mottó: „A felkelő országok, mind hasonlóak egymáshoz, de minden forradalom a maga módján az”
Halvány fogalmam sincs, miért éppen most jutott eszembe, de gondoltam, ha már végigtudósítottam az egyiptomi forradalmat a kezdetektől a végéig, és kint voltam a Majdanon is, leírom, miket láttam, hogyan működött.
1. Tömegtüntetésből forradalom
Minden forradalom tömegtüntetésekkel kezdődik. A tömegtüntetések úgy alakulnak át forradalommá, hogy követeléseiket nem teljesíti a regnáló hatalom. Ilyenkor a tömeg, hogy kikényszerítse akaratát, általában egy fontos közlekedési csomópontot foglal el, zár le, amivel megbénítja a főváros közlekedését. Onnan addig el nem megy, míg követelései nem teljesülnek.
Ezért volt 2011-ben Kairóban a Tahrír tér a forradalom epicentruma, Ukrajnában pedig a Majdan. Amint a tömegtüntetésből egy folyamatos utcai blokád lett, a tüntetők megszervezték a tér ellátását élelemmel, ivóvízzel, orvosi felszereléssel, és felkészültek arra, hogy tartsák a teret, mert az erőszakszervezetek oszlatni fognak. Bizottságok alakultak.
Fontos megemlíteni, hogy az időjárás komoly tényező. Kairóban azért volt januárban a forradalom, mert ott ez az egyik legenyhébb évszak, nincs elviselhetetlen forróság.
2. Egyszerű jelszavak
Egy forradalom nem bonyolult politikai konstelláció. Mindig egyszerű jelszavai vannak, amellyekkel mindenki egyetért. Ezek megfogalmazása az értelmiség feladata, az is, hogy eljuttassa az országhoz.
Kairóban ez „A nép a rendszer megváltozását akarja” volt. A közösségi portálok és az internet segítségével gyorsan elterjedt, eljutott mindenkihez. Erre válaszul lőtte le az internetet a Mubarak-kormányzat, amivel még több embert vitt ki az utcára. A modern technológia korában nincs szükség a rádió és a televízió elfoglalására, mert az internet sokkal többeket szólít meg.
3. Egyenlőség
Nemcsak a fővárosokban, hanem vidéken is tüntetések és blokádok szerveződtek. Minden forradalomban minden állampolgár VALÓBAN egyenlő. A kairóiak a beduinok által szervezett tevés tüntetést Árisban úgy fogadták, mint a Tahrír testvértüntetését. Egy forradalom nem utasít el senkit, aki egyszerű jelszavával egyetért.
4. A tér védelmének megszervezése
Egy elfoglalt és napokig/hetekig blokád alá vont közterületet az erőszakszervezetek mindenképpen megpróbálnak feloszlatni. Ennek két módja van: 1. beszivárgókkal 2. frontális támadással. A Tahrír téren az első rendőrattak után forradalmi gárda alakult, mely megszervezte a tér védelmét.
Nem az volt a cél, hogy a teret mindenképpen tartsák fizikailag, hanem hogy megnehezítsék az erőszakszervezetek előrenyomulását. Ha az erőszakszervezet előrenyomult, a tömeg kihullámzott, újra összeállt, visszament. A főbb bejáratoknál azonban barikádokat emeltek.
5. Papírzsebkendő és Coca-Cola
A rendőrattakok megkezdődésekor két fontos dolog vált nyilvánvalóvá. Minden forradalom elengedhetetlen kelléke a papírzsebkendő és a Coca-Cola. Az előbbi jó, ha az ember taknya-nyála egybefolyik, az utóbbi pedig semlegesíti a könnygáz maró hatását a bőrön. A füst is enyhíti a könnygáz hatásait, ezért is lobognak a lángok minden modern forradalomban.
6. Az állampolgárok felelőssége
A karhatalmi erőszak megjelenésével egy időben a düh és frusztráció is megjelenik a tömegben. Ezt a forradalom hangadóinak kezelniük kell. Tisztában kell lenniük azzal, hogy döntéseik nyomán épületek éghetnek porig, emberek halhatnak meg, sebesülhetnek meg.
