Vasárnap kezdetét veszi Budapesten a divízió I-es jégkorong-világbajnokság, melyen a magyar együttes ismét a feljutásért veszi fel a harcot. Rich Chernomaz legénységére elég kemény öt mérkőzés vár, sorrendben Nagy-Britannia, Dél-Korea, Kazahsztán, Olaszország, majd Japán lesz a mieink ellenfele. Az első két hely valamelyikén kéne végezni ahhoz, hogy jövőre a legnagyobbak közé kerüljenek a magyar hokisok, ennek elérésben pedig Sofron Istvánnak, a Sapa Fehérvár AV19 és a válogatott egyik legjobbjának is nagy szerepe lehet.
“Jó állapotban vagyunk, egy nagyon kemény felkészülésen vagyunk túl. Igazából már másfél hónapja készülünk a csapattal. Olyan edzések voltak naponta kétszer, amik eddig nem voltak megszokottak, kifejezetten intenzív volt. Ez a formánkon is látszik, ami egyre jobb és biztos vagyok benne, hogy a világbajnokságra jó erőben leszünk” – mondta a Sport24-nek Sofron.
Fotó: Kummer János
Mennyivel másabbak a mostani edzésmódszerek, mint a korábban megszokottak?
Más taktika szerint játszunk, mást vár el az edző, ezt kellett egy kicsit megszokni, hogy a fejekben rögzüljön: nem oda kell már menni, ahova eddig, ki kell juttatni a korongot a harmadból, a támadó harmadba minél előbb be kell ütni a pakkot. A letámadásunk és a védekezésünk is megváltozott, ennek kellett rögzülnie mindenkiben, hogy már mindenkinél rutinná váljon. Ezt gyakoroltuk az elmúlt másfél hónapban és Japán ellen már egész jól játszottunk.
A Japán elleni mérkőzésen feltűnő volt, hogy sokkal fizikálisabb lett a csapat játéka.
Így van, a lengyelek ellen még nem mentek úgy a lábak, a felkészülés kellős közepén voltunk nagyon kemény edzések után. Fáradtak voltunk, pár méter, vagy egy oda-vissza sprintet követően már alig bírtunk lejönni a jégről. Utána volt két napunk, vissza is vettünk az edzésből, de ez direkt így volt időzítve. A japán válogatottat, amely a korcsolyázásáról és a sebességéről híres, le tudtuk korcsolyázni és mindenféle játékszisztémában föléjük tudtunk kerekedni. Ha így játszunk, akkor bárki ellen van esélyünk a világbajnoki ellenfeleink közül.
A meccséhség jelei látszanak már a társaságon?
Igen. Ugye már a Volánnal korábban véget ért a bajnokság, így kevesebb meccsünk volt ebben az időszakban, mint azt korábban megszoktuk. A két Magyar Kupa-, illetve a két felkészülési találkozó bőven szolgálta a felkészülésünket, hiszen olyan sok játékszituációt gyakoroltunk edzéseken is, valamint a délutáni tréningeken is sokszor játszottunk egymás ellen, szóval be tudtuk gyakorolni a szisztémákat. A szapporói feljutás előtt is három felkészülési meccse volt a csapatnak, úgyhogy reméljük, ez az öt évvel ezelőtti dolog ugyanúgy be fog válni és feljutunk.
Az erőviszonyokat milyennek látod? Előzetesen az olaszok és a kazahok tűnnek a legnagyobb riválisoknak.
Egy sportolónak csak a feljutás lebeghet a szeme előtt, ha nekivág egy világbajnokságnak. Viszont, ha reálisan nézzük, akkor látni kell, hogy egy brit csapat, Dél-Korea vagy Japán is okozhat meglepetést. Persze, ha olyan játékot játszunk, mint a héten Japán ellen, akkor bebizonyosodik, hogy jobb csapat vagyunk. Ám ők is kifoghatnak egy jó napot, a vébén pedig nem lesz lehetőség a hibázásra, oda kell figyelni minden meccsre, lépésről-lépésre kell gondolkodnunk.
Az olaszok ellen a legutóbb csak egy kiélezett csatában maradtunk alul, a kazahokról pedig azt hallottuk, hogy nagyon erős csapattal érkeznek. Nagyon tehetségesek a játékosaik, az a mérkőzés lesz az, amikor az ellenfelünk számít az esélyesebbnek. De jó játékkal, főleg a jégkorongban, bármi megtörténhet egy meccsen. Mindenki ellen van esélyünk, valaki ellen kicsit több, valaki ellen kevesebb, de ezzel a taktikával, amit játszunk bárkire veszélyesek lehetünk.
Az új lebonyolítási rendszerről mi a véleményed? Feljutni ugye nehezebb, mert szinte ugyanolyan erősségűek a csapatok.
Nehéz megmondani melyik a jobb. Az előző talán azért volt kedvezőbb, mert egy jó csapat volt rajtunk kívül, ellenük dőlt el a feljutás. Most már kettő ilyen is van, ráadásul a többiek is jobbak, mint eddig voltak, így minden meccsen meg kell küzdenünk a győzelemért. Ez fejlődésünk szempontjából mindenképpen kedvező, mert nem egy spanyol csapat ellen kell játszanunk, melyet 13-1-re verünk, azaz nincsenek már nagy különbségek. Körbeverések is lehetnek, ez lehet jó is és rossz is. A magyar válogatott minden évben a feljutásért játszik, sokszor csak hajszálon múlik ez, úgyhogy bízom benne, a lebonyolítási rendszer vége nekünk kedvez majd.
