Sport

Benedek Tibor: Néha én is csak tátom a számat

Az UVSE férfi vízilabdacsapata az A-csoport negyedik helyén zárta az ob I alapszakaszát, ezzel története során először biztosította helyét a felnőtt bajnokság rájátszásának felsőházában. Mindezt tette úgy, hogy a játékoskeret átlagéletkora 19,7 év. Az UVSE edzője immár másfél éve Benedek Tibor, lehet kitől tanulni. Interjú a háromszoros olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázóval a siker hátteréről, a szakmai kihívásról, az utánpótlásnevelés lényegéről, a tanítványaiban rejlő jövőről.

2013 januárjában szövetségi kapitánynak nevezték ki, és még abban az évben világbajnoki címig vezette korábbi csapattársait. 2016-tól az UVSE szakmai igazgatójaként dolgozott, de a 2018-19-es bajnokságban már összesen 62 ifi- és felnőtt bajnokin ült a klub kispadján. Ennyire hiányzott a medencepart?

Másfél évig kifejezetten jól éreztem magam a háttérmunkában is, aztán mégis úgy alakult, hogy 2018 tavaszán három hónapra be kellett ugorjak az egyik kollégát helyettesíteni.

Mindig is győztesként tartották számon, ehhez képest a jelenlegi játékoskerete összetételét nézve momentán gyerekekkel meccsel meglett férfiak ellen.

1988-ban, 16 évesen a KSI-ben életem első ob I-es évadát úgy zártuk, hogy egyetlen pontot szereztünk. Egy alapvetően utánpótlásklubban nem tudok jobb módszert a fejlődés elősegítésére, mint hogy ha valaki arra érett, azt bedobjad a mély vízbe. Az UVSE-ben az egyén és a csapat fejlődésének az üteme határozza meg a munkánk sikerének vagy kudarcának mértékét.

Mi a különbség a felnőtt válogatott és egy inkább ifjúsági játékosok által alkotott kerettel végzett munka között?

Szinte semmi azt leszámítva, hogy a válogatottnál hat hétre koncentrálódik a felkészülés, míg itt hétről hétre van feladat.

Nem kell másképp szólni a Varga, mint a Vigvári testvérekhez?

Nem, ob I-es felnőtt játékosokként tekintek utóbbiakra is, hiába 2001, illetve 2003-as születésűek.

Melyik feladat áll közelebb a habitusához?

A klubmunkát jobban szeretem. Egész évben leköt.

Fotó: Varga Jennifer/UVSE

Első évben még alsóház és 13. hely az ob I-ben, az idei bajnokságban viszont feljutottak a felső házba. A fejlődés megkérdőjelezhetetlen. Melyek a látványos előrelépés főbb állomásai?

Amikor 2018 tavaszán a 2001-es csapathoz kerültem, már tudtam, hogy tehetséges korosztályról van szó, de a közös munka alatt rájöttem, hogy nem csak tehetségesek, különlegesek is, érdemes velük kiemelten foglalkoznom.

Miben különlegesek?

Általánosságban elmondható, bármelyik nagy klubról beszélünk is, hogy korosztályos csapatonként két, maximum három olyan játékost találni, akik kiemelkednek a társak közül, a teljesítményük meghatározza az adott csapat sikerét. Ők azok, akikre a tornákon rájátszanak a többiek, akik eldöntik a meccseket. Itt viszont azzal szembesültem, hogy az UVSE 2000/01-esei között öt-hét komoly kvalitású srác pólózik. Ezért is indított az egyesület korábban csapatot az ob I/B-s bajnokságban annak ellenére, hogy felnőtt ob I-es csapata is volt. A másodosztályban van négy-öt csapat, amelyek osztják a pofonokat. Gyakran szó szerint. Ezt szokni kell.

De azt tapasztaltam, hogy ezek a srácok olykor 20-30 kiló mínusszal is állták a sarat.

Ezért amikor 2018 nyarán dönteni kellett, hogy a meglévő ob I-es kerettel haladjunk tovább, vagy velük, inkább utóbbi mellett döntöttünk a klubvezetéssel. A költségesebb felnőtt csapat 90 százalékát elengedtük annak érdekében, hogy szintet léphessenek a fiatalok.

Nem féltek, hogy kiesnek?

