Nem szeretem azt a nálunk szokásos piramisrendszert, aminek a csúcsán ott trónol a főnök, aki mindenkinek megmondja, mit csináljon. Nem hiszek ebben, nem hiszek a nagy vezetőkben, nem hiszek abban a berendezkedésben, ami felépült nálunk, hogy Orbán Viktor ül a tetején és szépen le vannak osztva a feladatok. És ha nincsenek fékek, végképp elcsúsznak az arányok
– fogalmazott Nagy Zsolt az RTL.hu-nak adott interjújában. A beszélgetésben sok szó esett A konyhafőnök VIP-ról, és a főzésről, ennek kapcsán került szóba a kontrollmánia és a csapatjáték dilemmája, így a fenti gondolat is. Beszéltek arról is, hogy a színész rendszeresen felemeli a hangját közéleti kérdésekben, így a tanártüntetések kapcsán is. Szerinte azok már rég nem csak a tanárokról szólnak, mert, mint mondta, ha „nem lesz rendes oktatás, nem lesz pék se, cipész se, eladó se, orvos se, nem lesz senki, aki életben tartaná ezt a társadalmat.” Szerinte a színészek sem hagyhatják ki annak megfontolását, hogy milyen szerepeket vállalnak el. Mint mondja, megérti ugyan, ha valaki igent mond egy propagandafilmre, mert dolgozni akar, de szerinte fontos tudni, hogy
nincs ingyen sör, egyszer mindenkinek tükörbe kell néznie, és fel kell tennie magának a kényelmetlen kérdéseket. Vagy nem teszi fel soha, és úgy éli le az életét, hogy mi közöm nekem a politikához. Hát, annyi közöd van hozzá, hogy például egy politikus fogja megmondani, mi történjen az oktatással. De úgy is lehet, hogy abból a pénzből, amit Rákay Philip filmjében megkeresel, beíratod a gyerekedet egy magániskolába. De nem akarok valami szabadságharcos szerepben feltűnni, nem vagyok az. Nekem se jó ez így, én is veszítek el barátokat, tőlem is fordulnak el emberek, vagy az utcán utánam szólnak, hogy kapd be
– mondta el, majd hozzátette, ha a közéleti kiállásai miatt nem kap majd munkát, előfordulhat, hogy neki is el kell hagynia az országot: ez esetben színesen lenne például taxisofőr Cipruson.
