Az USA (egyik) legnagyobb piacán, New Yorkban a csapatok valósággal azon versenyeznek, hogy ki tud nagyobbat bukni. A Knicks (kosárlabda), az Islanders, a Rangers (jégkorong) és a Jets (amerikaifoci) hírből sem hallott a bajnoki címekről, a Yankeesnek (baseball) azért még 2009-ben összejött egy World Series, csakhogy a következő kilenc évben összesen öt párharcot nyertek a rájátszásban, sőt háromszor le is maradtak a playoffról. A Giants nagy meglepetésre 2008-ban és 2012-ben is Super Bowlt nyert, viszont ami ott történik az elmúlt években, az tankönyvi példája a sorozatos baklövéseknek.
Nyilván soktényezős egy csapat visszaesése, a New York Giants-nél sikerült kipipálni valamennyi kis rubrikát. A 2015-ös szezon végéig hagyták, hogy az amúgy kiváló, de a franchise-nál elfáradó vezetőedző, Tom Coughlin maradjon, miközben Eli Manning egy meccset kivéve azóta is a csapat kezdőjében kap helyet hétről hétre. Az csak hab a tortán, hogy a szabadügynökök között elvétve, a draftokon kis túlzással egyáltalán nem sikerült jó döntést hozni. A csapat történetének egyik legtehetségesebb játékosát, az elkapó Odell Beckham Jr.-t még Coughlinéknak sikerült megszereznie, ez piros pont, ám 2012 és 2017 között rajta kívül csak egy-egy játékos vállt be a franchise számára.
Így nem lehet fényes jövőre alapozni, főleg, hogy Eli Manning tényleg leépült, ám ezt valamiért a Giants-nél nem nagyon akarták bevallani – a 2018-as szezon hozhatja el a nagy változást, Manning pocsék formája egyszer és mindenkorra elviselhetetlen teherré vált a csapat számára, így minden valószínűséggel 2019-ben érkezik egy új irányító.
A 2018-as drafton a jövő meghatározó irányítói (Baker Mayfield, Sam Darnold, Josh Rosen) kerülhettek ki, a New York-i csapat viszont passzolta őket a georgai futósztár, Saquon Barkley miatt, és őt választották ki a második helyen. Nem is lenne ez akkora baj, ha a liga nem oda tartana, ahova.
Barkley nagyszerűen játszik, de ma a csillárról is kiváló fiatalok lógnak, így azért luxus az első körben, főleg annak első felében, futót választani. A Giants megtette, és hát kijelenthető, őrült nagyot hibáztak. Sikerült egy franchise (közel)jövőjét egy 37 éves kedvenc miatt kihajítani a szemetesbe.
Helyben futásból
A New York Giants végül megvált legendás edzőjétől, a városnak két bajnoki címet hozó Tom Couglintól, helyettest hamar, házon belülről sikerült találni, amikor kinevezték az addigi támadókoordinátor Ben McAdoo-t. McAdoo ismerte Manninget, a franchise és az irányító lassú agóniájában korábban neki is volt némi szerepe. Csak találgatunk, de a koncepció valószínű az lehetett, hogy azért mégis hoz némi frissességet a személye, és Couglin árnyékából kiállva sikeres lehet.
Jól indult, de nagyon nem jött be az ötlet. Az első szezonjában sikerült megszakítani a rossz sorozatot, és a Giants rájátszásba jutott – a Green Bay Packers köszönte szépen, 38-13-ra nyert –, a következő évben viszont szezonközben, tizenkettő meccs és tíz vereség után rúgták ki.
Volt is botrány, a média, a vezetőség, na meg a társak is az irányító mellett álltak – állítólag Manning még el is sírta magát. Mégis, ha ma megkérdeznénk sem valószínű, hogy máshogy döntene McAdoo, pedig a Giants-et simán verte az Oakland Raiders, őt pedig a meccs után ki is vágták. Elmondhatja, hogy ő legalább megpróbálta – két nappal a menesztése után az ideiglenes vezetőedző visszahelyezte a kezdőbe Manninget.
A 2018-as szezont új vezetőedzővel és új általános menedzserrel kezdte a csapat, csak Eli Manning a mindenkori biztos pont. Talán a zsíros szerződése az egyetlen értelmes magyarázat arra, hogy miért nem küldték már el a tavasszal, hogy az elmúlt évek legkomolyabb draftjára jelentkezett irányítók közül húzzon egyet a New York Giants. Manning az Over The Cap adatai szerint 22,2 millió dollárt keres idén, amivel messze a legjobban kereső játékosa csapatának.
Ha az idény végén nem vágják ki, jövőre 23,2 milliót tehet majd zsebre. Persze, ez egy irányítók uralta sport, de egyszerre üzlet is, és most meg kell majd hozni egy elkésett, és nagyon fájó döntést. Véget kell vetni az Eli Manning-érának New Yorkban.
Sarokkal
Ez az év is kuka, és az sem segít a franchise-on, hogy a 2019-es draft felhozataláról nem mondanak túl jót a szakértők: minden valószínűséggel közel sem lesznek olyan tehetségek az irányítók között, akikre szüksége lenne a Manninget elbúcsúztató Giants-nek. Egy-egy név felmerül, mint lehetséges utód, ám ez inkább csak a szurkolók megnyugtatása miatt releváns. Azért azt a legelvakultabb fanatikusok is látják, hogy óriási öngólt lőttek az amúgy, hangsúlyozzuk, szenzációs Saquon Barkley-val.
Barkley korszakos tehetség, kiváló futó, nagyszerű elkapó, egy kalap alá kell vennünk a liga két legsokoldalúbb futóival, az MVP-esélyes Todd Gurley-vel és az arizonai David Johnsonnal.
Mégis, hiába állt össze a félelmetes Barkley-Beckham kettős a támadóoldalon, az agy nélkül az izom nem elég. Pedig ha egy picit jobban osztják be az erőforrásaikat, nem kapkodnak, a drafton össze jöhetett volna egy jó irányító és egy jó futó is.
Az öltözőn belül sincs minden rendben, a nyáron óriási pénzért hosszabbító Odell Beckham nyíltan beleszállt már irányítójába, a folyamatos vereségek pedig csak mélyíteni fogják a fusztrációt. Persze, egy ideje csend van, de ez már inkább tűnik egyfajta vihar előtti időszaknak. A tulajdonos többször is kifejtette, hogy Manning mellett áll, de közben megállíthatatlanul haladnak a szakadékba, ahonnan nem biztos, hogy a következő pár évben lesz visszaút. Egy nehéz, de őszinte beismerésre lenne szükségük. Vagyis lett volna.
Helyette marad a középszer, na meg a sötét jövő. Nincs veszve minden, a baseball azért még ott van New Yorknak.
