Régóta lehetett tudni, hogy film készül Azahriah-ról, „az első magyar szupersztárról”, a 22 éves újpalotai srácról (civil nevén Baukó Attiláról), aki néhány röpke év alatt lett közepesen ismert youtuberből az ország legsikeresebb előadója – nyilván vászonra kívánkozott a története. Az Azahriah-mániának (jelenségnek, ha úgy tetszik) minden szempontból a tavasszal rendezett, teltházas Puskás-koncertsorozat volt a csúcspontja, nem véletlen, hogy Mazzag Izabella is ezt állította frissen bemutatott filmje középpontjába: a Mi vagyunk Azahriah leginkább a történelmi triplázásról és az odáig vezető útról szól.
Emellet viszont nagyon sok minden másról is, Baukó ugyanis a rendező elmondása szerint az „agymenést” jelölte ki a film alapkoncepciójául. Ennek megfelelően a Mi vagyunk Azahriah nagyjából olyan, mintha egy figyelemzavaros tinédzser kapcsolgatná a tévét (vagy inkább az internetet): vannak itt archív gyerekkori videók, YouTube-os kezdetek és Insta-live-ok, díszletben ülős, klasszikus dokumentumfilmes interjúk és vad koncertfelvételek, de vannak teljesen random hírességkameók, stílusos kis videóklipek és egy komplett művészfilmes fikciós szál is, ami egy alternatív Budapesten játszódik, és egy idő után teljes meta őrületbe csap át.
Mazzagnak, aki a régi SZFE dokumentumfilmes mesterszakán végzett, ez az első egész estés filmje. Korábban készített már intim kisfilmet borderline személyiségzavaráról (Falkám), meg reklámfilmeket és videóklipeket, olyanokat például, mint Krúbi Szív című dalának vagy Beton.Hofi Közel-Kilét-Európájának a klipje. Az ezekből ismerős izgalmas, magával ragadó képi világ tűnik fel a Mi vagyunk Azahriahban is, ez a merész kísérletezgetős stílus pedig szerencsére másfél órában is jól működik – a finoman szólva is botladozó fikciós szálra talán nem is lett volna feltétlen szükség hozzá, hogy a végeredmény különleges és újszerű legyen.
