Poszt ITT

Légy nagy hal, és edd meg a kicsiket!

Szikrázóan süt a nap és te menthetetlenül a vízpartra vágysz? Gondolatban már egy balatoni büfében halat ennél? Unod a piaci hekket? Madame Besamel, a vega most megmondja, hova menj.

A nagy diófában lakik a halkakas. Ez nem egy népmese kezdete, hanem csupán útbaigazítás. Ugyanis a budapesti Soho egyik csendesebb mellékutcájában, a Nagy Diófa utcában található a Halkakas vendéglő.

Ez az étterem volt a főváros talán első halbisztrója. Dél-franciaországi tengerparti hangulattal, izgalmas halételekkel, kedves kiszolgálással.

De hadd folytassuk a történetet egy újabb népmesei fordulattal.

A földmérő, a HR-es és a marketinges megelégelve a szürke hétköznapokat, kitalálta, hogy nyit egy bisztrót. A marketinges, a Zsuzsi mondta, hogy legyen ez egy halbisztró, mert (…) ilyen még nincs messze határon. Sok átfröccsözött, átkártyázott és átfőzött éjszaka eredményeként megszületett a Halkakas –

olvashatjuk az étterem honlapján. Ez a vendéglő sokáig a Veres Pálné utcában lakott, de pár hónapja tágasabb térbe és trendibb környezetbe költözött. Madame Besamel elérkezettnek látta az időt, hogy letesztelje az „új” helyet.

A Dohány utcából bekanyarodunk a Nagy Diófába. Messziről rikít a cégér: Friss. Hazai. Hal. Ez a filozófia ugyebár egyre divatosabb, de az alapítók már a 2010-es nyitáskor is magukénak vallották:

Egyél, igyál hazait. Pusztán azért, mert nem értjük, miért utaznak zöldségek, gyümölcsök, húsok több ezer kilométereket, amikor erre nincs szükség, van itthon minden, mint a búcsúban, csak észre kell venni, fel kell fedezni és okosan használni.

Ha a halkedvelő állampolgár e bisztró ajtaján belép, nem kell felhagynia minden reménnyel. Sőt! Végre élhet, mint hal a vízben. Igazi provence-i kisvendéglőben érezheti magát. Türkizkék és nyersfa színű bútorok, gyönyörű uszadékfa-hatású lámpák, halpikkelyes fal és világos hajópadló.

Kérem, van itt halleves (savanyított zöldségekkel vadított pontykrém, grillezett harcsával) s klasszikus halászlé. Halburger. Harcsagyros. Halas quesadilla. Fish&chips. Füstölt busapástétom. Harcsaterrine. Pontytempura ázsiai üvegtésztasalátával. Baconbe göngyölt spenótos, brie-sajtos harcsatekercs parmezános burgonyával. Vegyes grilltál (grillezett pontyfilé, harcsafilé és tokhalsteak). Madame Besamel csak azért sorol fel ennyi ételt, hogy lássák: a hal nem unalmas. Sőt. A séf egyébként a hagyományos ízlésű gyomornak is kínál harcsapaprikást túrós csuszával és pontyropogóst.

Fotó: Madame Besamel

Madame Besamel a ház egyik emblematikus fogását rendeli: a harcsagyros tálat (2250 forint). És utána madártejet (850 forint).

Miután főhősünk a névadó halkakas kerámiaportréja alatt foglal helyet, elgondolkodik azon, hogy vajon miért eszik ilyen kevés halat a magyar? A statisztika szerint évente mindössze két alkalommal kerül kopoltyús egy átlagos honfitársunk tányérjára. Egyszer karácsonykor, másodszor pedig a nyaralás alatt. Mi lehet ennek az oka? Ki tudja? Persze drágább a hal, mint a hús, vagyis némelyik hal drágább némelyik húsnál, de hát ez nem magyaráz meg mindent. A Halkakas tulajdonosai viszont komolyan vették a feladatot: úgy szeretnének friss, itthoni gazdaságokból és tavakból érkező halakat elkészíteni, ahogy eddig még senki. Újszerűen, izgalmasan és egyszerűen.

A harcsagyros tál első ránézésre bőséges és rafinált. Saláta, sült krumpli, fűszeres haldarabkák és két tálka mártás vár arra, hogy Madame Besamel bekebelezze. Ám legyen! A frissen pirított, zamatos, szaftos haldarabkák gazdagon és enyhén csípősen ízesítettek. Picit görögös, picit arabos hatásúak. Abszolút mediterrán életérzés! Könnyű és finom. A saláta és a sült krumpli korrekt. Viszont a két mártás! Azok zseniálisak! Házi, fokhagymás, uborkás, zsíros joghurtos, sűrű tatziki és édes petrezselymes paradicsomsalsa. Minden frissen készült.

A desszert szép. Ipszilonkehelyben tálalták. A madártej napsárga, krémes. A habgaluskák viszont sajnos picit túrósak – állapítja meg az első falat után Madame Besamel. Ebédpartnere, aki a Halkakas hallevesétől és a pontytempurától már-már a mennyben járt, az édességnél alászálla a poklokra. Almás tortájának alja szenes.

Fotó: Madame Besamel

Konklúzióként azt mondhatjuk, hogy a Halkakas levesei és főételei tényleg újszerűek, izgalmasak és (hál’ istennek) nem túl csicsásak. Ráadásul finomak! Megéri értük átkelni – na nem is a Styxen, de legalább a Dunán. A  hely gyenge pontja a desszert. Talán mert nem halból van. Gyógyír viszont, hogy teljesen vega ételek is kaphatók. Például sült zöldséges tortilla vagy brie-sajtos gratin zöldségek.

Madame Besamel távozóban elégedetten nyugtázza magában: itt a zöldségevőnek tényleg kutyabaja, mint a szentesi halnak.

 

Teszt időpontja: 2018. április 14.

Helyszín: Halkakas Bisztró, Budapest, Dohány u. 36, 1074 (bejárat a Nagydiófa utca felől)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik