A 2022 nyarától Paris Saint-Germain kötelékét erősítő magyar válogatott kézilabdázó bő két hete a THW Kiel elleni BL-meccsen súlyosan megsérült, jelenleg rehabilitációs munkát végez jelenlegi klubjában, a norvég Elverum Håndballnál. Máthé Dominiknak így alkalma nyílt arra, hogy a Kézivezérlés podcast vendégeként beszámoljon a helyzetéről, mit tapasztalt légiósként azóta, hogy 2020 nyarán Füredről Norvégiába igazolt, milyen tanulságokat szűrt le a januári férfi kézilabda Európa-bajnokság után, ahol a magyar válogatott a csalódást keltő 15. helyen végzett..
Íme néhány őszinte gondolat a beszélgetésből, amelyekből mindenki megértheti, mi történt az Eb-n, összességében miért halad lefelé a lejtőn a magyar kézilabda.
„A sérülésem után az első hat hetet kell túléljem. Addig nehezebb, mert nem tudok sétálni, járni. Utána előbb felsőtestre, később minden olyan testrészemre erősítek, amelyre a magyar utánpótlásban nem helyzetek akkora hangsúlyt.
Ezt a hiányosságot az elmúlt másfél év alatt, míg meg nem sérültem itt kellett behoznom Norvégiában. A norvég és a magyar erőnléti edzések között elég nagy a különbség, nagy lemaradással jöttem ide. Az erőnléti edzőm 16 éves fia például 120 kilóval nyom fekve és 160 kilóval guggol. Ilyet elég nehéz elképzelni Magyarországon. Pedig minden azon dől el, a kezdetektől hogyan építik fel a gyerekeket, a játékosokat. Nekem az első pár hónapom azzal telt el, hogy a lemaradásokat bepótoljam, onnan kezdve, hogy megtanuljak helyesen guggolni
– mutatott rá a 22 éves kézilabdázó a skandináv és a magyar kézilabda képzés egyik lényegi különbségére.
A 201 centis jobbátlövő szerint a magyar képzés utánpótlás szintjétől, avagy a kezdetektől fakad a hiányosság, ami később fokozatosan nyitja az ollót a nemzetközi, és a magyar elvárások között.
Borsos Attila és Ágai Kis András műsorvezető rákérdezett arra is, miben látja az Eb-kudarc okát, mit kellett volna másképp csinálni ahhoz, hogy továbbjusson a csoportból a magyar csapat, illetve mennyire befolyásolta a felékészülést, hogy Chema Rodríguez edző a családjában előforduló covid-eset miatt csak három nappal a rajt előtt érkezett Magyarországra.
„Csütörtökön volt az első meccsünk, Chema hétfőn érkezett és sajnos két nap alatt meg akarta váltani a világot. Ez nekem és a csapatnak is rosszul jött, mert sok taktikai dolgot kicseréltünk a tavalyi vb-hez képest, és mindezt hosszú, fárasztó edzéseken tettük. Norvégiában ahhoz vagyok szokva, hogy meccs előtt már csak frissítünk, pihenünk. Az Eb egyértelműen lehett volna jobb. A 15. helyet még kimondani is rossz. De minden az első meccsen ment el.
Rossz volt, hogy az Eb előtt nem edzettünk a csarnokban, a hollandok ellen nem melegítettünk be rendesen, mert nem tudtuk, hogy lehet-e a pályán. Ez nem tudom, kinek a hibája. Az Izland-meccs félidejében, elszámoltuk magunkat, akkor értünk ki az öltözőből, amikor már kezdődött a meccs. Ha őszinte vagyok, az Izland-meccs előtt, de közben sem tudtam, hogy akár a döntetlen is elég lehetett volna, ha úgy alakulnak az eredmények (végül nem úgy alakultak – a szerk.). Végig abban a hitben éltem, hogy kettővel kell nyerni. Reméljük adódik még egyszer olyan lehetőség, hogy hazai nézők előtt világversenyen bizonyítsunk
– fogalmazott Máthé, aki szerint az is gondot jelenthetett, hogy a pszichés felkészülést sem csapatként, hanem mindenki magának akarta megoldani.
