Matijevic 1878. január 10-én született egy Délnyugat-Horvátországban található, körülbelül 5000 négyzetkilométer területű hegyvidék, a Lika egyik aprócska falujába. Duboki Dol azóta már el is néptelenedett, de a huszadik század elején még emlegették – elsősorban híres szülötte miatt.
Marijan már életében legendává vált ereje, jósága és hazaszeretete miatt, a Likai Sámsonként, Medveemberként, Aranyszívűként és Herkulesként emlegették. 170 centis testmagasságához hihetetlen fizikum társult, így már fiatal korától kezdve segített szüleinek a családi birtokon, majd bányában dolgozott és 19 éves korában költözött Berlinbe, ahol vasúti munkásként helyezkedett el.
Legyőzte a legyőzhetetlent
Németországi időszaka hozta meg az első sikereit: 1900-ban egy napon az újságban látott egy cikket a városba érkező cirkuszról, és arról, hogy egy Hugo Weber nevű birkózóbajnok kihívókat keres. Weber azt állította magáról, hogy legyőzhetetlen, aki mégis felülmúlja, annak 500 aranymárka lesz a jutalma. Marijan jelentkezett, de a csata nem tartott sokáig, a korabeli hírek szerint belépett a ringbe, megmarkolta és felemelte ellenfelét, majd a padlóra vágta. A cirkusz azonnal ajánlatot tett neki, ő csatlakozott is a társulathoz, és bejárta a világot.
Amikor Kanadában jártak, úgy érezte, elég volt a vándorlásból és szólókarrierbe kezdett. Igazi birkózófenomén lett, akiről legendák terjedtek el – persze ennyi idő távlatából nehéz ellenőrizni ezeknek a történeteknek a valóságtartalmát. Az egyik szerint egy bemutató mérkőzésen kiállt az olasz Primo Carneri ellen, akit könnyedén felkapott és a köteleken át a közönség közé dobott.
Hogy miért a tamáskodás? Nos, Carneri 198 centiméter magas, 120 kg testsúlyú világbajnok volt – a mai napig ő a negyedik legsúlyosabb profi bokszoló a világon (Nyikolaj Valujev, Tyson Fury és Andy Ruiz Jr. után), aki vb-címet nyert. Ő volt az első bunyós, aki Európában is a csúcsra ért, majd utána világbajnok lett, és 72 KO-győzelménél senki sem szerzett többet a nehézsúlyúak között.
Lópatkót tört, hattagú zenekart emelt fel
A feljegyzések szerint soha egyetlen csatát sem veszített el. Az erejét vasrudak hajlításával szemléltette, a mellkasán 150 kg-os köveket lehetett széttörni.
Állítólag egy lópatkót puszta kézzel szét tudott törni, tölgyfadeszkákba szögeket vert be, majd körmeivel kihúzta azokat, egy 80 lapos kártyapaklit könnyedén széttépett, fogával sörrel teli 50 literes hordót tartott, és közben egy másikat felemelt a kezével.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Olyan legenda is túlélt, amely szerint egy asztalra több embert ültetett, majd felemelve körbehordta, ennek egy mesévé nemesült formája lehetett az a sztori is, hogy fából készült dobogót emelt a feje fölé, amelyen egy hattagú zenekar játszott.
Ferenc József-sztorival is kérkedett
A szájról szájra járó történetek őt magát is megihlették, 60 évesen például egy interjúban azt állította, hogy Ferenc József császár felkérésére még egy élménybeszámolóból álló darabot is előadott.
Ferenc József akkor látta vendégül Milan Obrenovic szerb királyt, György angol királyt, Ferdinánd bolgár császárt és a román királyt, akinek elfelejtettem a nevét. Kétezer koronát kaptam aznap este ezért
– olvasható visszaemlékezése a Drago Zuparic-Iljic és Andrija Matijevic által írt tanulmányban.
Kisebb probléma, hogy a szavahihetősége megkérdőjelezhető, hiszen az említett eseményről egyetlen tanúbizonyságként az ő nyilatkozata maradt fent, és hát a képet árnyalja, hogy a négy említett uralkodó egyszerre, egy időben sohasem ült trónon.
„Ahol az igazi hősök születnek”
Két produkciója tette igazán híressé az Egyesült Államokban – először amikor két teherhajót húzott át kézzel New York kikötőjén, a második pedig az volt, amikor – állítólag – egy kötéllel megakadályozta egy repülőgép felszállását.
