Nagy reményekkel indult neki a kanadai vegyespáros-curlingvilágbajnokságnak Kiss Zsolt és Palancsa Dorottya: a kettős abban reménykedett, hogy jó szerepléssel dobogóra állhat (ami világbajnokként nem volt irreális elképzelés), és ezzel karnyújtásnyira kerül a 2018-as pjongcsangi téli olimpiától, amelynek műsorán – az ötkarikás játékok történetében először – szerepel ez a szám. Korábbi, a magyar téli olimpiai esélyeket taglaló cikkünkben még mi is arról írtunk, hogy komoly esélyük van még az olimpiai dobogóra, ám a valóság csúnyán pofon vágott mindenkit:
Még a vb előtt jártunk a hazai curling fellegvárában, a Kamaraerdei Ifjúsági Park csücskében felhúzott könnyűszerkezetes csarnokban, hogy beszélgessünk a reményekről, a sportág hazai kialakulásáról, de legfőkébb a vegyes párosban elért szenzációs magyar eredményekről.
Beszélgettünk a sportág hazai úttörőivel, a nemzetközi szinten is nagy eredményeket elérő Szekeres Ildikóval és Nagy Györggyel, illetve az ifjú titánokkal, Palancsa Dorottyával és Kiss Zsolttal, akik így emlékeznek arra, hogyan durrantották be Magyarországon ezt a taktikai-állóképességi sportot:
Hangok lettünk volna, ha nem próbáljuk ki mi is a gránittömbök csúsztatását (szakszóval: dobását), ami a látszat ellenére igenis igényel fizikai állóképességet, hisz egy megmerevedett, természetellenes pozícióban, szinte támaszkodás nélkül kell tűpontosan célozni. Arról nem is beszélve, a söprés mennyire lihegős munka. Akinek a szabályzat sem világos, annak pláne érdemes megnéznie a második videónkat, íme:
