A közelségérzékelő nagyon hasznos dolog, bár olykor nem működik megfelelően. Ez persze sokszor nem a hardver hibája, hanem egy-egy frissítés ver oda a funkciónak, ami aztán a következő update során rendbe jön, de ez már egy másik cikk témája lehetne. Azok kedvéért, akik esetleg nincsenek képben a közelségérzékelővel kapcsolatban, azoknak elég annyit tudni, hogy az előlapon a kamera, a fényérzékelő (és ha van, akkor a vaku) mellett akad még egy kis lyukacska, ami nem más, mint ez a szenzor: ez jelzi a rendszernek, hogy elsötétítheti a kijelzőt, ha a fülünkhöz emeljük, és feloldja, ha elvesszük onnan, így megakadályozza, hogy a fülünkkel, vagy a nagy arcunkkal beszélgetés közben akaratunkon kívül elindítsunk valamit, netán bontsuk a vonalat.
Ám a közelség-szenzor sem egy örök darab, idővel őt is leváltja valami, például az ultrahang. 2014-ben az Elliptic Labs bemutatott egy olyan ultrahangos technológiát, melynek segítségével a felhasználók úgy léphettek interakcióba a telefonjukkal, hogy nem kellett érinteniük azt, és a cég azóta sem csak a bárányfelhőket számolja, hanem továbbra is különböző fejlesztéseken töri a fejét. Szerintük a szenzort simán leválthatja az ultrahangos technológia, és ami a legjobb az egészben, hogy még csak új hardvert sem igényel, mert elég neki a hangszóró, ami kibocsátja az ultrahangot, ezt a szoftver érzékeli, és ha változást tapasztal, (mert odatettük a telefont az arcunkhoz), akkor szükség esetén fogja, és kikapcsolja a kijelzőt.
Azt még jelenleg nem tudni, hogy van-e olyan telefongyártó, aki vonzódna az ultrahang ötletéhez, de az Elliptic Labs állítja, hogy több céggel is tárgyalásban állnak. Az átlagfelhasználónak azonban valószínűleg teljesen mindegy, hogy szenzor vagy ultrahang érzékeli a közelséget, csak megfelelően működjön, szóval nagy valószínűséggel észre sem venné a különbséget.
