Enola Holmes alakja úgy kellett már a Netflixnek, mint egy falat kenyér: egy vagány, céltudatos, okos, önálló kiskorú lányalak, aki nem vámpír, nem mágus, nem mutáns, szóval nincsenek természetfeletti képességei, „csak” az esze, a tudomány, a logikus gondolkodás, az alapos megfigyelés fontosságáról szóló elkötelezett oktatása. Igazi lánykapéldakép – és közben felnőttként is igazán kedves, szórakoztató hős, akinek könnyű drukkolni. És hiába kapálóznak ellene az Arthur Conan Doyle-örökösök, de kapóra jött Enola alakja a Holmes-univerzumnak is, gazdagabbá, élőbbé, emberibbé teszi Sherlock Holmes alakját a kishúg és a harcias szüfrazsett anya is, miközben a detektív zsenije cseppet sem sérül, sőt, hiszen Enola minden tagadhatatlan kompetenciája ellenére Sherlock marad a bölcsebb, tapasztaltabb rutinróka, akitől kishúga is tanulhat.
Az előző film végén, amit egyébként szintén nagyon bírtunk, Enola Holmes sikeresen megoldotta első rejtélyét – még ha anyját nem sikerült is előkerítenie –, ennek örömére pedig megnyitotta saját magánnyomozói praxisát Londonban. Ám hiába a bűntől és rejtélyektől hemzsegő nagyvárosi környezet, az üzlet csak nem akar beindulni, minthogy a Holmes névről mindenki a híres bátyra asszociál, aki pedig esetleg mégsem, az amiatt nem ad munkát hősünknek, mert ő egy kislány. Már épp lehúzni tervezi a rolót, amikor mégis csak beesik egy potenciális megbízó, aki szintén kislány, még kisebb Enolánál is. Bessie gyerekmunkás, mint oly sokan a korban, a helyi gyufagyárban dolgozik, ott dolgozott a nővére, Sarah is, míg el nem tűnt. Így Sarah felkutatásának munkája is a gyufagyárban indul, Enola maga is beáll az üzembe annak minden veszélyével dacolva: a gyufás lányokat ugyanis tífusz tizedeli. Rövidesen talál is potenciális irányokat, ám ekkor nagy bajba kerül: egy gyilkosság helyszínén találják, félreérthető helyzetben, így letartóztatják. Természetesen a börtönig nem jut el, köszönhetően néhány félelmet nem ismerő nőnek, de azért a veszély, ami rá leselkedik, nem szűnik meg. Ahogy nem szűnik meg bimbózó vonzalmuk az előző epizódban megismert ifjú lorddal sem.
Ezeket a szálakat követi a végig a film, meglehetősen szórakoztató, Z-generációs vagy annál is fiatalosabb csapongással, de azért következetesen végighaladva a nyomozáson és a történet ívén is. Enola Holmes még mindig feminista alak, a film pedig erősen nőpárti történet, mindkét szónak a lehető legjobb, legigazibb értelmében. Enola például talpraesett, okos és kompetens, de nem hiányzik belőle a lassan érő nőiség lágysága sem, nyomozását sem elsősorban a becsvágy hajtja, mintsem a nőtársai iránti elkötelezett lojalitás, a testvériség, a sisterhood – amelynek eredetébe is belepillanthatunk felbukkanó anyja révén, aki szintén harcias, tettrekész, bátor és vagány, ám anyatigris is, a szó mindkét felét, a tigrist, de az anyát is erősen képviselve. Anya és lánya kapcsolata, közös múltja adja a film érzelmi alapját és a hősök intellektuális gyökereit is – nemcsak Enoláét, hanem Sherlockét is, jó látni ezt, alapot, földelést kölcsönöz az unásig ismert Sherlock-karakternek.
Rá is fér, mert egyébként Henry Cavill nem hoz különösebben érdekes Sherlockot, sem nem az a zavarbaejtő, bunkó zseni, amit Benedict Cumberbatch mutat, sem nem az a rocksztár-karakter, akit Robert Downey Jr., amivel nem is lenne gond, ha meghatározható lenne, hogy jó, de akkor milyen ez a Sherlock – ez a kérdés még akkor sem maradhat válasz nélkül, ha ebben a történetben ő csak mellékszereplő. Így az anyával és a húggal behozott női szál, a hozzájuk fűződő viszony az egyetlen újdonság, ami ebben az alakban kirajzolódik, és talán egy érdekes szellemi partnerség az ősellenség Moriartyval, akinek kilétére ez a film új, izgalmas választ hoz, amiben még bőven van alapanyag a következő filmekre. Mert lesznek következő Enola Holmes-filmek, azt nyugodtan elkönyvelhetjük már a hivatalos bejelentések előtt is. Millie Bobby Brownnál jobb ifjúsági ikont most nem tudna előkapni a Netflix, és a sztoriban is van még bőven spiritusz.
Egyébként Millie Bobby Brown Enolája nem változott sokat az előző részhez képest, talán kicsit érzékenyebb, lágyabb lett – és ez javára válik. A feminizmus megalkotta filmes nőalakoknak itt az ideje túllépnie a G. I. Jane-jellegű érzelemmentes és acélkemény női ideálképen, és elindulni az aktív cselekvő, de azért a női értékeit megtartó, és magát nem fiúsító női hősök és velük a szintézis felé, ebben a folyamatban pedig Enola Holmes remek mérföldkő, pláne, hogy ő generációs példakép is lehet. Brown alakítása ezzel együtt sem kiemelkedő, de az is tény, hogy ebben a karakterben eleve nincsen akkora színészi teljesítményre igény, magyarán: Enola megformálása ennek a ragyogóan tehetséges ifjú színésznőnek csupán ujjgyakorlat. Azt pedig, hogy ezt az ujjgyakorlat-jelleget néhol megérezzük, meg lehet bocsátani, pláne, hogy közben Brown természetes bájának nehéz ellenállni.
A film legjobb alakítása, legszórakoztatóbb karaktere Grail szuperintendáns alakja, akit David Thewlis alakít, igazi szándékolt ripacssággal: tökéletes rosszfiú ő, baljós és veszélyes, és nemcsak kíméletlen, de őszintén gonosz is, olyan szadizmus munkál benne, amitől az embert kiveri a víz – a szintén a Netflixen futó Big Mouth rajongójaként pedig különösen nagy élmény őt nézni, hisz Thewlis adja a hangját a Big Mouth Szégyenvarázslójának.
Az Enola Holmes 2 sikeresen folytatja a karakter- és világépítést, és az általános színvonalat is tartani tudja. Harry Bradbeer rendező – akinek a Fleabag és a Megszállottak viadala már jócskán adott alkalmat erre – tartja emellett a kamerába kinézegetős pimaszkodást is, ami már az első filmnek is kulcseleme volt. Bradbeer ugyanakkor az első részhez képest alaposan feltekerte az adrenalint és az akciók számát és nagyságrendjét, a koreográfia is fejlődött, így a film remekül kikapcsol és szórakoztat.
Kicsit rutinízű az egész produktum, ahogy mondani szokták, tisztességes iparosmunka, de ezt nem szabad alábecsülni, egyrészt mert krimiműfajban ez is komoly hiánycikk, másrészt mert a Netflix saját filmjeinek sem mindig sikerül ezt a szintet megütnie.
Az Enola Holmes 2 – ahogy egyébként nyilván az 1. is – a Netflixen nézhető, magyarul is akár. 24.hu: 7/10
