Beszélgettünk Tibivel már október tájékán. Aztán decemberben, majd márciusban is nógatott, hogy szép fokozatosan, a szezon végétől, legkésőbb júliustól kezdjem el átvenni tőle a feladatot, fokozatosan járjak le, ismerjem meg az egészet. Az UVSE-t. Amit most úgy kellene továbbvinnem, ahogy ő tette. Ami képtelenség… Sokkolt és összetört, ami ma megtörtént…
– mondta a 24.hu megkeresésére akadozva Vincze Balázs, akit május 5-én nevezett ki az UVSE utánpótlásklub vezetése, egy nappal azután, hogy Benedek Tibor bejelentette, visszavonul minden vízilabdával kapcsolatos tevékenységétől. A háromszoros olimpiai bajnok irányításával a 19,7 év átlagéletkorú csapat bejutott az ob I rájátszásába a szezonban.
Az UTE 1994-es BL-győztes csapatának kapitánya, kétszeres Európa-bajnok és Világkupa-győztes Vincze így emlékszik a barátjára:
„Tibivel kapcsolatos emlékeim 1989-re és az azt követő 10-12 évre összpontosulnak, amikor az UTE-ban és a válogatottban is csapattársak voltunk. Az újpesti edzések után sokszor sokan ottmaradtunk túlórázni, annak a csapatnak ez volt az egyik erénye. Néha persze csak ketten. Összegyűjtöttük a labdákat, majd újra beugrottunk a medencébe. Kapus nélkül olykor csak úgy dobáltunk egymásnak, keresztbe vagy hosszában a medencében, máskor beindult, és adtam a passzt. Ahány labda volt, annyiszor. Amikor elfogyott, megint összegyűjtöttük a labdákat és újra dobtam az összeset, Tibi érkezett és lőtt, majd újra és újra, hatszor, nyolcszor egymás után megismételtük a gyakorlatsort. Fontos bajnoki és kupameccseken, a BL-ben és a válogatottban is előjöttek ugyanezek a szituációk. Az automatizmusok. És hiába a nagy tét, az ezerszer begyakorolt mozdulatsornak köszönhetően szinte csukott szemmel tudtam, hol kéri a labdát, hova, milyen ütemben kell passzoljak élesben, hogy Tibi egyetlen mozdulattal kapuba bombázzon. Amikor szövetségi kapitány lett, felhívott. Találkoztunk. Egy DVD-t szorongatott a kezében, mosolyogva adta át. Miközben a kapitányi feladatra készülve a régi videoszalagokról elemezte a játékot, úgy mellékesen ötven-hatvan olyan találatát gyűjtötte egybe, amikor én adtam neki a gólpasszt…
Felfoghatatlan, hogy egy ilyen tiszta szívű ember hogy kaphatott ilyen rövid életutat. Tegnap elment Kárpáti Gyuri, az első aranygeneráció utolsó harcosa. Ma a harmadik vízilabda aranygeneráció első embere. Az 1964-es és a 2000-es olimpiai aranya között 36 év telt el. Most meg egyetlen nap.. Hogy lehet ez? Nem lehet felfogni, elfogadni, ami Tibivel történt
– mondta a beszélgetés alatt többször sírva fakadó Vincze Balázs.
Kiemelt kép: Czagány Balázs /MTI
