Ez nem lesz egy boldog írás. Nem lehet az, mert arról fog szólni, hogy gyereket szülni is fontos és dolgozni is. És hogy a magyar nő mindkettőben katasztrofálisan teljesít, aztán még jó sokáig él is, hogy még nyugdíjasként is 7-8 évvel tovább kelljen eltartani őket, mint a férfiakat.
Felháborodott? Szörnyű, igazságtalan, lelketlen sorok ezek? Ne is olvassa tovább, mert sarkos, provokatív, gondolatébresztőnek szánt állításokkal fog találkozni.
Heti egy órát se dolgoznak
Ha mégis tovább merészkedne, akkor jó, ha tisztában van ezzel: hiába büszkélkedik a kormány azzal, hogy javul a nők körében a foglalkoztatás (ami igaz is), összességében csak minden második munkaképes nő dolgozik ma Magyarországon.
Fotók: Neményi Márton
Még úgy is, hogy nagyon tágan érti ezt a fogalmat a statisztika: elég hozzá heti egyetlenegy valamiféle jövedelmet eredményező órácska, egy kis takarítás az önkormányzatnál, mondjuk. Ennek a kategóriának képtelen megfelelni 3,5 millió nőből 1,5 millió.
Ezért nem dolgoznak a nők
A 15-64 év közötti inaktív nőkből körülbelül 700 ezren nyugdíjasok, őket azért tartjuk el, mert tettek annyit a társadalomért, hogy megérdemeljék ezt. Elérték a nyugdíjkort (jelenleg 62 év) vagy a 40 év munkaviszonyt, vagy lerokkantak. Negyedmillióan (fél éven túl is) otthon vannak gyerekkel. 367 ezren nappali tagozaton tanulnak.
Körülbelül 200 ezren szeretnének elvileg állást, csak épp nem keresnek, 62 ezren meg már nem is tesznek úgy, mint ha keresnének, mert túl fiatalnak, túl öregnek, túl képzetlennek vagy túl reménytelennek érzik magukat hozzá. (Ha érdekelnek valakit a részletes adatok, itt találja őket.)
Mindez azt jelenti, hogy Magyarországon összesen 1,2 millió nő – a felnőtt nők majdnem fele – nem is ad magának lehetőséget arra, hogy a család tisztában tartásán és etetésén kívül is hozzátegyen a világhoz. Ahhoz ugyanis ki kellene (tudni) mozdulni a lakásból, házból, munkát vagy más rendszeres, értelmes elfoglaltságot keresni.
Családpolitika
Hja, igen, mert mi egy olyan családszerető nemzet vagyunk. Hát nem. Egy nőre 1,24 gyerek esik a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint, ami európai viszonylatban is elég rettenetesnek számít (és demográfiai katasztrófát vetít előre).
Csak teher a gyereknek
Svédországban, ahol egyébként a nők 80 százaléka aktív, még ma is majdnem két gyerek jut egy nőre. És egyébként ott se szülés után adják be a bölcsibe a gyereket: átlagosan 1,5 éves koráig otthon vannak vele – vagy az egyik szülő, vagy a másik.
Ráadásul a pszichológusok és nevelési tanácsadók szerint sem attól lesz boldog és kiegyensúlyozott egy gyerek, hogy anyu minden reményét és energiáját ráaggatja. Az, ha az anya mártír módjára feláldozza saját egyéni céljait, csak teher a gyereknek, egy állandó, ki nem mondott – vagy épp kimondott – érzelmi zsarolás.
Rossz a munka?
Nem, a magyar nők nem a gyerekek miatt ragadnak otthon, hanem mert nincsenek karriercéljaik. Ezt mutatja egy válság idején tapasztalt jelenség. A statisztikusok meglepődve vették észre, hogy a nők körében csökkent a munkanélküliség. Ahogy az addig családfenntartóként működő férfiak elveszítették a munkájukat, a nők kénytelenek voltak munkát vállalni. Aztán ahogy elkezdett újra élénkülni kicsit a munkaerőpiac, és a „családfők” újra beálltak húzni az igát, a nők munkaerőpiaci mutatói ismét megnyeklettek.
Erre utal az is, hogy életerős, viszonylag fiatal nők választják a korai nyugdíjbamenést. Csak tavaly 80 ezren döntöttek úgy, hogy kihasználják a 40 éves munkaviszony adta nyugdíjbavonulási lehetőséget. Miért? Jó unatkozni otthon fillérekért? Rosszabb dolgozni, mint nem dolgozni? Miért?
Jobbak, csak rosszabbak
A kérdésekre a válasz egészen biztosan nem az, hogy azért, mert a nők butábbak, mint a férfiak. Nem is az, hogy kevésbé okoz nekik örömet a jól végzett munka. Nem is az, hogy mert sikertelenebbek, ha nekiindulnak. A nappali tagozatos diákok közt ugyanannyi a nő, mint a férfi. A vállalatvezetők harmada nő a Bisnode közleménye szerint.
Rosszabb dolgozni, mint nem dolgozni?
S nem egy kutatás írja körbe, hogy milyen jó munkaerőnek számítanak a nők: jó a monotóniatűrésük, türelmesebbek, sok szempontból kiegyensúlyozottabb vezetők (akkor is, ha autókról van szó). Kooperatívabbak a kollégákkal, és jobban kommunikálnak, mint a férfiak.
Valami nagyon el van rontva a társadalmi berendezkedésünkben, ha 1,2 millió cselekvőképes, fantáziadús, energiától duzzadó, értelmes nő ennek dacára nem találja a helyét a munkaerőpiacon.
Ön szerint mire lenne szükség ahhoz, hogy ez megváltozzon?
