Magyarország minden kultúraszerető polgára, valamint a Magyar PEN Club és a család nevében szomorú szívvel tudatom, hogy Görgey Gábor Kossuth-díjas költő, próza- és drámaíró, műfordító, dramaturg, rendező, a Magyar PEN Club elnöke majd tiszteletbeli örökös elnöke, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 2002 és 2003 között a nemzeti örökség minisztere 93 éves korában ma hajnalban otthonában elhunyt
– írta hétfőn a Facebookon Turczi István költő.
1929-ben született Budapesten Görgey Arthur néven a Görgey család leszármazottjaként, az 1848-49-es szabadságharc honvédseregének főparancsnoka apai dédnagybátyja volt.
A Wikipedién szereplő életrajza szerint 1948-ban felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem német–angol szakára, de hamarosan félbe kellett szakítania tanulmányait. Az ötvenes évek elején került a színházi élet közelébe, amikor a Nemzeti Színháznál dolgozott. 1951-ben származása miatt kitelepítették, csak 1954-ben térhetett vissza Budapestre. Egy évig a Római Katolikus Hittudományi Akadémia hallgatója. 1955-ig hivatalsegédként dolgozott, majd 1956-ig üzemi színjátszó csoportok rendezőjeként.
1959-ben a Magyar Nemzet munkatársa lett, a lapnál egészen 1994-ig dolgozott. Eközben volt a Pannónia Filmstúdió dramaturgja és a Szegedi Nemzeti Színház irodalmi vezetője, és többször rendezett a Madách Színházban is.
A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. 1992–1998 között a Magyar Írószövetség elnökségi tagjaként tevékenykedett. 1994-ben a Magyar Televízió művészeti vezetőjévé nevezték ki, pozícióját 1996-ig viselte. Szintén 1994-ben a Magyar PEN Club alelnökévé, 2001-ben elnökévé választotta.
2002-ben Medgyessy Péter akkori kijelölt miniszterelnök felkérte kormányában a nemzeti kulturális örökség miniszteri posztjának betöltésére, amit el is vállalt, de 2003-ban, az első kormányátalakítás során távozott pozíciójából. 2006-ban az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje volt.
Első verseskötete Füst és fény címmel jelent meg, 1956-ban, a következő 1963-ban, Délkör címmel. Első drámája, a Komámasszony, hol a stukker? nagy sikerrel szerepelt a hazai színházakban, az Amerikai Egyesült Államokban is bemutatták. Több műve önéletrajzi ihletésű, ilyen a Galopp a Vérmezőn című drámája is, amelyben kitelepítési élményeit dolgozza fel. Regényírói munkássága is jelentős, Adria szirénje című regényéért kapta meg a 2000-es Év Könyve-díjat.
