Poszt ITT

Egy monarchista alkoholista Bratislavában

Rézi Bácsi
Rézi Bácsi

2018. 01. 03. 13:55

Rézi bácsi szilveszterkor kedves városába, Pozsonyba látogatott. Egyéb elfoglaltságai mellett vendéglőkben is járt, és most tippeket ad bratislavai torkoskodásokra. Rézi bácsi szereti a tót konyhát, ami nem csoda, hiszen ereiben jelentős mennyiségű tót vér (is) csordogál.
Korábban a témában:

Legszívesebben pecsenyekacsát (knédlivel, hagymával, párolt savanyú káposztával) ajánlana és pisztrángot, de ezek általában 10 euró fölötti áron szerepelnek az étlapokon, legalábbis a belvárosi éttermekben. De sebaj, van itt más említésre méltó is, nemcsak a pozsonyi kifli meg a bryndzové halušky. Pozsony jelenleg Kisprága, vagyis az egyik tökéletes célpontja a közép-európai sörturizmusnak: csodás cseh és szlovák, valamint kézműves sörök várják a szomjas utazót. És tudvalévő, hogy a folyékony kenyér iszogatása közben az ember nem kíván vég nélkül zabálni – ez esetben ugyanis nem fér a gyomorban az ital az ételtől –, inkább kisebb, de folyamatosan érkező sörkorcsolyákra vágyik. Namost, a pozsonyi levesek nemcsak elsőrangú sörkorcsolyák, de kiváló gyógyszerei a katzenjammernek. Ezért aztán Rézi bácsi úgy döntött, ezúttal három pozsonyi vendéglőt és három pozsonyi levest ajánl az új év hajnalán drága (és remélhetőleg még más-, harmad- és negyednapos) olvasóinak.

A hagyományos szlovák ízek szentélye a Bratislavská reštaurácia (Námestie SNP 8), bejárata az Irgalmasok temploma mellett nyílik. Az egykori kolostor refektóriumába tartunk, de mintha egy középkori várba érkeztünk volna: ódon kapu, kőlépcsők, címerek. Saját főzésű sörük (Kláštorný ležiak 11°) igen kiváló, nem is kell hozzá más, csak egy tányér szlovák pacalleves. Aki a román pacallevest szereti, csalódni fog, a két levesnek – a pacalon kívül – semmi köze egymáshoz. Sűrű, vörös, paprikás zupát, sőt már-már szinte pörköltet képzeljünk el. Talán leginkább pacalgulyásnak hívhatnánk. De a mi pörköltünktől is eltér, hiszen a szlovák konyha első számú fűszerével van kíméletlenül megízesítve: köménymaggal. Csípős, majoránnás, fokhagymás – simán jól lehet vele lakni két korsó sör között, pompás fogás és mindössze 3,30 euróba kerül. Érdemes kipróbálni, másnapossággal küzdőknek főként, a köménymag ugyanis a háborgó gyomor legfőbb gyógyszere!

Haladjunk tovább. Ha Pozsony a Kisprága, akkor a Prazdroj söröző (Mostová 8.) lesz a pozsonyi Arany Tigris. Itt ugyan nem Hrabal üldögél gyakran, hanem Grendel Lajos, a híres pozsonyi magyar író (aki még nem olvasta Tömegsír című regényét, az azonnal fusson az első könyvesboltba). Rézi bácsi, ha erre jár, mindig eljön Grendel mesterrel ide egy-két pofa sörre, természetesen kádból csapolt 12-es pilsenit isznak, mintha az Arany Tigrisben lennének. Még egy magyar irodalmi vonatkozása van a helynek: képzeljék, Jókai bableves („fazulová Jokai”) is szerepel az étlapon (3,60 euró). Ez aztán a monarchiás multikulti: szlovákiai cseh söröző magyar levessel! Ahány ház, annyi Jókai bableves, ez ugyan nem körmös (angyalbakancsos), mint ahogy Mór kedvelte, de azért rendkívül ízletes. Egy sűrű, már-már főzelékállagú bablevesről van szó, paprikás, köményes, borókabogyós (!), benne száljára főtt csülök, némi kolbász és sonka. Ez is tökéletes sörkorcsolya, erősen, némi köményes kenyérrel. Csúszik reája a sör, mint szappanos angolna a jégen.

Levestúránk utolsó állomása legyen a magyarok óvárosi törzshelye, a „Zöldi”, vagyis a Zöldutcai kocsma (Krčma na Zelenej, Zelená 252/3). Itt Attila, a költői vénájú pincér várja a vendégeket, akár versbe is szedi a kínálatot, hogy aszondja: „Eperjesi kenyér is jut asztalodra / Bő levesedbe kolbász meg szalonna / Káposztával vegyest fől a réti gomba / A knédlit a futár Ógelléből hozta / Zsírjában pácolt arany kacsapedál / Amelyhez gyallai serecske is dukál”, és így tovább… Ha már sörközi állapotban vagyunk (vagy akár jelentősen másnaposak), semmi nem esik olyan jól, mint egy rendes savanyú káposztaleves a Zöldiben (szilveszteri felárral: 4,50 euró). Paprikás, kolbászos, szalonnás, gombás, tejfölös. És persze bitangul köménymagos, mert e nélkül itt még madártejet se főznek. Ez a leves már nem olyan sűrű, mint a pacal- és a bab-, van leve bőven, finom házikenyér jár hozzá (a lipóti hatalmas parasztkenyeréhez hasonló, csak kicsit barnább). Rézi bácsi ettől legmélyebb katzenjammeréből is feltámad, és újabb söröket rendel.

Például a Fabrikában (Štefánikova 4), ami egy csinos hotel melletti trendi kézműves sörfőzde, igen kellemes 12-es lagerük van. De ez már egy másik történet. Higgyék el egy öreg monarchista alkoholista szavait, aki Rézi bácsinak azt mondta egyszer (igaz, nem volt már kimondottan szomjas): sörözni Prágában, berúgni Budapesten, kijózanodni Bécsben a legjobb, ám a másnapossághoz legideálisabb terep a köményillatos Pozsony.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.