Az év legváratlanabb sorozatsikerének bizonyuló Szarvasbébi (Baby Reindeer) című Netflix-sorozat bemutatása óta folyamatosan a hírekbe kerül, miután a nézők megszállottan keresni kezdték az igaz történet alapján készült sorozatban látot karakterek való életbeli eredetijét. Pénteken aztán Fiona Harvey, vagyis az a nő, akiről állítólag a sorozat stalkerét, Marthát mintázták, beperelte a Netflixet, és legalább 170 millió dollárt követel a cégtől az állítása szerint elszenvedett hírnévrontásért, érzelmi stresszért és személyiségi jogainak megsértéséért cserébe.
A sikersorozatot Richard Gadd készítette, és azt állítja, hogy valós történetet dolgozott fel, melynek keretében egy Martha nevű nő megszállottan zaklatta, miután összebarátkozott vele a kocsmában, ahol Gadd dolgozott. A Netflix azt állítja ugyan, hogy „minden szükséges óvintézkedést” megtett az érintettek személyazonosságának elrejtése érdekében, ezzel nem mindenki ért egyet.
A Deadline cikkében megszóltatott iparági források szerint például a BBC hasonló esetben sokkal elővigyázatosabban járt volna el:
Az egyik vezető producer dicsérte a BBC megfelelőségi tisztviselői által a hasonló tényalapú drámák esetében alkalmazott módszeres megközelítést, mondván, hogy a műsorszolgáltató megváltoztatta volna az olyan részleteket, mint Martha foglalkozása, nemzetisége és a város, ahol a sorozat játszódik.
A Deadline forrásai szerint a BBC a Szarvasbébi körüli botrány hatására az utóbbi hetekben egyre több kérdést kapott a tényszerű drámák készítőitől, akik el akarták kerülni, hogy hasonló krízis alakuljon ki a saját műsoraikban. Emiatt „nőtt a tudatosság” ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, és a BBC – amely jelenleg is több, igaz történeten alapuló produkción dolgozik – segíti a producereket a megfelelőségi vizsgálatokban. A brit műsorszolgáltató eljárásai egyelőre nem változtak.
A Guardian is azt írta a gyorselemzésében, hogy bármi is lesz az ítélet, az egész televíziós iparág nagyon fog figyelni, de a cikk szerint egy szempontból mindenképpen gondatlanok voltak a Szarvasbébi készítői:
Úgy tűnik, a konszenzus szerint mindössze két szóval megkímélhette volna magát a Netflix ettől a gondtól. A sorozat legelején a Szarvasbébi »igaz történetként« hirdeti magát; ez a döntés az idő előrehaladtával egyre vakmerőbbnek tűnik. Ha valaki, aki részt vett a sorozat gyártásában és terjesztésében, úgy gondolta volna, hogy az »alapján« (based on) szóval egészíti ki ezt a leírást, akkor sokkal több fedezékük maradt volna.
Emiatt várhatóan az ítélettől függetlenül valószínűleg sokkal hosszabb bevezetőkre számíthatunk az ilyen filmek és sorozatok elején, hogy a cégek jogilag jobban körbebástyázzák magukat. Még az is lehet, hogy nem lesz elég, ha azt mondjuk, hogy egy műsort valós események ihlettek, hanem hosszú szövegrészleteket fogunk kapni, amelyekben részletesen leírják, hogy a forrásanyagot milyen módon fikcionálták. A Guardian cikke szerint abban is biztosak lehetünk, hogy ezek után bárki, aki egy olyan forgatókönyvet ír, amely a saját élettapasztalatán alapul, sokkal jobban igyekszik majd meghamisítani a tényeket:
A Szarvasbébi talán megváltoztatta Harvey nevét, de a külsejét, az akcentusát, a korát, a tartózkodási helyét és néhány párbeszédét is lemásolta. Így sokkal könnyebb volt őt azonosítani. A jövőben az írók várhatóan úgy védik meg magukat, hogy sokkal óvatosabban álcázzák az inspirációjuk forrását.
