Gyarmati Andrea: Éjfélre érdemes kimenni a temetőhöz

„Feszííít, bazmeg!” – kiált föl az angyali, hatéves kisfiú.

Oltásra jött az anyukájával, igazi fazon, okoska, határozott véleménnyel az élet dolgairól.

Természetesen be van tojva a szuritól, és természetesen túlkompenzálja, hiszen mindjárt iskolába megy, szinte férfi.

Ezer kérdéssel húzza az időt.

„Figyelj – mondom –, mindenre válaszolok, de előbb essünk túl az oltáson. Előre jelzem, mi fog történni.”

Bőszen bólogat.

Megszúrom, s közben narrálom az eseményeket: „Na, most kicsit feszíthet, ahogy megy be az oltóanyag.”

És tolom a vakcinát.

Erre tör ki kis barátunkból az indulat a fent idézett módon.

Az édesanyja majd’ elájul, és tompítandó a helyzetet feldúltan kérdi, hogy „hát ezt kitől tanultad?!”

A válasz a legviccesebb: „Tőled. Te szoktad mondani, anya, ha dühös vagy.”

A gyerekőszinteségnél nincs jobb.

De szerencsére túljutunk a nehezén, jöhetnek a kérdések, például az, hogy mire való az oltás, ki és mikor találta ki. Mindent ért, és a végén azzal össszegez, hogy szerinte a sok oltás ellen kellene egy nagy oltás.

Este otthon is elgondolkozom, hogy az emberiség történetében mennyi munka, zsenialitás és véletlen vezetett egy-egy orvosság feltalálásához, egy-egy betegség legyőzéséhez.

Ott van például a penicillin felfedezése!

Vagy a Viagra története! A Pfizer sok éve piacra dobott egy remek gyógyszert, mely segítette a szívizomműködést, javította a keringést, szabályozta a pulzust. Egy mellékhatására utóbb derült fény:

az orvosi kontrollra visszaérkező férfiak, még az idősebbek is arról számoltak be, hogy az ágyban ismét az erejük teljében érzik magukat.

Nem meglepő, hogy hamarosan e célra kezdték használni a „csodamolekulát”, ami kék pirulába zárva azóta is hatalmas hasznot termel a gyártónak.

De hogy valami kevésbé pikánsat is említsek: a nadragulya növény terméséből már pár mag is halálos lehet, de kisebb dózisban is látászavart, görcsöket, kómát okozhat, miközben egyebek mellett pupillatágító szemcseppek fontos alapanyaga, sőt, a középkorban épp e tulajdonsága miatt szépészeti szerként is alkalmazták, legendát kerekítve köré.

Legendája volt a piros gyűszűvirágnak is, mégpedig az, hogy ha a szíved össze-visszakalimpál, éjfélkor menj ki a temetőhöz, szedj egy csokorral a növényből, készíts belőle főzetet, s idd meg.

Utóbb a tudomány kiderítette, hogy a piros gyűszűvirág valóban jelentős mennyiségű szívritmus-szabályozó vegyületet tartalmaz, és a hatóanyag-tartalma bizony éjfélkor a legmagasabb.

Gyerekkoromban rengeteg ilyen történetet hallottam, hiszen édesanyám eredetileg gyógyszerész volt. Sokat ücsörögtem patikában, megbámulva a csodálatos nevű és fantasztikus üvegekben található szereket – ekkoriban ébredt bennem érdeklődés az orvosi pálya iránt.

Úgy is mondhatnám, hogy azóta „feszít”, hogy gyógyíthassak.