bízhatnak? Egyrészt abban, hogy Egyiptom már bebizonyította, hogy Horvátország is verhető, másrészt minden tornán van legalább egy olyan mérkőzése a csapatunknak, amikor nagyon megy a játék. Nos, erre egyelőre még várnunk kell, hátha kedden valósul meg.
Az pedig kifejezetten előny, hogy bár tétmérkőzéseken nem a legjobb a statisztikánk Horvátországgal szemben, a legutóbbi találkozáskor, a tavalyi Eb-középdöntőben nagy csatában sikerült legyőzni őket 29–26-ra.
