Mit titkolt el Hollywood legnagyobb mesélője?

A cápa nem minden idők legjobb filmje, de minden idők legjobb mozija

– szokta mondogatni Quentin Tarantino. A rajongó természetű rendező talán kissé eltúlozza a dolgot, de arra céloz, hogy Steven Spielberg olyan újszerű (harmadik típusú?) moziélménnyel ajándékozta meg nézőit a hetvenes évek derekán, amit azóta is másolni igyekeznek Hollywoodban. Erős érvek szólnak amellett, hogy a modern hollywoodi filmlátványosság receptjét – hívhatjuk blockbusternek vagy megafilmnek is, Martin Scorsese vidámparknak nevezné – Steven Spielberg tökéletesítette.

Az évtizedek során aztán ő maga is intézménnyé vált. Stúdiót alapított és kinevelt egy-két rendezőnemzedéket (Robert Zemeckistől J. J. Abramsig), bevételi és Oscar-rekordokat döntögetett. Mikor Spielberg a pályáját kezdte, Francis Ford Coppola volt Hollywood legbefolyásosabb fiatal rendezője. A hetvenes évek végére már Spielberg lett az, ám amíg Coppola királysága kérészéletűnek bizonyult, Spielberg voltaképpen azóta is Hollywood képzeletbeli trónján ül. Vagyis inkább gubbaszt, a maga visszahúzódó módján.

De honnan jött ez a nagy hatalmú filmes? Miből fakad a szűnni nem akaró filmezni vágyás? Az biztos, hogy Spielberg nem anyagi okokból rendez – legkésőbb azóta dúsgazdag, hogy százalékot kapott az első Csillagok háborúja bevételeiből –, és nem is azért, mert díjakat akar nyerni. Minden díjat megnyert már, és minden népszerű műfajt kipróbált.

Világos, hogy Spielberg azért filmez, mert nem tud nem filmezni. Most pedig elérkezettnek látta az időt, hogy a saját gyerek- és ifjúkorának történetét is elmesélje.

Mivel Spielberg szerény és szégyenlős ember (a maga módján), önéletrajzi ihletésű filmjével megvárta a szülei halálát. Anyja, Leah 2017-ben, apja, Arnold Spielberg 2020-ban hunyt el. A Fabelman családot nekik dedikálta a rendező, a filmben Michelle Williams és Paul Dano alakítják a Spielberg-szülőkről mintázott házaspárt. Szűk évtizedet átfogó családi történetüket Spielberg három nagy fejezetben meséli el. Fabelmanék előbb New Jersey-ből Arizonába, majd onnan Kaliforniába költöznek, ahogy új és egyre jobb állásokat kap az informatikusként dolgozó, a szakmájában jóformán pionírnak tekinthető Fabelman papa. A kis Sammy Fabelman – Sam, javítja ki kamaszként az őt lesammyző osztálytársait – pedig ezalatt felfedezi a filmeket, és nemcsak nézni, hanem mániákusan gyártani is kezdi a mozgóképet.

A Fabelman család történetének középpontjában egy fiú áll, aki fokozatosan ráébred, hogy csak a filmezés által lehet önmaga. A film segít neki feldolgozni a szülei házassági válságát, és a filmezéssel áll bosszút az őt lezsidózó és megverő osztálytársain. A lényeg tehát nem az, hogy Spielberg ódát zengjen a mozi mágiájáról, noha egy-két epizód erejéig az is belefér a filmjébe – a tizenhat éves Sammyt kivált John Ford utolsó remekműve, az Aki lelőtte Liberty Valance-t nyűgözi le. Elsősorban egy fiú lelkialkatát mutatja be A Fabelman család, egy olyan fiúét, aki kívülállónak érzi magát az iskolában és otthon is. Legidősebb gyerekként ő sejti meg először, hogy az anyja már nem az apját szereti – természetesen erre is a filmezés révén jön rá –, és lelkiismeret-furdalást érez, mikor a szalagavatóra összevágott dokumentumfilmjében a montázs erejével megbünteti iskolai bántalmazóit.

Ezeket a meghatározó felismeréseket Spielberg erős és megrendítő jelenetekben ábrázolja. Nem rutinból rendez, de néhány katartikus pillanatot rutinból is megoldana.

Éppen ez gyengíti A Fabelman családot: rájövünk, Spielberg olyan típusú rendező, akinek nincs szüksége az önéletrajzi inspirációra, hogy igazán szívből dolgozzon. Ami azt illeti, a kis Spielberg fájdalmait nagyobb erővel közvetítette néhány másik filmje, ami nem szólt ennyire nyíltan őróla.

Az a sok magányos vagy elárvult gyerek a Harmadik típusú találkozásoktól az E.T.-n és az A.I. – Mesterséges értelmen keresztül A barátságos óriásig: megannyi kicsi Spielberg. A dinórajongó kisfiú a Jurassic Parkban? Spielberg. Leonardo DiCaprio, amint sírva lesi az anyját az ablaküvegen túlról a Kapj el, ha tudsz!-ban? Spielberg. (A félreértések elkerüléséhez: Indiana Jones nem Spielberg. A végzet temploma Picúrja Spielberg.)

Ennyi leplezett, de azért egyértelmű Spielberg-alteregó után a Sammy Fabelmannek nevezett Spielberg már kevésbé izgalmas. Azért nagyon szerethető: Gabriel LaBelle arca úgy sugárzik a mélyen átélt, kamaszos érzelmektől, hogy menten magunkhoz ölelnénk, körülötte pedig egytől egyik nagyon szórakoztató alakításokat nyújtanak Hollywood legelismertebb (Dano, Williams, Judd Hirsch) és most felfedezendő (Julia Butters, Chloe East) színészei. LaBelle és a fiatal mellékszereplők különösen a film harmadik felvonásában brillíroznak, ahol Spielberg a gimnáziumi tinifilm műfaját vázolja olyan lelkesedéssel és hozzáértéssel, hogy hirtelen azt kívánjuk, bár tartana még tovább ez a két és félórás film.

Sammy Fabelman szívfájdító nevelődési történetének hátterében pedig ott egy másik, nem kevésbé keserédes tanulság.

A Fabelman család egy olyan otthont ábrázol, amely folyton bővül: Fabelmanék egyre nagyobb házba költöznek, Sammy egyre profibb kamerákat kap. A fejlődés egyenes vonalú és egyenletes, még ha az érzelmek ennél bonyolultabban hullámzanak is. A mából visszapillantva és Magyarországról nézve ez a bőség irigylésre méltó, de az amerikai közönségnek talán még inkább az, mert már náluk sem ilyen a világ (nálunk pedig sosem volt ilyen). Így lesz A Fabelman család egy kamaszfiú portréja mellett egy letűnt kor rajza is, amelynek végén minden vicces és megható pillanat ellenére végül mégiscsak egy moziteremnyi szomorkodó nézőre kapcsolják rá a villanyt.

A Fabelman család (The Fabelmans), 2022, 151 perc. 24.hu: 8/10.