A döntés előtt ezt is mérlegelnünk kellett. Vízilabdában a kapus- és a centerposzt meghatározó. Egyikhez elsősorban az irányítókészség, a rutin szükséges, a másikban már ahhoz is elengedhetetlen a férfierő, a súly, hogy felérjél az ellenfél kapujához. A megfelelő izomtömeg nyilvánvalóan nincs meg még 16-18 éves játékosok esetében. Kapusposzton Bisztritsányi Dávid személyében rutinos, válogatott szintű, saját nevelésű játékos állt rendelkezésünkre, aki ráadásul már kacsingat az edzőség felé is, ezért kiváló partnere a fiataloknak. Centerposzton a majdnem 2002-es (2001. december 29-én született) Aranyi Máté mellett két további opciónk volt. Ettől még 2018-ban, az első OSC-vel szemben lényegében át sem jutottunk a félpályán. Fél évvel később, a második meccsünkön azzal a céllal ugrottunk ellenük vízbe, hogy ne kapjunk 12 gólnál többet. Sikerült. Végül 32 ponttal zártunk a bajnokságban és a rájátszást követően a 13. helyen simán bent maradtunk az ob I-ben úgy, hogy ha az utolsó két alapszakasz mérkőzésünkből egyet megnyerünk, ugyanúgy felsőházban játszunk, mint idén.

Fotó: Varga Jennifer/UVSE

Elég ritka ez a bátor szemlélet magyar sportban. A futballban például akad olyan akadémia, amely rendre hat-hét idegenlégióssal lép pályára az NB I-ben.

Hogy ki, miért, hogyan dönt, abba nem tudok beleszólni. Mi utánpótlásnevelő klub vagyunk, ennek szellemében gondolkodunk és cselekszünk.

Nyáron ezért engedték az egyik legjobbjukat, Baksa Benedeket Egerbe?

Igen.

Hogyan sikerült ennek ellenére előrelépni?

Lovas Péter elnök és a szakmai vezetés kifejezett szándéka, hogy ha már idősebb játékost kell igazolnunk, olyat szerződtessünk, aki rendelkezik klubkötődéssel. Ezért centerposztra, ahol – és ezt nem győzöm hangsúlyozni – legfontosabb az izomerő, hazahoztuk a szintén saját nevelésű Tóth Kristófot. Aranyival remekül oldották meg a feladatot, sőt, miután utóbbi megsérült, Vámosi Bertoldot képeztük át, hogy megoldja ezt a feladatkört is a tavasz első felében.

Az első pillanattól az a célom, hogy sokoldalú játékosokat neveljünk. Olyanokat, akik nem jönnek zavarba, ha más poszton kell megállják a helyüket.

Az UVSE jelenlegi keretét négy idősebb vízilabdázó mellett tizenhat 2000. január 1. után született játékos alkotja. Mire lesz elég a tudásuk a felsőházban?

Sok meccset, sok edzőmeccset játszunk, lehetőleg nálunk erősebb ellenfelekkel, ez a módszer látványos fejlődést hozott. Idén már sokszor a nekünk fontos, az előző szezonban még egy góllal megnyert, vagy éppen elvesztett, netán az utolsó pillanatban döntetlenre mentett meccseket három-öt góllal nyertük, de idén is volt utolsó pillanatban döntetlenre hozott mérkőzésünk. Ősszel továbbjutottunk a Magyar Kupában a Szentest és a BVSC-t is legyőzve, utána a Fradival kerültünk össze, ahol az egyik mérkőzésen a harmadik negyedben 6-5-nél még emberelőnyben támadtunk a döntetlenért, aztán átváltottak szoros emberfogásra és egy 7-0-ás hajrával kaptunk ki, de már egy ilyen óriási csapat ellen sem volt szégyenkezni valónk. A rájátszásban is az a feladat, hogy az olyan nagy csapatokkal szemben, mint például az OSC becsülettel helyt álljunk, ami 5-6 gólos különbséget jelentene.

Ezen kívül kitűztek bármilyen számszerű célt, amit a rájátszás végén el kell érjenek?

Nincs kifejezett helyezésben vagy pontszerzésben mért cél, leszámítva, hogy az ifjúsági bajnokságot szeretnénk megnyerni. Merthogy a négy idősebb vízilabdázó kivételével ezek a srácok egyszerre két bajnokságban pólóznak továbbra is. Szombaton az ob I-ben a felnőttek ellen, vasárnap holtfáradtan, azaz némi hendikeppel az ifiben – utóbbi sem sétagalopp.

