Sport

Ötven éve vette át a hatalmat a fantasztikus hármas a világ legfélelmetesebb csapatában

Bruce Bennett Studios via Getty Images Studios / Getty Images
Bruce Bennett Studios via Getty Images Studios / Getty Images
Micsoda buli! – mondta mindenki, amikor (ötven évvel ezelőtt) Borisz Mihajlov, Alekszandr Petrov és Valerij Harlamov átvette a hatalmat a szovjet jégkorong-válogatottban. Az első sorrá avanzsált egység minden idők legeredményesebb trojkájává vált, már azon túl, hogy halomra fektette az ellenfeleket.

A szovjet jégkorong-válogatott 1963 és 1971 között az összes világbajnokságot megnyerte, és győzött az 1964-es, az 1968-as, valamint az 1972-es téli olimpián is. Majd a hetvenkettes játékokat követő prágai vb-n 3-2-re kikapott a huszonhárom évnyi szünet után világbajnok csehszlovák csapattól, és csupán ezüstérmet vehetett át.

Valamit tenni kellett.

A szakvezetés nem is hagyta annyiban a dolgot, 1973 elején Colorado Springsben a Mihajlov, Petrov, Harlamov hármast küldte jégre első számú csatársorként. Az 1972-es olimpián és vb-n Vikulov, Malcev és Harlamov volt az első hármas, Mihajlov és Petrov Blinovval játszott a második sorban.

A csehszlovákoktól elszenvedett 2-3 alkalmával Malcev és Harlamov küldte a korongot a mezőny legjobbja, Holecek kapus hálójába, úgyhogy olyan nagy csőd nem lehetett. (Már csak az olimpiai bajnoki arany miatt sem.)

De Vszevolod Bobrov szövetségi kapitány háborgott: „Tretyak gyengén védett, Vikulov és Szologyuhin pocsékul játszott.”

Majd a tengeren túl bejött a váltás: ötven évvel ezelőtt, január 4-én a szovjet válogatott 13-3-ra győzött az amerikai együttes ellen, és a Mihajlov (2), Petrov (3), Harlamov (2) sor hetet vállalt a szerencsétlennek nem mondható 13-asból.

Kezdett kiteljesedni minden idők legeredményesebb szovjet triójának tündöklése. Ez az egység 1086 gólt jegyzett a szovjet bajnokságban és 539-et a válogatottban.

Hat vb-n – az elsőn, 1969-ben még harmadik sorként – volt a torna leginkább ellenállhatatlan csatárhármasa, a világbajnokságokon összesen 482 pontot gyűjtött: Borisz Mihajlov 169-et (98 gól + 71 assziszt), Valerij Harlamov 159-et (74+85), Alekszandr Petrov 154-et (74+80).

Az örök szovjet góllistavezető (213 találattal) Alekszandr Malcev, aki minden idők legtöbbszörös  (321-szeres) szovjet válogatottja volt, aztán negyvenéves korában Újpesten ütögetett egy darabig. Mögötte Mihajlov (288 meccs, 207 gól), Harlamov (292/193), Petrov (281/189) és Szergej Makarov (315/189) következik.

Amikor a Mihajlov, Petrov, Harlamov sor egyetlen gólt sem szerzett, bekövetkezett a csoda a jégen, az Egyesült Államok amatőrjeinek 4-3-as győzelme az 1980-as olimpián, Lake Placidben a hoki braziljaival szemben.

A következő esztendő augusztusában – alig harminchárom évesen – meghalt Harlamov. Volgájukat felesége, Irina vezette, de az esős országúton megcsúszott, áttért a szembe jövő sávba, és frontálisan ütközött egy ZIL teherautóval. A rettenetes balesetet a hitves sem élte túl, a szovjet válogatott játékosai meg nem vehettek részt a temetésen, mert már kinn voltak a Kanada Kupán.

A jégkorongozók külön találkozót tartottak Winnipegben az elhunyt legenda emlékére, és megfogadták: mindenképpen megszerzik a trófeát. Ez aztán olyannyira sikerült nekik, hogy az 1981. szeptember 13-án rendezett döntőben valósággal megalázták az NHL szupersztárjait: Mike Bossy, Wayne Gretzky, Guy Lafleur, Gilbert Perrault Kanadája ellen 8-1-re győztek Szergej Sepeljev (3), Igor Larionov (2), Vlagyimir Krutov, Vlagyimir Golikov és Alekszandr Szkvorcov góljával.

Mihajlov és Petrov már nem játszott, előbbi 1980 őszén, utóbbi 1981 tavaszán, veretlen világbajnokként köszönt el a válogatottól.

Az 1973-as vb-t százszázalékos teljesítménnyel nyerték. A pontlistát Petrov (34, 18+16) vezette Mihajlov (29, 16+13) és Harlamov (23, 9+14) előtt. A szovjet csapat kereken 100 gólt ütött, és 18-at kapott, azaz meccseit átlagban 10-2-vel abszolválta.

A szovjetek az 1965-ös és az 1967-es világbajnokságon is minden mérkőzésükön győztek,

de olyan fölénnyel, amilyet a hetvenhármas moszkvai tornán produkáltak, soha máskor nem arattak diadalt.

Duplán hazai volt a pálya: az együttes kizárólag fővárosi játékosból állt. Tretyak, Cigankov, Guszev, Lutcsenko, Ragulin, Mihajlov, Petrov, Harlamov, Volcskov a CSZKA-ban, Polagyjev, Ljapkin, Sadrin, Alekszandr Jakusev, Martinjuk a Szpartakban, Szigyelnyikov, Anyiszin, Bodunov, Lebegyev a Krilja Szovjetovban, Malcev a Dinamóban jégkorongozott.

S nem irgalmazott egyetlen ellenfélnek sem. Az NSZK csapatát 17-1-re és 18-2-re verte (a második gólzápor alkalmával Alekszandr Martinjuk nyolcszor talált a hálóba), Lengyelország együttesét 9-3-mal és 20-0-lal intézte el (a húszasból Mihajlov hét, Petrov öt góllal vette ki a részét), a finneket 8-2-re és 9-1-re, a Christer Abrahamsson kapust a 4-0-s első harmad után lecserélő svédeket 6-1-re, majd 6-4-re, a csehszlovákokat 3-2-re és 4-2-re porolta el.

Vladimir Kostka csehszlovák szövetségi kapitány a 3:2 után arra hivatkozott: „A játékvezetők szabad utat engedtek az indulatoknak. Négy játékosunk sérült meg az arcán.”

Ám nem ez volt a szovjet hokistílus.

Inkább a sebesség, kiugratás, szóló, lövőcsel, visszapassz, fektetés, azaz virtuozitás és kombináció egészen finom technikával.

A száz százalékot később 1975-ben és 1979-ben, majd 1982-ben, 1983-ban, 1985-ben, 1986-ban, 1987-ben, 1989-ben is megvalósította a szovjet válogatott. De száz gólt egyetlen vb-n csakis 1973-ban szerzett. Meglehetősen fiatal csapattal, amelynek átlagéletkora 23,4 év volt. (A legifjabb hokis a húsz esztendős kapus, Vlagyiszlav Tretyak volt.)

Képzeljék, amikor a tehetséghez már rutin is járult…

A kiemelt képen Harlamov látható egy USA elleni, 1980-as meccsen.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik