Ha egy sportágnak veszélyben van a léte az olimpián, teljesen érhető, ha olyan húzáshoz folyamodik, amivel megpróbálja látványosabbá, eladhatóbbá tenni a küzdelmeit. Így tett a Nemzetközi Ökölvívó Szövetség is, amely 2013-ban úgy döntött, hogy többé az amatőrök meccsein sem kötelező a fejvédő használata.
Ami a sportágnak a túlélést jelentette az olimpián, az egy ígéretes fiatal sportolónak szertefoszlatta az olimpiáról szőtt álmait.
Pedig juniorként sorra nyerte az amerikai versenyeket, és amatőrként megvívott 138 meccséből mindössze nyolcat vesztett el, nem csoda, hogy az utóbbi másfél évtized egyik legfajsúlyosabb bokszolója, Floyd Mayweather is felfigyelt rá.
Amikor az ember maga mögött hagyja a fiatal éveit, sokszor kívánja, bárcsak visszapörgethetné az időt, és újraélhetné a korábbi élményeket, tinédzserként viszont gyakran érezzük, hogy jó lenne már felnőttnek lenni, hogy mi is rendelkezzünk a nagyok kiváltságaival. Így érezhetett Haney is, aki az olimpiát elengedte ugyan, de sokáig nem szomorkodott, úgy döntött, akkor majd profiként csinál karriert – csakhogy túl fiatalnak számított, így nem kapott licencet. Legalábbis az Egyesült Államokban, mire az edzéseit irányító apja, Bill fogta, és elvitte Mexikóba, ahol már egy 17 évest is bokszolószámba vesznek.
Ne gondoljunk telt házas, extravagáns körülmények között lebonyolított meccsre, a helyszín egy teljesen hétköznapi bár volt, ahol a mexikóiak köpködtek és szitkozódtak, ha eltalálta ellenfelét, és örömujjongásban törtek ki, ha az amerikai benyelt egy-egy nagyobb pofont.
A második mérkőzésre és a második kiütésre csak egy hetet kellett várni, José Iníguez sem húzta sokáig az ifjonc ellen, az első menetben véget ért a csata. Haney a profik között az első négy meccsét a mexikói Tijuanában vívta, pedig sokan féltették attól, hogy a szomszédban próbáljon szerencsét.
„Mindenki azt hitte, Tijuánában le lesznek zsírozva a meccsek, hogy a bírók korruptak és megveretnek. Úgyhogy nagyon ideges voltam, de hittem magamban, és szerencsére minden máshogy alakult, nem úgy, ahogy mások várták. Persze mindenki ellenem szurkolt, de a meccsek tiszták voltak, és most visszagondolva jó tapasztalatot szereztem azzal, hogy átéltem, milyen, amikor a közönség azt akarja, hogy veszíts. Utána sokkal jobban értékeltem, amikor Las Vegasban, a saját közönségem előtt mindenki nekem szurkolt, és egyáltalán nem voltam lámpalázas” – mesélte Haney a mexikói élményeiről.
Első amerikai mérkőzését 2016 áprilisában vívta, ráadásul nem egy eldugott sportcsarnokban, hanem a Las Vegas-i MGM Grand szállodában, ahol Manny Pacquiao-Timothy Bradley meccset felvezető programban egyhangú pontozással verte a Puerto Ricó-i Rafael Vázquezt. Ahogy belekóstolt, milyen reflektorfényben lenni, a boksz nagyszínpadán állni, egyből kevésbé volt vonzó számára Tijuana és a mexikói gálák, de mégis maradt a jól bevált helyszínnél, belátva, hogy végig kell járnia a szükséges lépcsőfokokat.
Tavaly májusban kiütéssel győzött Mason Manard ellen, majd egyoldalú meccsen győzte le Juan Carlos Burgost, végül pedig elvette a dél-afrikai Xolisani Ndongeni veretlenségét, vagyis gond nélkül abszolválta, hogy szintet lépett.
A kisugárzásom, a személyes varázsom, mindenem alkalmassá tesz arra, hogy én legyek az új amerikai sztár. Rutinosabb bokszolókkal kerültem szembe, akik jó mérleggel rendelkeztek, de megugrottam az akadályt. Mindenki azt mondja, ígéret vagyok. Ígéret, ígéret, ígéret, mindig ezt hallom. A koromra hivatkoznak, de nézzék meg, minden szervezetnél az első tízben vagyok. Hogy lehetnék akkor ígéret? Kihívó vagyok, olyan, aki vb-címért akar bokszolni
– keménykedett Haney.
Hogy a boksz világában a kollégák komolyan vették, azt jól mutatja, hogy olyan nevek voltak az edzőpartnerei, mint Mayweather, Zab Judah vagy Amir Khan. Haney és apja sokáig ellenálltak a legnagyobb promóterek csábításának, majd végül 2018-ban saját mérkőzésszervező céget alapítottak, de a boksz világa már csak olyan, hogy a nagykutyák csak úgy nem engednek oda senkit a húsos fazékhoz. A Ndogeni elleni győzelem után Haney-ék is beadták a derekukat, és összeálltak a brit Eddie Hearnnel, abban a reményben, hogy további kapuk nyílnak meg.
Magyar idő szerint vasárnap hajnalban jön az újabb nagy erőpróba Haney számára, a Maryland állambeli Oxon Hillben az Antonio Moran elleni meccse lesz a gála fő attrakciója. A tét a WBO könnyűsúlyú nemzetközi címe, amit Haney még Ndogeni ellen szerzett meg. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a cirkálósúly királya, az ukrán Olekszandr Uszik lett volna a gála headlinere, de ő bicepszsérülése miatt nem tudta kipróbálni magát a nehézsúlyban.
Itt az idő számomra, hogy megvillanjak, hogy megmutassam, jó döntés volt engem választani az esemény húzónevének
– fogadkozott Haney, apja pedig annyit tett hozzá, most kiderülhet, ki lesz a boksz új szupersztárja.
Nem meglepő módon Hearn is dicsérte új pártfogoltját, akinek leginkább az elképesztő munkamorálját emelte ki. „Megadjuk számára a lehetőséget, hogy a sportág nagyjai közé emelkedjen. Ehhez két összetevő szükséges, kemény munka, valamint tehetség, de ő mindkettővel jól áll. Devin a sportág sztárja lehet, és óriási fogás a cég, a Matchroom számára”.
A videóit elnézve Haney legnagyobb erénye, hogy fáradhatatlanul, időnként már szinte túl vakmerően megy előre, de ez valahol érhető, ha 20 évesen 21 győzelmet – közte 13 kiütést – és 0 vereséget számlál az ember, akkor könnyen elkapja a hév.
Pedig az Álom becenévvel felruházott Haney-nek nincs miért kapkodnia, az idő neki dolgozik, csak ki kell használnia továbbra is az adódó lehetőségeket.
„Azt látom az ellenfeleimen, úgy vannak vele, ha legyőznek, akkor megnyílik az út számukra a csúcs felé. Épp emiatt egyetlen meccset sem vehetek könnyedén. Az a megérzésem, hogy Moran kihozza majd a legjobbat belőlem. Nagyon magas, hosszúak a karjai és rengeteget üt, úgyhogy a stílusát éppen rám szabták. Ez lehet a következő lépés a sztárrá váláshoz. A távlati célom az, hogy több súlycsoportban is világbajnok legyek. A boksztudásom önmagáért beszél, és mindenki tisztában van a tehetségemmel” – mondta a bokszolókra jellemző magabiztossággal Haney.
Szokás mondani, hogy innen lehet nagyot esni, úgyhogy vasárnap már okosabbak leszünk azzal kapcsolatban, lehet-e belőle az elkövetkező évek rettegett bokszolója, vagy kénytelen lesz továbbra is undorral hallgatni, hogy ő csak egy ígéret.