1907-ben bemutató mérkőzésen vett részt, és miután minden olasz bajnokot legyőzött, a többségében olasz közönség késekkel rátámadt. Súlyosan megsérült, szúrt és vágott sebei mellett a jobb karja is eltört. Budapestre vitték kezelésre, ahol 8 hónapig gyógyulgatott.
Erőfitogtatását ez után sem hagyta abba, továbbra is sokkolta a világot Észak-Amerikában, Európában, sőt Kínában is. Az egyik műsorban a bemondó a legerősebb osztrákként mutatta be, mire kijött a színpadra, és kijavította:
Kedves hölgyeim és uraim, nem vagyok osztrák. Horvát származású vagyok a büszke Likából, a Velebit-hegy lábától. Ahol a farkasok üvöltenek, a sáskák letarolják a búzát, ahol a rozsda is ragyog és ahol az igazi hősök születnek…
Az ereje forrása sokáig rejtély volt, végül egy chicagói bemutató után az orvosok megröntgenezték, és felfedezték, hogy dupla csontozatú. A legenda szerint úgy evett, mint 10 férfi: ebédre öt kiló hús meg se kottyant neki, nehéz napokon pedig akár egy egész sült bárányt is befalt.
Segítette Nikola Teslát
Nagylelkűségéről is legendák szólnak, minden pénzét és jutalmát a rászorulóknak adta. Hazáját és népét azzal segítette, hogy eladta aranyérmeit, és nagy összegeket adományozott a Vöröskeresztnek.
1927. április 12-én meglátogatta honfitársát, a szintén a Liga régióból származó Nikola Teslát New Yorkban és a műsoraiból szerzett pénzből neki is adományozott, hogy a találmányaira fordíthassa.
A szerb Blicnek két éve nyilatkozott az unokája, Irena Matijevic, aki vozdovaci lakásában őrzi nagyapja mintegy ötven érmét. A többi hagyatékát átadta egy múzeumnak.
„Marian nagypapa Amerikában olyan világhírű tudósokkal is megismerkedett, mint a feltaláló Nikola Tesla és a fizikus Mihailo Pupin. Mindketten dedikálták a fényképeiket, amelyeket a tárcájában tartott. Egyszer egy vonatút alkalmával eldicsekedett velük, és megmutatta az utasoknak. Sajnos valaki ellopta a Tesla-fotót, így csak Pupin aláírása maradt meg, azt átadtam a múzeumnak” – mesélte. De a gyűjteményben ott van két, Matijevic által kézzel meghajlított vasdarab is.
Aki Titót is fegyverrel látogatta meg
Az Irena adománygyűjteményében található plakátok és képeslapok nagy részét maga a nagyapa nyomtatta, és így reklámozta magát Amerikában – Matijevic a tudták kívül a modern sportmarketing sajátos előfutára lett.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Elmesélte, hogy a nagypapa háromszor látogatta meg Josip Broz Titót. És mindig fegyverrel ment. A biztonságiaknak eszükbe sem jutott, hogy elvegyék tőle. Tito egyszer megkérdezte tőle: »Matijevic elvtárs, mit szeretne, kinek adjuk az önkéntes adományait?« Mire nagyapám így válaszolt: »Tito elvtárs, te tudtad, hogyan kell vezetni a népet, így tudni fogod, kinek van a legnagyobb szüksége a pénzre.«
A nagyapa megrögzött jugoszláv volt, aki ráadásul a második világháború alatt a lehető legnehezebb helyzetbe került. Az egyik fia, az apám, Marko a partizánoknál volt, a másik, Nikica pedig az usztasáknál. Mindezeken felül Marijan felesége, Irena zsidó származású volt, és kilenc családtagjával együtt a jasenovaci táborba vitték. A család könyörgött Nikicának, hogy tegyen valamit, ő pedig megmentette Irenát és két nővérét” – mondta.
Az 1940-es évek végén Tito egy buszt ajándékozott Marijan Matijevicnek a népnek tett szolgálataiért.
Hogy showman, cirkuszi látványosság vagy sportoló volt, nehéz eldönteni. Bár az utolsó leheletéig sportteljesítményként beszélt tetteiről, és Horvátország történelmének egyik legnagyobb sportolójának tartják, soha nem kapta meg a megérdemelt elismerést. Ma a gospici Lika Múzeumban, a belgrádi Nikola Tesla Múzeumban és a zágrábi Ivo Pilar Tudományos Intézetben őrzik kitüntetéseinek megmaradt részét. Horvátországban egyetlen utcát sem neveztek el róla, csak a zupanjai temető sírköve tanúskodik arról, hogy élt egy ilyen híresség.
