Ismeretlen magyarok címen futó sorozatunkban az elmúlt években számtalan művész és tudós életét mutattuk be, Naphegyi Gáboré szürrealitásával azonban szinte mindegyikükön messze túltesz – derül ki Tulok Péter a Magyar könyvgyűjtők és bibliofilek nevű Facebook-csoportban megosztott posztjából.
A történész írásában a magyar tudománytörténet extrém életű szélhámosaként és kalandoraként mutatja be az egy híján kétszáz éve, 1824-ben, Pesten született Naphegyit, majd az életművét is összefoglalja.
A kutató szerint a Sonnenbergként született, csak Amerikában magyarosított nevű férfi a pesti egyetemen orvossá akart válni, de vizsgái előtt, 1846-ban elhagyta az országot, majd orvosnak adta ki magát.
Utazásai során
megfordult Kis-Azsiában, majd Szmirnából Marseille-be utazott, onnan pedig az algériai Tlemcenbe. Itt megismerkedett egy német származású kalandorral, aki a franciák ellen harcoló Abd-el-Kader emir bizalmasa volt. Segítségével […] kalandos körülmények között eljutott a Szahara északi oázisvárosaiba, így Ghardaiába is, e 90 napos sivatagi utazásáról szól az egyik útleírása. Az arabok közötti kalandozás után Amerikába utazott. Magyarországon ekkor kezdődött a szabadságharc, és az amerikaiak érdeklődését kihasználva egy 32 oldalas könyvet adott ki Magyarországról. Amikor a jó fellépésű, angolul kitűnően beszélő, fiatal író és „orvos” 1849 szeptemberében betoppant a New York-i magyarok összejövetelére, őt választották meg az első Központi Magyar Egyesület elnökének. 1849-ben rövid ideig a Georgetown College-ban természetrajzot és fizikát tanított, 1850-ben Washingtonban magánkiállítást nyitott, ahol sok egyéb mellett fő szenzációként bemutatta a Drummond-féle mikroszkópot.
Ezután hosszú évekig nincs adat a hollétéről – ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy
– folytatódik az írás, ami szerint
utalásokból lehet tudni, hogy ezután hosszabb ideig tartózkodott Mexikóban, ahol tagja lett a Földrajzi és Statisztikai Társaságnak. Venezuelában járva orchideák exportjával kísérletezett, hogy pénzt csináljon. Valószínűleg ezekben az években ismerkedett meg Antonio López de Santa Anna mexikói hadvezérrel és ex-elnökkel, akinek titkára és tanácsadója lett. Santa Anna egyesült államokbeli emigrációban halt meg 1876-ban, és ettől kezdve Naphegyinek is nyoma vész, egyes vélemények szerint a hadvezér eltűnt személyes vagyona hogy-hogy nem Naphegyihez került… Mai napig tisztázatlan, hogy a nyughatatlan kalandor hol halt meg, valószínűleg 1884-ben.
A történész célja, hogy a Szahara egyik legelső magyar utazójának két útibeszámolóját magyarra fordítsa, illetve kiadja – zárul az írás, ami teljes hosszában itt olvasható.
