Abban, hogy elmúltam annyi idős amennyi, mindenesetre azt az örömöt meglelem, hogy mindenre (és mindennek az ellenkezőjére is) van minimum egy történetem. Most elmondok hármat, variációul egy témára. Arra a témára, ami azóta megmozgat mindenkit, mióta világ a világ. Ez pedig a kitartott nő kérdése. Sokan teljesen kiakadtak azon, hogy már sugar daddy kereső oldal is létezik. Nos, ez szerintem ez nem olyan rossz dolog, mint ahogy első blikkre látszik.
Az első sztori velem esett meg, olyan tíz éve. Külföldön élő idős ismerősöm, aki akárhányszor csak meglátogattam gazdag hajlékában (szigorúan munkakapcsolat volt közöttünk), a munkával töltött órák után rendszerint kis létszámú vacsorákat rendezett. Ezekre rendre házaspárok, szeretők érkeztek, illetve egy-egy magányos úr is. Ez az ember került mindig mellém, így gyakorlatilag – az ilyen félinformális helyzetekhez igazodva – nekem kellett szórakoztatnom a magányos farkasokat. Mindig észrevettem a felém áradó kitüntetett figyelmet, így az estek vége felé elejtettem egy-két félreérthetetlen célzást arról, hogy nem egyedül élek. Eltelt olyan három-négy év (közben legalább tizenöt ilyen alkalom), és az idős ismerősöm nem bírta tovább, megkérdezte:
Orsi, ilyen válogatós nőt még nem láttam. Prezentálom neked a világ legtehetősebb palijait, és te blazírt maradsz, távolságtartó. És közben azt látom, nem adod fel a munkádat sem – amiből semmiképp nem tudsz olyan egzisztenciát, olyan színvonalat kerekíteni, mint amit ezek a nagyszerű emberek tálcán kínálnának neked!
Elképedve kérdeztem, hogy ezek szerint tervszerűség lappangott az ültetésben, és hogy mégis miféle terv, mert azért nem hiszem, hogy ezek a negyventől hetvenig belőhető nagymenők csak és kimondottan feleséget keresnének. Ismerősöm úgy nézett rám, mint egy ufóra. Hogy mégis, én hol élek?! Ő ismeri a világot New Yorktól Párizsig, arisztokratáktól a gazdasági potentátokon át a művészekig – ahová szerencsémre és megkönnyebbülésemre engem is sorolt – és nem érti, én mit nem értek. Hogy a világ rendje, hogy a művész, ha nő, ha férfi, támogatásra szorul. És ki támogathatná, ki támaszthatná ki jobban a művészt, mint – és itt hallottam először a szót – egy sugar daddy.
A szerelmeim messze nincsenek ezen a szinten, igaza van? Higgyem csak el, a legtöbb művésznő így él, és ha szerencsém van – és az olyan okosaknak, mint én, az lesz -, feleségül is vesz valamelyikük, és minden meg van oldva. Nos, én nem éltem a lehetőséggel, ez nem az én műfajom. De ismerek sokakat, akik éltek. És nem török pálcát felettük. Mindenki úgy boldogul, ahogy tud, és annyit vállal, amennyit bír a szíve – és sokszor a gyomra. Nem hiszem, hogy mindenki az önállóságra törekszik, és azt sem, hogy mindenki a nagy érzéseket kergeti. Ez legyen kinek-kinek a saját döntése. És arra jó ez az új oldal – akárcsak a hasonlóan tiszta adok-kapok elven működő szeretővadász oldal is -, hogy a képletek tiszták legyenek.
Figyelj, Orsi, úgy döntöttem, meglépem – zokogott a barátnőm, Teri a telefonba – hozzámegyek Zoltánhoz (a neveket megváltoztattam). Nincs értelme tovább küzdjek, nem jutok egyről a kettőre, Feri meg csak hiteget, a büdös életben nem fog elválni.
Ez se ma volt, Feri azóta sem vált el, Teri valóban hozzáment a nála huszonöt évvel idősebb, meglehetősen tehetős vállalkozóhoz. Nem rajta múlt, hogy a történetnek nem lett szép vége. Terinek három gyereke született öt év alatt, lett gyönyörű nagy házuk a hegyen, eleinte én is feljártam hozzájuk. Mígnem ki nem derült ez-az Zoltánról, nem finom dolgok, és azóta sem értjük, miért ragaszkodott a házassághoz. (Válásról különböző okokból egyikük sem akar hallani, holott Zoli veri Terit, a gyerekek is rettegnek tőle, ha otthon van, be kell őket zárni egy szobába, mert Zoli nem bírja a zajt, stb.)
