Kis gondban van az elemző, amikor Áder János első vétóját szeretné vizsgálgatni. Nem volt meg példa ugyanis arra, hogy korábban hozzon ilyen döntést új államfő, mint ahogy a honlapja üzemképessé válik. Ennek megfelelően nincs olyan hely ahol a visszaküldő levelet, az un. államfői átiratot egyszerű szövegként meg lehet találni és kopizva idézgetni. Utolsó reménységem az Országgyűlés honlapja volt, ott némi bolyongás után rátaláltam a beszkennelt iratra, így végül lett hivatalos forrásom is, de másolni nem tudok belőle.
A lényeg persze forrástól függetlenül könnyedén végiggondolható. Már önmagában a politikai vétó ténye is sokat mond. Amikor elindult a közbeszéd Áder Jánosról mint új köztársasági elnökről, sokan, köztük én is, próbáltuk megtippelni a várható vétózási hajlandóságát. Becsülettel jelentem, kicsit elszámoltam magam. Az én tippem az volt, hogy az új köztársasági elnök inkább alkotmányossági vétót emel majd, ha ennek eljön az ideje. Az alkotmányossági aggályt ugyanis könnyebb elemelni a politikától, és szakmai, jogi problémaként bemutatni. A gyakorlatban pedig egy nyilvánvaló alkotmányossági problémát egy magára adó államfő azért sem hagy bent az aláírandó törvényben, mert akkor más szereplő kér rá utólagos normakontrollt, és ha az AB-n fennakad, azzal a köztársasági elnök elmulasztott vétója is kellemetlen témává válhat. Ismétlem, ez a szempont nyilvánvaló alkotmányellenesség esetén jöhet szóba, akkor viszont nagyon.
A politikai vétó más tészta. Bármilyen oka lehet, praktikusan nem alkotmányossági, mert arra ott az előző eszköz. Annyiban pikánsabb, hogy hasonló, utólag kellemetlenséget okozó kényszer nincs az államfőn, csak a nyilvánosság figyelmével és esetleges kritikájával kell számolni mind a politikai vétó alkalmazásánál, mind a nem alkalmazásánál. A kormány és a köztársasági elnök politikai együttállása idején éppen ezért nem is nagyon gyakori a használata. Mádl Ferenc az első Orbán-kormány idején mindössze egyszer élt vele, egy évvel a megválasztása után egy tartalmilag irreleváns, törvényhozási adminisztratív ügyetlenkedés orvoslására küldte vissza a pénzügyi tárgyú törvények módosítását 2001 júniusában.
Politikai társbérletek idején viszont beindulhat a verkli. Mádl Ferenc öt, Sólyom László 28 alkalommal küldte vissza a szocialista-liberális többségű parlamentnek megfontolásra a kihirdetésre megküldött, elfogadott törvényeket. Igaz Sólyom a fideszes többségű Országgyűlés idején sem maradt tétlen, és rövid hátralévő hivatali ideje alatt három politikai vétót még gyorsan emelt.
Mit üzen Áder János gyors és némileg meglepő lépése? Miért nyitott politikai vétóval? Igaz, hogy a politikai vétó esetén nincsen semmiféle külső kényszer, de gyorsan azt is tegyük hozzá, hogy a törvényhozónak ez a fajta államfői kekeckedés okozza a kisebb gondot. A parlamentnek visszaküldött törvényt ugyanis rövid időn belül újra, akár változtatás nélkül el tudják fogadni, így az időveszteség pörgős tempó mellett egy-két hét, a kimenet pedig változatlan lehet. Az alkotmányossági vétó azonban halasztó hatályú, így addig áll a törvényhozás, amíg az Alkotmánybíróság nem határoz az ügyben.
A vétó érdemét tekintve azonban nagyon sok izgalmat tartalmaz. A nem házszabályszerű elfogadás már Sólyom Lászlónál is részleges ok volt politikai vétóra. 2009 szeptemberében az új Ptk. visszaküldésekor ez a szempont is szerepelt az indoklásban, ráadásul meglehetősen hasonló alapon, mint amit most a magyarázatok szerint Áder János is kifogásol. Nem a 2010 utáni parlament találmánya tehát az utolsó pillanatban, elvileg csak a koherencia-zavarok elhárítására hivatott zárószavazás előtti módosítókkal lényeges tartalmi változtatásokat bevinni egy elfogadás előtt álló törvénybe.
Ezzel a technikával nem csak az a baj, hogy szabályellenes, hanem az is, hogy azt üzeni, a törvényhozó valamiért a törvényalkotási folyamat utolsó lehetséges pillanatában kap észhez, és akkor pakol be egy lényeges módosítást, amikor már érdemi vitára nincs lehetőség. Bármi is a tényleges ok ilyenkor, az biztos, hogy ez a módszer nem a bizalom megerősítésének irányába hat, és támadási felületet nyit a mindenkori ellenzék számára is.
Áder János első nyilvános megszólalásaiból könnyű volt kihallani a konszolidáció üzenetét, elég, ha csak Deákra és a kiegyezés emlegetésére gondolunk. Akkor sokan kérdezték még, hogy vajon mindebből a tettek szintjén mi valósul meg. Ha valahol van helye a konszolidációnak, akkor az a törvényhozás gyors, néha kapkodó és ezért hibázó menete lehet. Ezen a téren, amit az új államfő tehetett, azt az első, talán precedenst is teremtő vétójával meg is tette.
