Sport

Akik nem felejtettek el hinni: Rafael Nadal és Roger Federer története

Rafael Nadal 2009-ben és 2016-ban Wimbledont, 2012-ben és 2014-ben a US Opent, 2013-ban az Australian Opent hagyta ki sérülés miatt. Noha korábban volt világelső is, a folyamatos távolmaradás idővel meglátszott a ranglistás helyén is – volt, hogy visszacsúszott a 10. helyig, de a 2017-es szezont is csak kilencedikként kezdte.

Roger Federer zsinórban 69 Grand Slamen indult, mielőtt a 2016-os Roland Garrost kihagyta volna. Utána még rajthoz állt Wimbledonban, de nem sokkal később bejelentette, arra az évre ezzel be is fejezte az évre, legközelebb csak 2017 elején lép pályára. Az év elején a 17. helyen állt.

És hogy mi a közös bennünk? Legendák, halhatatlanok, az egyetemes sport történetének meghatározó alakjai, akiket már többször is eltemetett a szakma és a közvélemény. Sérültek, öregek, lassúak, mondták, és mi tagadás, volt a kritikákban igazság. Az elmúlt egy-két évben valóban gyengébben játszottak, és úgy tűnt, nincs már más a számukra, csak a méltó levezetés.

Talán saját maguk sem számoltak azzal, hogy 2017-et hol egyikük, hol másikuk dominálja le, és testvériesen megosztva két-két Grand Slam-címet nyernek, sőt a világranglista is velük kezdődik Nadal, Federer sorrendben. A kétkedők és a szenzációhajhászok köszönik szépen, egy életre megtanulták a leckét.

Ha Rafael Nadalról és Roger Federerről beszélsz, csak óvatosan. Akkor van vége, ha ők azt mondják.

Egy sima Federer…

Hiányzik neked a meccsek hangulata, a győzelem íze, a bevonulás, kicsit itt mindenki olyan, mintha a családtagom lenne. Nagyon jó érzés olyan embereket látni, akikkel már rég nem találkoztál. Azt hiszem, ez hiányzott leginkább az elmúlt fél évben

– mondta az Australian Open 17. kiemeltje, Roger Federer a torna előtt.

Élő ember nem volt, aki komolyan arra fogadott volna, hogy a svájci a hosszú kihagyás után azonnal Grand Slam-versenyt nyer. Főleg úgy, hogy azzal a legelvakultabb szurkolók is pontosan tisztában voltak, hogy utoljára 2012-ben, Wimbledonban nyert Federer major tornát, és már akkor is közel volt a 31. születésnapja.

Az sem a svájcit segítette, hogy a mezőnyben ott volt az előző év két favoritja, a 2016-ot májusig uraló szerb Novak Djokovic és a szezon második felében űrteniszt bemutató brit világelső, Andy Murray is.

De mit törődött ezzel a 17-szeres Grand Slam-győztes Roger Federer?! Úgy indult neki a tornának, hogy úgysem veszíthet már semmit, de Djokovic és Murray kiesése után azonnal topfavorittá vált. Az elődöntőben ötszettes meccset vívott honfitársával, Stan Wawrinkával, a döntőben pedig összejött az év első Federer-Nadal meccse (az is külön kiemelendő, hogy a salakmenő Nadal mit keresett 2017-ben egy Australian Open fináléban!?).

Igazi múltidézés, 31 Grand Slam-cím csapott össze, és újabb döntőszettes mérkőzésen megszerezte karrierje 18. Grand Slam-győzelmét a 35 éves svájci.

Ki gondolta volna, hogy összefutnak még GS-döntőben? És ez csak a kezdet (Photo by Scott Barbour/Getty Images)

Szerintem egyikünk sem gondolta volna, hogy döntőt játszunk itt. Nagyon örülök neked, Rafa. Az igazat megvallva akkor is boldog lettem volna, ha ma kikapok

– magasztalta barátját, Rafael Nadalt Roger Federer.

Hogy aztán még tudja fokozni, Federer megnyerte a miami és az Indian Wells-i ezres tornát, amivel ugyancsak nem tudtak mit kezdeni a sportot ‘oly jól ismerő szakértők, de még az ellenszurkolók sem.

A svájci okosan rakta össze a programját, a salakszezont teljesen kihagyta, és kipihenten érkezett a füves pályás versenyekre. Halléban kilencedszer nyert felvezető tornát, Wimbledonban pedig a nyolcadikra készült.

Miután a látványosan szenvedő Murray és Djokovic is kiesett a negyeddöntőben, Nadal pedig a 16 között, ismét megnyílt a kapu, és Federernek esély volt megnyerni a 19. GS-címét. Megnyerte, a döntőben legyőzte a horvát Marin Cilicet, tette ezt a 36. születésnapja előtt bő egy hónappal. Ezt hogy csinálta? Nem tudjuk, ilyen a mesében sincs: közel a 36-hoz felülmúlni Björn Borg rekordját, és egyedül vezetni a wimbledoni sort nyolc győzelemmel, ez igen.

A 19. (Photo by Julian Finney/Getty Images)

Nagyon különleges itt nyerni, Wimbledon a kedvencem. Mindig is hittem benne, hogy újra nyerhetek itt. Történelmet írni a center pályán… Nem találok szavakat. A cél a következő: jövőre visszajönni, és címet védeni

– így Roger Federer, Wimbledon örökös bajnoka, a sportág egyik legnagyobbja. Hogy csak az egyik, az örök ellenfelének, a spanyol Rafael Nadalnak köszönhető.

