A hegymászás mindig rendkívül hálás téma a filmkészítők számára: az élet és a halál határmezsgyéjén billegő kalandorok története kit ámulattal, kit borzongással tölt el, ráadásul a miliő is kifejezetten operatőrbarát. Az utóbbi években az olyan filmekkel, mint a 2015-ben bemutatott Sherpa a hegymászás szürke eminenciásai, a dicső hegymászósztorikból jellemzően kihagyott serpák is nagyobb figyelmet kaptak, mostanra pedig minden eddiginél jobban fókuszba kerültek a női történetek. A Lhakpa Sherpa: Az Everest királynője ezt a hármat egyesíti egyetlen dokumentumfilmben: egy írástudatlan, nem sokra tartott nő története ez a serpa nemzetségből, aki eddig tízszer mászta meg a Mount Everestet.
A Waste Landdel és a The Tsunami and the Cherry Blossommal Oscarra-jelölt Lucy Walker nem először készített filmet bizonyos szinten hátrányból induló kalandorokról: a 2006-os Blindsight egy maroknyi vak tinédzserről szólt, akik egy nepáli hétezrest akartak megmászni. Ezúttal szintén egy olyan alakot követ, akit papíron semmi sem predesztinált a sikerre: egy nőt, aki a férfiak által dominált világban próbál boldogulni a nyolcezresek közt.
Lhakpa Sherpa története pont úgy indul, ahogy a serpa nemzetség nőtagjaié: a férfiak mellett csupán másodlagos szerep jut neki, leginkább az, hogy otthon maradjon, gyereket szüljön, és a háztartást vezessen. Lhakpára is valami nagyon hasonló várt volna, tekintve, hogy lányként iskolába se járhatott, csupán fiútestvéreit kísérhette. Ez a típusú reménytelenség is hozzátett ahhoz, hogy amilyen mélyre szánták, olyan magasra akarjon törni, sőt, egyenesen a legmagasabbra: már egészen fiatalon arról álmodott, hogy feljusson az Everestre. Ez a vonzódás csak erősödött benne, amikor először látott furcsa hacukákba öltözött, gyakran szőke és kékszemű lényeket – a saját képzeletében jetiket, valójában hegymászókat, akik éppen oda igyekeztek, ahová ő is vágyott.
A hegymászás tragikus oldalát egész fiatalon a saját szemével látta, végignézte ugyanis, ahogy minden idők legsikeresebb nepáli hegymászónője, Pasang Lhamu Sherpa kékre fagyott holttestét elszállítják. A látvány nem rettentette el, végigjárta a szamárlétrát: dolgozott az alaptáborban, volt teherhordó, majd hamarosan hegyivezetői feladatokat is kapott, közben különféle fizikai megmérettetéseken edzette testét. Egy futóversenyen nyert pénzdíjából kávézót nyitott, és az önmarketing szempontjából jó döntésként a hozzá betérő tehetősebb réteg képviselőinek hintette el legnagyobb álmát, miszerint megmászná az Everestet.
A vad hegymászó-ambíciókkal rendelkező nepáli teaházas nő története érthető módon sokakat megragadott, így kötötte össze egy üzletember a miniszterelnökkel, aki kapott is az alkalmon, hogy 2000-ben egy, csupa nepáli nőkből álló expedíciót indított az Everestre, természetesen Lhakpával az élen. Egyedül ő ért fel a csúcsra, ezzel ő lett az első nepáli nő, aki megmászta az Everestet, és élve le is jött onnan – a csúcson elsőként a már említett Pasang Lhamu állt, aki azonban ereszkedés közben életét vesztette.
Még ugyanebben az évben egy másik fontos mérföldkő akadt az életében: Katmanduban találkozott Gheorghe Dijmărescu román hegymászóval. A férfi hegymászó-teljesítménye – köztük Everest-rekordjai – mellett arról is ismert volt, hogy a Ceaușescu-rezsim elől a Dunába ugorva, majd azt átúszva menekült el Jugoszláviába úgy, hogy közben lőtték a partról a vízben úszó embereket. Lhakpával egymásba szerettek, sajátos randihelyszínnek pedig az Everestet választották: ötször mászták meg együtt a világ legmagasabb csúcsát. Közben Lhakpa számára az amerikai álom is bejött: a román férfivel összeházasodtak, és Connecticutba költöztek, ahol két kislányuk született. A történet innen nézve egészen álomszerűnek tűnhet: a nincstelen nepáli minden tekintetben a csúcsra jutott.
