Alaposan megnyomta a dobogóért küzdő Ferencváros a meccs elejét, tíz perc alatt 4-0-ra is vezethetett volna, ehelyett egyik 100 százalékos helyzetét sem tudta kihasználni. Először Rósa lőtt 12 méterről alig a kapu mellé, majd Schembri totyogta el a ziccert, egy az egyben állt a kapussal szemben (sőt, még Pölöskeynek is passzolhatott volna), aki rosszul rúgta ki a labdát.
Nem sokkal később Pölöskey fejelt a felső lécre, a labda a gólvonalra pattant. A 9. percben újabb Fradi-ziccer: egy jobboldali beadást Schembri teljesen tisztán fejelt mellé – ez már Prukner Lászlónak is sok volt, levette zakóját.
A 19. percben aztán Pölöskey már nem hagyta ki a kihagyhatatlant: egy elképesztő szolnoki védelmi hiba után (Milicic belerúgta saját játékosába a labdát, amely a Fradi fiataljához pattant) meghúzta, majd Melnicenko mellett a kapuba lőtt (0-1). Két perc múlva jött a válasz: egy bal oldali szabadrúgás után Zsolnaira nem figyelt senki, ő pedig Haber kapujába fejelt (1-1). Gólparádé: ismét egy perc és jött a válasz: Rósa adott középre, Schembri közelről passzolt a kapuba (1-2).
A félidő hátralévő részében kocogós matinéfocit láthattunk, majd a 41. perctől újra a “régi” hangulat és koreográfia uralkodott. Először Djurovic buktatta feleslegesen Schembrit, a büntit Rósa lőtte be (1-3), majd két perccel később Zsolnai második fejesgóljával újra csak egy volt a differencia a gólok tekintetében (2-3).
A második játékrész korántsem volt ennyire fordulatos, a Szolnok becsülettel ment előre, a Ferencváros pedig kissé ráült az eredményre. Esett a meccs színvonala, de egy gól még mindenképpen benne volt a levegőben: a 86. percben Némedi pöccintése ment alig mellé, majd a 88. percben Zsolnai fejelt sokadszorra, Haber remek reflexmozdulattal hárított.
A Szolnok azonban hiába irányított, újabb gól már nem született. Ez azt jelenti, hogy a 62 év után az élvonalba jutott egyesület rögtön kiesik az NB II-be, a Ferencváros pedig harcban van a dobogóért.
