Persze, hogy ott voltam a vizes vébé lelátóján.
Persze, hogy szívem szerint versenyeztem volna odalent a vízben.
Persze, hogy drukkoltam, és hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, hogy a múlt kövületeként részt vehettem eredményhirdetésen;
Az uszoda gyönyörű, a víz gyors, parádésak a versenyek, Milák Kristóf egyenesen lenyűgöző; idővel az ő neve is felkerül majd mindazok közé, akikre márványtábla emlékeztet a Hajósban és a Komiban.
Természetesen nemcsak az úszóknak szorítottam, hanem a vízilabdázóknak is. A lányok csodás döntőt játszottak, a fiúknak viszont most nem jött össze. Utóbbiakat nézve jutott eszembe barátom, az olimpiai bajnok Szívós Pisti, aki sajnos már nem ülhet a lelátón. (Pisti édesapja és fia is vízilabdázó, előbbi szintén olimpiai bajnok, édesapámmal játszott együtt, utóbbi, Marci pedig világbajnok, ő meg a fiammal, Mócival játszott együtt.)
Szívós Pisti hat centivel két méter fölé nőtt, és szellemileg sem maradt kicsi: fogorvosi diplomát szerzett.
Hadd elevenítek fel egy sztorit az egyetemi időszakából.
Első évében, biológia gyakorlaton az előadó a normális eloszlási görbéről, az úgynevezett Gauss-görbéről beszélt.
A Gauss-görbe gyakran előkerül statisztikákban, harangalakú, azt mutatja, hogy egy adott jelenségben a többség átlagos, és ahogy távolodunk ettől az átlagtól, úgy lesz egyre kevesebb egyed; a lényeg, hogy a természetben rengeteg Gauss szerinti eloszlás található.
Minderre bizonyos Carl Friedrich Gauss német matematikus, természettudós, csillagász jött rá, akit az utókor „a matematika fejedelme” névvel illet.
Szóval Pistiéknél a biológia gyakorlatvezető a normális eloszlást magyarázta.
Pisti valahol középtájt ült, lelkesen jegyzetelt.
Az előadó, hogy szemléltesse a tananyagot, így szólt:
„Álljon fel, aki legföljebb 160 centiméter magas!”
Felálltak az érintettek.
„Álljon fel, akinek a magassága 160 és 170 centiméter közé esik!”
Ez a lényegesen népesebb csapat is felkászálódott.
„Most az álljon fel, akinek a magassága 170 és 180 centiméter közé esik!”
Ez is jelentős létszám.
„És most álljanak fel, akik magassága 180 és 190 centiméter közé esik!”
Kisebb csapat, rajzolódott a harangvég.
„S végül álljon fel, akinek a magassága 190 és 200 centiméter közé esik!” – zárta a sort a tanár.
Nem állt fel senki.
A biztonság kedvéért az oktató rákérdezett:
„Esetleg valaki két méter felett?”
Pisti felnyújtotta a kezét.
„Ó! Álljon csak fel, fiam!”
Pisti a maga komótos módján emelkedett, emelkedett, egyre emelkedett.
Az oktató összecsapta a kezét, és így kiáltott fel:
„Jézusom! Maga kilóg a Gauss-görbéből!”
Aznap délután már az egész uszoda ezt a sztorit mesélte, és azóta is rendre előkerül, ha Pistit emlegetjük.
Pisti utóbb nem csupán a testmagassága okán lett a Gauss-görbe szélsőértéke, hanem sportolóként, sportvezetőként és emberként is.
Mondta a minapi vizes vébé műsorvezetője, hogy a régi nagyok közül mily sokan ülnek a lelátón. Pistinek is ott lett volna a helye.
Kiemelt kép: Szívós István mond beszédet az id. Szívós István kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó nevét felvett szigligeti kikötő névadó ünnepségén, édesapja emlékművénél 2012. szeptember 28-án.
