Bár ma nem készülnek hasonló porták, a múlt emlékeit megismerve érdemes bepillantani régi idők építészeti kultúrájába. Hogyan, milyen otthonokban értek egykoron a családok?
Ez az 1879-ben épült lakóház – mely ma tájházként funkcionál – többszöri átépítés után nyerte el mai alakját, egyben bemutatva a korabeli jellegzetes falusi világot, életmódot, az emberek építkezési, gazdálkodási szokásait, a korra jellemző lakás- és eszközkultúrát.
A Füzéri várhoz vezető úton, Füzér faluközpontjában magasodik a házikó, melyben négy helyiség található: szoba, konyha, kamra és istálló. Az épület berendezése az egykori vidéki életmódot reprezentálja.
A bútorokat a szobában az úgynevezett sarkos elrendezési mód szerint helyezték el. A századforduló előtt a tűzhely és a kemence a szoba bejáratától balra helyezkedett el. A vele ellentétes sarokban van az asztal, mögötte a karosláda vagy éléslásda. Ez a szöglet számított a legtiszteletreméltóbb részének. Sajátos darab a karosláda, mely egyben tároló és ülőbútor is. A felemelhető tetejű, négy rekeszre osztott ládarészben vászon- és ruhaneműt tartottak, de gyakran tejfölt és kenyeret is. A másik két sarokban emelkedtek az ágyak. Elől volt a szebbik, magasra vetett, úgynevezett vendégágy, a másik egyszerűbb volt, a gyerekek számára pedig a szegényebb helyeken az ágy alá tolható kerekes ágyakat használták.
A ház a XIX. századi Hegyközre jellemző építészetei elemeket tükrözi: sárba rakott kőfal, döngölt agyagpadló, a fal védelmére épült ülőpad és a kontyolt zsuppfedeles tető. A berendezési tárgyakat – tulipános ládák, tükrös kép, festett karos láda, bölcső, szentképek, kézzel festett tányérok, és a különböző használati eszközök – helyi lakosok gyűjtötték össze.
A házhoz tartozó kis portát fonott léc kerítés fogja közre. Az udvaron látható egy zsúpfedeles kocsiszín és az alatta álló szénásszekér.
Kiemelt kép: MTVA Bizományosi – Lehotka László