Éppen ezért a legvadabb pillanatokban sem szabad hagyni, hogy a tömeg nemzeti szimbólumok, műemléképületek ellen vonuljon. Hogy Egyiptomban hogyan sikerült ezt elérni, a mai napig rejtély a számomra, de tény, hogy míg porig égették a regnáló politikai elit székházát, a Hiszb ul uátáni pártházat, a nemzeti múzeum, ami köpésnyire található, érintetlen maradt.
7. Mindenki a változásért
Egy forradalomból nemcsak az utcán állók veszik ki a részüket, hanem mindenki. Nemcsak az volt a forradalmár, aki a téren a könnygáz közepén is magasan tartotta a zászlót, hanem az az idős hölgy is, aki minden este megjelent, és takarókat hozott a téren éjszakázóknak. A forradalom attól működik, hogy pénzzel, gyógyszerrel, élelemmel azok is támogatják, akik életkoruk vagy egyéb problémájuk miatt nem tudnak fizikailag részt venni a tüntetéseken.
8. A forradalom mindig győz, általában csak utána csinálják ki
Ha a tömeg elég elszánt, mindenképpen érvényesíteni tudja akaratát. A főváros megbénítását egy-egy regnáló kormány maximum húsz napig bírja ki, utána engednie kell. Ez idő alatt azonban mindent bevet, hogy megtörje a blokádot.
Történelmi tapasztalat, hogy a követelések teljesülése után fut téves pályára minden forradalom.
9. Egy jelszóból a rendszer megdöntése
A forradalmak mindig egy jelszóból alakulnak, de a végére mindig a regnáló hatalom megdöntése lesz a cél. Ennek okai a hatalom elhibázott válaszai a tömegtüntetésekre, az önhittség és az érinthetetlenség tévképzete.
10. Munkabeszüntetés
Egy forradalomban a tüntetők nagyrésze, főleg a fiatalok beszüntetik a munkát. A sztrájk az egyik eszköze a népnek, hogy kikényszerítse akaratát.
11. Folyamatos kommunikáció
Egyiptomban, amikor a Mubarak-kormányzat elvágta az internetet és mobilszolgáltatókat, a tüntetők elsődleges dolga volt a kommunikáció megszervezése. Egy államrend resetjét kitűző forradalom esetén az állami médiának nem célja a hiteles tájékoztatás, sőt az állam elsődleges érdeke a dezinformálása azoknak, akik nincsenek kint a köztereken.
Ezt korrigálandó a Tahrír téri tüntetők első dolga a hiteles tájékoztatás helyreállítása volt. Amikor a közösségi portálok leálltak, előkerültek a betárcsázós modemek, a régi típusú kikiáltók, akik utcáról utcára vonulva tájékoztatták a népet.
12. Erkölcsi plusz
Egy tömegtüntetés azért lehet forradalom, mert a regnáló hatalommal szemben erkölcsi többlettel rendelkezik. Ez az erkölcsi többlet általában az egyszerűség, az átláthatóság, valamint az, hogy nem erőszakot alkalmaz, hanem védekezik.
Egy modern forradalomban a tömegben nincsenek fegyverek. Ezt szűrik is.
A forradalomnak nem célja az erőszakszervezetek megsemmisítése, nem támad. Egyetlen jól érthető dolgot követel, de megvédi a tüntetést. Ellentétben a karhatalmi szervekkel, melyeknek egyetlen célja a tüntetések felszámolása, a forradalom jobbá akarja tenni az országot.
13. A forradalom nem bántja a médiát
Egy forradalommá alakult tömegtüntetés nem bántja, sőt örül bármilyen médiának, politikai pártállástól függetlenül, mert érdeke, hogy híre minél több emberhez eljusson. A karhatalom követ el mindent az újságírók terrorizálása, munkavégzésük ellehetetlenítésének érdekében.