Az fejleszti legjobban a személyiségüket, ha sok meccset játszanak és a mérkőzés végén kezelni tudják a kiélezett helyzeteket. Ebben tudok szerintem sokat segíteni nekik.

Az, hogy az ifi rájátszásban jobb vagy rosszabb eredményt érnek el, csak azon múlik, az adott napon hogyan tudjuk kihasználni a helyzeteinket, mert vízilabdázni már tudnak. Az a fontos, hogy ez a tudás jó napra essen. Nyilván nem kész játékosok, mert a fizikai erő még nincs meg, de a lövőkészség, a lefordulás, a technikai tudás terén egyenrangúak már a felnőttekkel.

Fotó: Varga Jennifer/UVSE

Hogyan lehet úgy felkészülni felnőttek ellen, hogy a csapata háromnegyede középiskolás?

Míg az ob I többi csapata jellemzően kettőt edz naponta, mi egyet. Kivétel kedden, akkor van egyetlen hajnali edzés. Ugyanakkor az ifi bajnokság miatt lényegében nincs pihenőnap. Ebben az élethelyzetben nem lehet ennél többet edzeni. Idővel, ha továbblépnek egy profi csapatba, ott lesz majd két edzésük naponta. Legutóbb hazafelé a buszon pont arról beszélgettem velük, mennyit számít az edzésmennyiség és az edzésminőség.

Az UVSE az új KSI?

Ezt semmiképp sem jelentem ki. A KSI ugyanolyan szinten van, mint mi, rendkívül kiélezett meccseket vívunk az összes országos utánpótlás korosztályos bajnokságban. A két klub sok-sok éve kiemelkedik az utánpótlásban minden tekintetben, eredményességben, válogatott és ob I-es játékosok kinevelésében. Most is csak az jelenti a különbséget, amit az elején említettem. Hogy nálunk jelenleg ritka szerencsés korosztály jött össze, öt-hét kiemelkedő játékos is van, és ez rendkívül kivételes. Kicsit olyan mint anno a válogatott a ’76-77-es korosztálynál, ahol tíz zseni is akadt, aztán egy évtizeden át ők adták a háromszoros olimpiai bajnok csapat gerincét. Azt még nem tudom megmondani, hogy ezek a játékosok zsenik-e, de az biztos, hogy nagyon tehetségesek.

Ezek szerint a jelenlegi UVSE-ben pólózik az új aranygeneráció?

Az ob I-es keretünk ifjúsági korú gerince tíz éve vízilabdázik együtt, ismerik egymás valamennyi gondolatát.

Olykor tényleg fantasztikusan játszanak. Olyan megoldásokat húznak elő, hogy én is csak tátom a számat és utána nagyot mosolygok magamban.

De ettől még nem garantált a jövőjük. Sok múlik azon, hogy amikor szétszéled a csapat, ki ide, ki oda igazol az előmenetele érdekében, hogyan illeszkednek be azok közé, akikkel nem játszottak együtt éveken át, és akik már nemcsak szerelemből, hanem a megélhetésükért is pólóznak.

Kiemelt kép: Varga Jennifer/UVSE

Sztárapukák

A sportszerető szurkoló az UVSE jelenlegi felnőtt keretében olyan ismerős nevekkel találkozhat, mint Vigvári Vendel és Vince, Dala Döme, Szieben András, Aubéli Bendegúz. Előbbiek apjával a ’90-es években Benedek maga is együtt pólózott az UTE-bajnokcsapatában és a válogatottban, míg Dr. Szieben László NB I-es futballkapus, majd a Magyar Labdarúgó Liga ügyvezetője volt. Aubéli Bendegúz édesapja pedig Aubéli Ottó világbajnoki bronzérmes birkózó. Kérdés, hogy bír az edző a neves apukákkal?

 

„Nem a szülőkkel foglalkozom, hanem a gyerekekkel. Tavaly még tartottam szülői értekezletet, idén már azt sem, mert a többség elmúlt 18 éves. Felnőttek. Ezért épp úgy tartom tőlük is a két lépés távolságot, mint bármelyik szülőtől. Talán Dala Tamás a kivétel ez alól, vele mint a Hajós Alfréd Sportuszoda egyik vezetőjével napi szinten vagyunk munkakapcsolatban.”

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.