Az olyan politikusok, mint Vlagyimir Putyin, vagy a szélsőjobboldali csoportosulások azt szeretnék, hogy te szűken gondolkodj, ez viszont teljesen ellentmond annak, amit a művészet képvisel. A művészet az embert a világban értelmezi. Szóval nem az apróságokra, hanem a teljes egészre fókuszál. Amikor a világirodalmat olvasol, akkor nem csupán magyar állampolgár vagy, hanem a világé, ilyenkor az elmében megszűnnek a határok. Ebből is látszik, miért fóliázzák be a könyveket Magyarországon, mert attól tartanak, hogy eljuthatnak hozzánk
– mondta az Indexnek adott interjújában Jón Kalman Stefánsson. Az izlandi író, aki Budapest Nagydíjjal tüntettek ki a budapesti nemzetközi könyvfresztiválon, arról is beszélt, hogy ha egy olyan művész, vagy alkotó olyan országban él, amelyikben a diktátor el akarja hallgattatni, vagy hatással lenni arra, amit ír, akkor harcolnia kell ellene, és azért is ki kell fejeznie magát, az érzéseit, és nem hagyhatja, hogy a belső cenzúrája gátat szabjon.
Kérdezték a korábbi nyilatkozatában mondottak kapcsán is: Stefánsson azt mondta, Magyarország vérzik, és nem is fog elállni a vérzés, amíg valami szörnyű nem történik, így azt igyekeztek tőle megtudni, most hogyan látja a helyzetet. Az író leszögezte, hogy nem a terület szakértője. Mint mondta, abból táplálkozik, amit olvas, hall. Így fogalmazott:
Tragédiaként élem meg, hogy a magyar kormány próbálja a nemzetet kevesebbé tenni: az iskolák és a kórházak például szörnyű állapotban vannak, miközben az országnak gyönyörű fővárosa van. Budapest csodálatos hely, nyitott és intelligens emberekkel. Remélem, hogy javulni fog a helyzet.
Arra, hogy milyen címet adna az életének, azt felelte: az a feladat, hogy akár jó versekkel, jó művészettel, vagy azzal, hogy jó ember voltál, hagyjál itt valamit, amely miatt jó érzéssel emlékeznek rád, pozitív hiánnyal.