A méhkas mellett szépen el lehet éldegélni, ha a bölcs ember nem piszkálja. Viszont ha hozzányúl, belemászik, felhergeli a méheket, akkor néhány fájdalmas csípés elkerülhetetlen. Ilyen a képviselői fizetések ügye. Ha éppen nem piszkálja senki, akkor csendesen parázslik a felszín alatt, elő-elő bukkan betelefonálós műsorok mantrájaként („próbáljanak meg az én fizetésemből megélni!” vagy „minimálbért nekik!”), de amúgy a dolgok folynak a maguk kusza, mindenféle kiegészítőkkel és költségtérítésekkel kialakított fura rendje szerint tovább.
Most az Országgyűlésről szóló törvénytervezet kapcsán ismét felszínre tört a téma. Választások előtt két évvel még pont kellő távolságra van a kampány ahhoz, hogy lehessen rizikósabb ügyeket is az asztalra tenni, a kisebb létszámú eljövendő parlament is jó apropóul szolgál. Innen nézve az időzítés racionális. Ha bármilyen módon is, akár a mindenféle extra pénzek kivezetésével együtt is, de nő a fizetése a képviselőknek, akkor azonban némi nyilvános ellenszélre mindenképp fel kell készülni. Ez része a papírformának. Az már talán kevésbé, hogy a kormányzó pártszövetségen belül is nézeteltéréshez vezet az akció.
Nem is maga a pénz okoz problémát, hanem az összeférhetetlenség szabályozása. Ismerve a KDNP-frakció szakmai összetételét és aktivitását az ő ellenállásuk is racionálisnak tűnik. Kérdés, hogy tudnak-e jól érvelni a zárt ajtók mögötti vitákban és főként a nyilvánosság előtt. Ez a bizonyos nyilvánosság ugyanis nagy valószínűséggel üdvözli a főállású képviselőséget. Nyilván nehezen és morogva, de a növekvő bért is könnyebben elfogadják a politika szemlélői, ha a változással egy csomagban kapnak olyan új szabályokat, amelyek lényegében bármilyen más kereső tevékenységet kizárnak az országgyűlési képviselők esetében.
Mivel védik pozíciójukat a kereszténydemokraták? Nem hangzanak rosszul azért az ő mondataik sem: a képviselővé választott orvosnak abba kéne hagyni a praktizálást, nem gyógyíthat gyerekeket. Kinek jó ez? Bölcsen nem az ügyvédeket és jogtanácsosokat állították érvelésük középpontjába, bizonyára sejtik, hogy a közvélemény ez utóbbi körrel sokkal kevésbé szimpatizál, mint például a gyermekorvosokkal.
Nem tudhatjuk még, hogy ki jön ki győztesen ebből az izmozásból. A KDNP ma reggeli nyilatkozatai azt sugallják, hogy nem nagyon szeretnének engedni. Az eltökéltség érthető, itt karrierekről, életutakról van szó. Érthető ugyanakkor a javaslatot megfogalmazó nagyobbik kormánypárt elszántsága is. Az apropó meggyőzőnek tűnik: majdnem feleannyi képviselő lesz a következő parlamentben ugyanarra a munkára. Függetlenül attól, hogy ez milyen tényleges munkateher-változást jelent (n.b. valamennyit azért biztosan, még ha nem is a létszám csökkenésével arányosan nő), a méhkas ötletszerű, bármikor bevethető piszkálásának lehetőséget mindenképp csökkentheti a vitát kiváltó összeférhetetlenségi javaslat.
Nagy a kísértés, hogy a vita kapcsán olyan kompromisszum szülessen, amely aktuálisan, rövid távon oldja csak meg a helyzetet. A méheket vissza lehet terelni ideig, óráig a kasba, de a hasadék, amely ezzel a legutóbbi piszkálással keletkezett, most jó időre nyitva marad. Egy átlátható, tiszta megoldás akár hosszú időre is leveheti a napirendről a képviselői fizetések ügyét, és ez nem csak a kormányoldal érdeke, de az Országgyűlés tekintélyének védelmét is szolgálja. Szerintem ezt mindenki érti, nem ez a gond, hanem az, hogy nagyon kemény személyes érdekekkel szemben mindig is nehéz lesz jó döntéseket hozni.