Teri ma úgy látja, hiba volt érdekházasságot kötnie, meg kellett volna maradni a sugar baby státusban, mert amíg nem akart túl sokat, addig csak kapott: állandóan ékszereket, virágokat, vacsorákat. Nagy hiba volt, hogy megbontották ezt az egyensúlyt. Most is van Zoltánnak sugar baby-je, annak nem a megalázás és a balhé jut. Terivel mindketten imádtuk a Makrát annak idején. És utálkozva beszéltünk a nőkről, akik kényszeresen hozzák meg a kompromisszumaikat, akik fennhangon lekurváznak mindenkit, aki éli, amit a teste kíván, de magukat simán eladják, csak „ők a fizetést havi átalányban” kapják. Hát igen:
S ha már leplezések és megjátszások, jöjjön a számomra leggyomorforgatóbb eset. Egyik ismerősöm, Erika (már nem beszélünk egymással) mindig férfiakkal tartatta ki magát. De hogyan! Mesterien! Évente megvette a 100 leggazdagabb magyar című (vagy hasonló) kiadványt, abból csemegézett. Akit kinézett, azt üzleti tárgyalásra invitálta. (Üzletasszonynak adta ki magát.) Aztán alaposan tanulmányozta az illetőt, és elkezdett kis személyre szabott ajándékokat küldeni neki.
Ez a beetetés fázisa
– mondta. Majd előadta a totál megfőzött embernek – mert állítása szerint ezek a topüzletemberek a hideg számításhoz vannak szokva, és így az ő “őszinte” akcióitól elaléltak rögvest, hisz ő nem a pénzeszsákot, hanem a Férfit látta bennük –, hogy ő halálosan szerelmes. Nyíltak a pénztárcák, lett a lánynak lakása, szuper autója, ékszerei, bundái.
Nem fogadhatlak egy ilyen kis lukban – sóhajtozta az Aktuális Baleknak, a 12. kerületi luxuslakásában, ami valóban csak hatvan négyzetméteres volt – ez méltatlan a szerelemünkhöz…
És lőn, mehetett tovább. Mindig nagyon időseket választott, a végső cél a férjhez menés volt. De ennyire nem volt ügyes. Sosem felejtem el, mikor az egyik menőmanóba igazán sokat fektetett. Megcsináltatta neki a vitorlását modellként például, nem sajnálta a pénzt, mert a haszon busásnak ígérkezett: a figura már hajlott az esküvőre. Aztán olvasom, hogy a pasi meghalt. Erika őrjöngve hívott. Hogy ezt a szemetet! Hogy k…va sokat invesztált az undok varangyba! Hogy ez milyen egy utolsó alak! És akkor pörgött be igazán, mikor kiderült, hogy a férfi betegsége régre nyúlt, ő pontosan tudta, hogy esküvő nem lesz, az tuti.
Annak örülök – mert ismertem az úriembert –, hogy legalább abban az illúzióban halt meg, hogy egy fiatal lány igazán és szívből imádta őt. Őt, és nem a státuszát, meg a pénzét. Az ilyen eseteket is segít elkerülni, ha tiszta víz van a pohárban. Ha ki-ki annyit tesz bele és vesz ki egy kapcsolatból, amennyit tud és akar. Hogy nem tapogatózunk, nem hazardírozunk, nem hazudunk. Ezért jó, hogy játékok és álarcok nélkül lehet sugar daddy-t és sugar mommy-t keresni. Nincsenek illúziók, nincsenek szemfényvesztések. Mindenki azt kapja, amit vár. Erkölcsi kifogásaink persze lehetnek ezen felül, mondhatjuk, hogy nem szép dolog az anyagi javakat ennyire előtérbe helyezni, és a többi, és a többi. De legalább a másik nincs átverve, elringatva, kijátszva. És ez néha több mint, amit olykor egy társadalmilag jóváhagyott viszonyra mondhatunk.
