Csak reménykedni tudunk benne, hogy már küszöbön az idő, amikor Rian Johnsonról nem Az utolsó Jedik jut a többség eszébe – kinek anyázós, kinek himnikus keretben –, a rendező azóta a Tőrbe ejtve-sorozattal bőven tett arról, hogy ne pusztán a Star Wars-széria egyik legmegosztóbb filmjéről jegyezzük meg a nevét. Johnson már első nagyjátékfilmjével (Beépülve) is megmutatta, rajong a krimikért, Benoit Blanc eddig két részből álló nyomozásával pedig egyértelműen bebizonyította, hogy nemcsak ért a műfajhoz, de kifejezetten szórakoztató sztorikat tud kreálni egy olyan zsánerben, amelyben nehéz újat mutatni. Ennek újabb bizonyítékát most sorozatformában álmodta meg, a Poker Face-szel megalkotta saját női Columbóját.
Rian Johnson egy interjúban arról vallott, hogy bármennyire is egyértelműnek tűnik az inspirációforrás, gyerekként sosem nézte a Columbót. Tehát el is hessegethetjük azt az elképzelést, hogy a kis Rian az iskolai farsangon Peter Falknak öltözve ballonkabátban szövögeti grandiózus filmterveit, mert egészen másról van szó: a koronavírus-járvány és az azzal járó bezártság nemcsak az egyszerű földi halandókat, de őt is arra késztette, hogy a kanapén heverve daráljon sorozatokat. Ő ezt a Columbóval tette, ami a krimik iránti rajongását ismerve nem is olyan meglepő. A bezártság alatt ledarált töméntelen mennyiségű Columbo-epizód ihlette arra, hogy írjon egy hasonló, csavaros krimit. Johnsont saját bevallása szerint lenyűgözte, hogy nem a krimik esetében leggyakrabban használt, a feszültséget és a rejtélyt magában hordozó whodunnit típusú bűnügyi történeteket látott, hanem olyat, amelyeknél a „Ki tette?” helyett inkább arra kerül a hangsúly, hogy miért, és hogyan jön rá erre a főhős, illetve hogyan alakul a dinamika a karizmatikus nyomozókarakter és az antagonista közt.
A Poker Face ugyanerre épít. Bár van egy keretsztori, Charlie, a főhős részről részre pontosan ugyanolyan recept alapján old meg bűntényeket. A nyomozásokon átívelő történetet két nagyváros és az azokban játszódó elsődleges szál zárja keretbe: a két lábon járó poligráfként funkcionáló Charlie egy nevadai kaszinóban pincérkedik, ahol megölik az egyik barátnőjét. Gyásza, túlfejlett igazságérzete és a hazugságokat kiszagoló csalhatatlan szimata máris belesodorja egy olyan típusú káoszba, amelynek szereplői gyilkosok, simlis kaszinótulajdonosok és bűnözők, nem csoda, hogy hamarosan menekülnie kell. Amíg ezt teszi, végigszeli Amerikát, a kaszinó csillogása után minden epizódban eldugott helyeken bujkál, ahol rendre újabb gyilkossági ügybe keveredik, ha pedig már ott van, meg is oldja azokat.
Az epizódok grammra pontosan ugyanarra a sémára épülnek: látjuk a bűntényt, majd kicsit visszamegyünk az időben, hogy azt is megtudjuk, az önjelölt detektív hogyan keveredik már megint a történések közepébe. Akár önismétlést is kiálthatnánk, de Columbót és úgy általánosságban a krimiket sem azért szereti az ember, mert minden alkalommal újra feltalálják a spanyolviaszt. Ebben a legnagyobb adu, hogy Johnson jó érzékkel a karaktereire építi a történetet. Még ha a főhősön és néhány fontosabb szereplőn kívül epizódonként le is cserélődik a szereplőgárda, sikerül az átlagosan egyórás részek alatt kellően érdekes karaktereket felvonultatni, azokat ráadásul pazar színészi alakításban látni. Epizódról epizódra felbukkan egy-egy sztár is – Joseph Gordon-Levitt, Adrien Brody, Nick Nolte, Chloé Sevigny, Ron Pearlman és még sorolhatnánk –, de a kevésbé ismert arcoknál is azt érezni, hogy nem csak egy ezredik epizódszerepért markolták fel a gázsit.
Johnsont láthatóan izgatja a karakterei motivációja, amelyet szintén ugyanarra a sémára épít fel: egytől egyig kapzsiságból, irigységből vagy becsvágyból ölnek, Charlie pedig jellemzően még a gyilkosságok előtt összebarátkozik az áldozatokkal, akik a menekülőútvonalát szegélyezik. Előbb a véletlen, majd az igazságérzete sodorja egyre jobban bele a veszélyes ügyletekbe, hogy kissé szakadt, de jószívű megmentőként szembesítse a gyilkosokat tetteikkel. A Poker Face-ben távolról sem az számít diadalnak, ha kattan a bilincs az illető csuklóján, sokkal inkább az, ha Charlie igazságot szolgáltat, és buknak a rosszak.
Ha a főbb elemek meg is egyeznek, Johnson jó érzékkel választotta ki azt, melyik elem legyen minden epizódban más: a Poker Face a roadmovie-es hagyományoknak is hódol, amit jól ki is tud használni. Nincs két egyforma helyszín, a vizualitás szempontjából meglehetősen hálás miliőkbe vezet Charlie útja – ezek nem nagyvárosi helyszínek, hanem nagyon gyakran peremvidékek. Akad benzinkút a semmi közepén, kihalt hegyi motel, texasi barbecue-tanya és idősek otthona is, Johnson láthatóan tobzódott abban, miként lehet hasonló, mégis izgalmas külcsínt csempészni minden egyes részbe. A vizualitáshoz szorosan kapcsolódva a műfaji kísérleteket is bátran tesz: az egyik epizódból a nyolcvanas évek horrorfilmjei és a szörnyfilmek köszönnek vissza, máskor szinte várjuk, hogy egy seriff belovagoljon balról, annyira westernszagú a látvány. Az egészen biztos, hogy a Poker Face feleennyire sem működne, ha Charlie egyetlen irodából vagy városból oldaná meg a bűntényeket.
Johnson a már említett interjúban kifejtette: karakterközpontú sztorit akart, amelynek első és legfontosabb összetevője természetesen maga a főszereplő. Elsőre akadhat félelem az emberben, hiszen Natasha Lyonne ezredjére is ugyanazt a szétesett, laza csajt játssza, mint gyakorlatilag egész karrierje során. Charlie-ként azonban ez hatványozottan működik, jól hozza a kicsit trampli, kicsit szétcsúszott, kicsit idegesítő, de nagyon is szerethető figurát, akihez legalább olyannyira tartozik hozzá a mély igazságérzet, mint a kezében állandóan fityegő dobozos sör.
A Poker Face úgy áll össze szórakoztató egésszé, hogy valójában semmi újat nem árul, mégis az elejétől a végéig leköt, Charlie nagyszájúsága pedig végig szórakoztat. Nem véletlen, hogy a Peacockon debütáló sorozatból azonnal berendelték a folytatást, ami azonban akaratlanul is felveti, hogy egy ilyen jellegű, repetitív mintára épülő sorozat hogyan lesz képes megújulni a folytatásra. Az biztos, hogy nem Charlie Cale lesz az új Columbo, ahogy az is, hogy tízévadnyi kraft nincsen ebben a sztoriban, de ha a második évad is meg tudja őrizni az első vagányságát, akkor nagy baj nem lehet.
Poker Face, 2023, a sorozat a SkyShowTime kínálatában érhető el. 24.hu: 8/10
