A Magyar Asztalitenisz Szövetség (MOATSZ) júniusban megválasztott új elnöke, Kovacsics Imre igyekszik minél hamarabb alaposan megismerni a sportág hazai helyzetét, hogy aztán megkezdje a tényleges munkát egy rátermett csapattal, amelyben ígérete szerint senki sem lazsál majd.
A szövetség oldalán megjelent cikkben szerepel, hogy Kovacsics Imre pingpongos berkekben szinte ismeretlenként került bele az elnöki székért folytatott versenybe, amelyet végül nagy fölénnyel nyert meg a szövetséget tíz évig irányító Nátrán Rolanddal szemben. Korábban más sportszövetségben és klubban is vállalt már szerepet, elsősorban mégis üzletemberként ismert, a SPA Hungary Holding Zrt. tulajdonos-vezérigazgatója.
„Sportági vezetők, meghatározó személyiségek megkerestek azzal, hogy szeretnének egy új irányt az asztalitenisz jövőjének és magának a szövetségnek. A feladatra felkérőktől kértem egy hét gondolkodási időt, de ők azt mondták, hogy pár órám van dönteni, mert lejár a jelöltségi határidő. Felnéztem az égre, és azt mondtam, hogy
Jó isten, ezek szerint valamiért küldted ezeket az embereket hozzám, és nekem ezt el kell vállalnom.
Aláírtam a jelölést, de akkor persze még nem tudtam, hogy több mint kétharmaddal nyerek majd” – beszélt a jelölése hátteréről Kovacsics Imre.
Azt mondta, nem érzi úgy, hogy akadályozná a céljai elérésében az, hogy kívülről érkezett. Szerinte, ha valaki belevág egy vállalkozásba – márpedig egy sportág irányítása, ahol gazdasági tevékenység folyik, az egy vállalkozás –, akkor annak a személynek nem a legjobb labdarúgónak, a legjobb asztaliteniszezőnek vagy a legjobb teniszezőnek kell lennie. Helyette a következő szemlélettel kell érkeznie:
- egyrészt meghallgat mindenkit, kinek mi a véleménye,
- másrészt olyan csapatot gyűjt maga mellé, amelyben bízik,
- harmadrészt olyan szakemberekkel veszi magát körbe, akik szerinte értenek ahhoz a sportághoz.
Kovacsics Imre első végzettsége testnevelőtanár, látott már tehát pingpongütőt, de ahhoz nem venné a bátorságot, hogy szakmai tanácsokat osztogasson.
Azt viszont tudom, hogy hogyan lehet egy csapatot magam köré építeni, hogy lehet meggyőzni vállalkozásokat, kormányt arról, hogy érdemes belefektetni ebbe a sportágba, és elmagyarázni számukra azt, hogy mi cserébe mit tudunk ezért nyújtani
– fogalmazott.
Az 52 éves üzletember először a megyei szövetségek vezetőivel akar egyeztetni, hogy pontos képet kapjon a sportág belső problémáiról, valamint szeretné kiharcolni, hogy a Jónyer István, Klampár Tibor és Gergely Gábor fémjelezte aranycsapat tagjai kapjanak olimpiai életjáradékot. Ez ugyan ötkarikás eredmények után jár, de azokban az évtizedekben, amikor ezek a játékosok a pályájuk csúcsán voltak, az asztalitenisz még nem szerepelt az olimpiák műsorán.
Hogy öt év múlva mivel lenne elégedett, azt felelte, hogy szeretne a nagy múltú szövetségnek egy önálló székházat. A szakmai célokról szólva pedig azt mondta:
„ A párizsi olimpiai szereplésünkre már csak részben van ráhatásom, az azt követő olimpia viszont már csak az én eredményességem vagy eredménytelenségem lesz, márpedig a sportban az eredmény számít. A kirakat mindig fontos, és nemcsak a támogatások szempontjából, hanem az utánpótlásbázis bővítése szempontjából is. A sikeremet azonban abban is mérném, hogy a nevelőklubok milyen támogatást kapnak a szövetségtől mind jogszabályi, mind anyagi, mind egyéb más oldalon. Tehát nem azt szeretném, hogy legyen egy csillogó-villogó szövetség, lent az alvégen pedig a szegény rokonok, akiknek el kell végezni minden feladatot, mi meg ülünk és ünnepeltetjük magunkat, hanem azt, hogy ők is úgy érezzék öt év múlva, hogy érdemes volt elnököt váltani, és jobb körülmények közé kerültek.
Egy biztos: az én elnökségem alatt senki sem fog lazsálni, nem lesz olyan potyautas, aki semmit sem csinál, de az esetleges sikerekből részt vesz, hanem mindenkinek a maga területén meg kell azért dolgoznia, hogy eredményt érjünk el.