A valóság azonban ennél jóval sötétebb volt, és Az Everest királynője is ennek kibontakozásával alakul át hegymászófilmből egy bántalmazott nő történetévé. A heves temperamentumáról is hírhedt Dijmărescu ugyanis az évek múlásával feleségének és gyerekeinek sem kegyelmezett, súlyos fizikai és lelki bántalmazásnak tette ki a családtagjait. Lhakpát connecticuti világukban rendszeresen megalázta, értéktelennek nevezte, a nő pedig sokáig el is hitte, hogy hiányos angoltudással, írástudatlanul semmit sem ér férje nélkül. A férfi terrorjának egyik legszomorúbb, egyben legszemléletesebb példája az volt, amikor egy vita hevében felkapta a nőt, kirángatta az udvarra, és a szemetesbe dobva őt azt ordította, hogy odavaló.
A filmben megszólal az a Michael Kodas Pulitzer-díjas amerikai író is, aki High Crimes címmel írt könyvet többek közt Dijmărescu egyik expedíciójáról, amelyben azt is dokumentálta, amikor olyan súlyosan verte meg Lhakpát, hogy kórházba került. Az író arról a dilemmájáról is ír, hogy miként fog hatni a történet nyilvánosságra hozatala a nő épségére, ennek ellenére a könyv megjelent, Lhakpa napjai pedig egyre pokolibbá váltak. Tizenkét év házasság után döntött úgy, hogy nincs más út számára, minthogy lányait felnyalábolva egy menedékhelyre távozzon a férjétől, ahol nyolc nehéz hónapon át éltek, ám a toxikus családi közegből végre szabadulni tudtak. Dijmărescunál időközben rákot diagnosztizáltak, amely 2020-ra újra kiújult. Lhakpa utolsó beszélgetésüket is elmeséli a filmben: a férfi tudta, hogy meg fog halni, és bocsánatot kért a bántalmazásért, a nő pedig arra kérte, ne adja fel a küzdelmet. Dijmărescu két héttel később meghalt.
A film keretét az adja, hogy egyik lányával visszatér az Everestre, hogy saját rekordját megdöntve tizedszerre is megmássza a hegyet. Komoly hegymászószakmai hátteret azonban senki se várjon Walker alkotásától – bár rendkívüli a teljesítmény, az sem mellékes, hogy pótlólagos oxigénnel mászott, a filmről pedig az mond sokat, hogy erről a rendkívül fontos körülményről szó sem esik. Érezhetően nem az alpinista szakbarbárok filmje ez, de vannak benne olyan, szinte sosem emlegetett, egészen egyszerű, mégis fontos momentumok, amikor például Lhakpa arról beszél, hogy milyen, amikor az egyébként is embert próbáló csúcsmászás során még menstruációs görcs is kínozza az embert. De hóban caplatáson túl még nagyobb hangsúlyt kapnak azok a pillanatok, amikor a lányaival tölt időt, beszélgetéseikből pedig kirajzolódik három súlyosan traumatizált ember, akik egymásból erőt merítve próbálják újraépíteni magukat.
Az Everest királynője nem a világ legjobb hegymászójáról szól, akinek ténykedését ott jegyzik a szigorú értelemben vett szakmai csúcsteljesítmények közt. Sokkal inkább egy nőről, aki élete álmát valósította meg, hogy feljuthatott az Everest csúcsára, hogy újra és újra megkaphatta a rekordernek járó plakettet, és ami talán ennél is fontosabb, elvitathatatlan fizikai teljesítménye mellett élve sikerült kikerülnie a halálzónánál is gyilkosabb terepről: egy bántalmazó házasságból.
Lhakpa Sherpa: Az Everest királynője (Mountain Queen: The Summits of Lhakpa Sherpa), 105 perc, 2023, Netflix.
