Nagyon kérjük, ne ez alapján ítéljék meg a vízilabdát
– hangzott el a női Európa-bajnokság Magyarország-Szlovákia mérkőzésének közvetítése alatt.
Aki látta a hétfői találkozót, tudja, miért kellett ezt mondani a stúdióban: a szlovákok a saját térfelükön maradtak többször is a támadóidejük alatt, nehogy labdavesztésből gólt kapjanak. Így aztán szó szerint egykapuzhatott a magyar csapat, amely 20-2-re győzött az unalomba fulladó meccsen.
Nem volt sokkal nehezebb dolga a horvátok ellen sem Bíró Attila együttesének, őket 25-6-ra verte a válogatott, de a horvátok legalább próbáltak támadni. Más kérdés, hogy azt lehetett érezni, akkor és úgy dobnak gólt a magyarok, ahogy és amikor akarnak. Szilágyi Dorottya például kapuig cselezte magát a második negyedben, amikor a védőt és a kapust is lerázva talált be.
Nem csak a magyarok szórták meg ellenfeleiket alaposan, a két csoportból álló Eb-n nagyon egyoldalú mérkőzéseket játszanak:
- Oroszország 31-2-re verte a szlovákokat, 27-2-re a szerbeket,
- a görögök 18-3-ra a horvátokat,
- a B csoportban Hollandia gyalult, Izraelt 22-3-ra, Németországot 23-3-ra intézte el.
Folytathatnánk a sort, de a lényeg:
Az Európa-bajnokságon két forduló után öt olyan csapat is van, amelyik nem jutott tíz dobott gólig, közülük messze a szlovákok mérlege a leggyengébb (4 dobott és 51 kapott gól), de a németek hét lőtt gólja is csak azért kevésbé feltűnő, mert „csak” 36 gólt szedtek be. Az ekkora különbség senkinek sem jó, az erősebb csapatoknak nehéz felpörögniük, a gyengébb csapatok nem vonzzák be az új pólósokat, ráadásul olyan unalmas mérkőzéseket produkál a csoportkör, hogy könyörögni kell a nézőknek, ne kapcsoljanak el az Eb-ről.
Örülök, hogy vége van, a kötelező győzelem megvan magabiztosan, sok gólt lőve. Ugyanakkor már várom a komolyabb meccseket, mert hiába nyertünk, ez nekünk sem jó. Szerdán kezdődik nekünk igazából az Eb, erre készülünk már hetek óta
– értékelte Bíró Attila a szlovákok elleni győzelem után, amely főpróbája volt az oroszok elleni első komoly megmérettetésnek.
A fenti nyilatkozat is rávilágít, nemcsak nekünk nyűg ez a pár meccs, hanem a válogatottaknak is. Ha pedig valakiben felmerült volna, ez nem új keletű probléma: 2018-ban még a negyeddöntőben is 22-2-re kapott ki Németország Hollandiától, két évvel korábban pedig úgy dobtak az oroszok 29 gólt a törököknek, hogy egyet sem kaptak.
Nincs fény az alagút végén
A kézenfekvő megoldás az lenne, ha csak nyolc csapat venne részt a tornán, a négy leggyengébb kiválásával izgalmas csoportmeccsek alakulhatnának ki. Egy másik kísérlet az lehetne, ha az olyan gyengébb csapatok, mint a szerb, a horvát, a szlovák és a török egymással játszana minitornát az Eb helyszínén, amelynek győztese aztán bekerülne így a csoportkörbe.
Több változat is lehetséges, ezért megkerestük Faragó Tamást, akinek több javaslata is volt már a vízilabda népszerűsítésére. 2010-ben az egész sportágat átformáló javaslattal rukkolt elő, a többi között kisebb labdákkal és pályákkal, de nagyobb kapukkal tette volna pörgősebbé a játékot.
A vízilabdával kapcsolatos döntéseket szakembereknek kellene meghozniuk, ehelyett sajnos dilettánsok szervezik a tornákat, akiknek nem a sportág jövője a fontos, hanem az, hogy mit kapnak ők maguk
– mondta a 24.hu-nak Faragó. Az olimpiai és világbajnok korábbi vízilabdázó szerint laikusokat azért kellene bevonni a póló átalakításához, hogy megmondják, mitől lenne szórakoztatóbb a játék külső szemlélőként.
A változtatás Faragó szerint megkerülhetetlen, mert a sportág jelen körülmények közt egyszerűen már nem üti meg a 21. század igényeit.
„Leginkább egy karizmatikus, erős személyiségre lenne szükség a nemzetközi vízilabdában, aki mer újítani. Ilyen sajnos nincs jelenleg nincs. Hat jó csapat van Európában, mégis 12 szerepel az Eb-n, ezért elhúzódik a torna két hétig. Önmagában abban igaza van a szövetségnek, hogy próbálnak minél több nemzetet bevonni, de ezeknek a csapatoknak elég lenne egy-egy mérkőzést adni a tornán, ehelyett végigjátsszák a csoportkört sok egyoldalú összecsapást okozva. Sajnos annyian élnek jól a mostani rendszerből, hogy nem éri meg nekik változtatni.”
Faragó Tamás szerint abszurd, hogy nem nyári sportágként kezelik a pólót, hanem télen kell fagyoskodnia a nézőknek. Ehelyett napsütésben kellene játszani, amikor mindent jól látni.
Egy sportág akkor érdekes, ha valaki egy amatőr meccset is élvezni tud. A vízilabda ma nem ilyen. Ez egy esztétikai sport. Nyáron kellene tornát rendezni, amikor az emberek kiülhetnek kényelmesen a lelátóra és csodálhatják az vízilabdázók erejét, ügyességét. Ehelyett télikabátban járnak dideregni, és nem látnak szinte semmit a meccsből.
Itt tartunk, a szövetség fütyül arra, hogy elbóbiskolnak az emberek egy 20-2-es meccset nézve, amin még a csapatok is csak kötelességből vesznek részt. Nekünk pedig marad az öröm az ürömben: a magyar válogatott dobja és nem kapja azt a húszat.
Kiemelt kép: Derencsényi István/MVLSZ