Egy fordított Nadal

Rafael Nadal sem hihette, hogy olyan szezon előtt áll, amilyen ez a 2017-es végül lett. Mert nem kérdés, bármi történik a következő három hónapban, a spanyol teniszező is bebizonyította, hogy a lehetetlen nem létezik. 31 évesen, megannyi sérülés, műtét és kihagyás után ott tartunk, hogy 2013 után ismét ő a világelső. Valószínűleg, ha ezt néhány hónapja, mondjuk január elsején elmondjuk neki, mentőt hívott volna ránk.

El sem tudom hinni, hogy újra én vagyok a világelső. Ez azok után, amiken átmentem az elmúlt évek során, egészen különleges számomra. Hiába a sok sérülés, soha nem veszítettem el a szenvedélyem és a szeretetem a sport iránt. Szeretném megélni a pillanatot

– nyilatkozta Rafael Nadal.

A spanyol teniszező még messze volt az ATP egyes helytől, amikor a Federer elleni vesztes Australian Open-döntővel elkezdte az évet, viszont már az is szenzációnak számított, hogy egyáltalán eljutott odáig. A játéka sokak meglepetésére keménypályán is ült. Annyira jól mozgott, hogy az volt az ember érzése, mintha a régi csibészségből láttunk volna valamit. Indian Wellsben a 16 közé, Miamiban viszont a fináléig jutott, ahol – ki más – újra Roger Federer állt az útjába.

Mintha csak 2007-et írnánk. Két ember a világ tetején: Roger Federer és Rafael Nadal (Fotó: Getty)

A teniszrajongók – legyenek elfogultak vagy semlegesek – mintha újraélték volna a 2005 és 2008 közötti időszakot, amikor a két szupersztár karrierjük csúcsán majd’ minden fontos finálét egymás ellen játszott. A fanatikusok között akkoriban alakult ki az a rivalizálás, amelyet tán a Real Madrid és a Barcelona szurkolói közti ellentéthez lehet hasonlítani. Érdekes, hogy a 12-szeres Grand Slam-győztes Novak Djokovic által uralt években – 2011 és 2015 között – a két tábor egymásra talált, és az ellenségem ellensége, a barátom mentalitással hamar megbékéltek egymással.

Ki kell hangsúlyozni: a táborokkal ellentétben két sportoló mindig is barátsággal viselt a másik felé, minden sajtótájékoztatón elmondták, mennyire tisztelik a másikat.

A salakszezon beköszöntével nem lehetett vitás, Rafael Nadal visszatért. Monte-Carlóban és Madridban is megnyerte az ezres versenyt, így toronymagas favoritként várhatta a párizsi Roland Garrost. A tét óriási volt: ha nyer, minden idők első teniszezője lesz, aki egy adott Grand Slam-tornán tízszer is nyerni tud az Open érában, azaz 1968 óta. Előtte Margaret Court 11-szer nyerte az Australian Opent. Nadal hazajár a Philippe Chatrier-ra, karrierje során összesen kétszer kapott ki a párizsi tornán.

Nem is volt kérdés egy percig sem: az idei is Nadal tornája. A versenyt szettveszteség nélkül, a döntőt pedig megalázóan könnyedén nyerte a 2015-ös bajnok Stan Wawrinka ellen. 2014 óta először nyert majort, 15. GS-győzelmével pedig megelőzte a legendás amerikait, Pete Samprast, és már egyedül második Roger Federer mögött a Grand Slame-sikerek tekintetében.

Fantasztikus volt ez a két hét. Nagyon fontos számomra ez a győzelem, mert hosszú idő vezetett idáig, de mindig hittem magamban. A 10. győzelem óriási dolog, de azt vallom, hogy ha nekem sikerült, másnak is sikerülhet

– mondta minden idők legjobb salakpályás játékosa a győzelem után.

A nyár nem azt mutatta, hogy Nadalt a US Openen is komolyan kell venni – nem ért el nagy eredményeket, Párizs után nem tűnt igazán élesnek. Mielőtt még komolyan elhihettük volna, hogy az idei sem az ő US Openje lesz, egészen baráti sorsolással lepte meg Fortuna, ami után ujjgyakorlatot jelentett számára a negyeddöntőbe jutás, ahol az ifjú orosz titánt, Andrej Rubljovot is könnyedén verte. Az elődöntőben a 2009-es győztes argentin Juan Martin del Potro csak megszorongatni tudta. Így a finálé előtt már nyugodtan kimondhattuk,

óriási csoda lenne, ha karrierje első Grand Slam-döntőjén a dél-afrikai Kevin Anderson meg tudná verni Nadalt.

Nem is tudta, még szettet sem vesztett a spanyol, behúzta a 16. GS-címét, mi pedig nem találjuk a szavakat. Nem elég, hogy Roger Federer mit művelt, de itt van Rafael Nadal, aki salakkirályként, 31 évesen, számtalan műtét után is ott tud lenni, végig tud bírni két hetet, és be tudja húzni erőből a GS-eket. Legyen az salakon, vagy keménypályán.

A 16.  (Photo by Matthew Stockman/Getty Images)

Minden reggel ugyanúgy kelek fel. Ugyanazzal az elhivatottsággal. Még mindig fejlődni akarok, még mindig versenyezni és nyerni akarok. Ha majd egyszer nem ezt érzem, váltok

– mondta a világelső, aki készülhet az év végi világbajnokságra. Arra a versenyre, amit még soha nem tudott megnyerni. A legnehezebb akadály? Hát persze, hogy a hatszoros győztes Roger Federer lesz.

A két legenda testvériesen leosztotta egymás között a 2017-es Grand Slameket. Soha nem tudjuk meg, mi van akkor, ha Djokovic és Murray egészséges. Lehet nem változott volna semmi. De az biztos, hogy minden maradt volna a régiben. A régit értsd úgy: bármi történik, minden idők két legjobb teniszezőjét Roger Federernek és Rafael Nadalnak hívják.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik