Demeter Szilárd a magyar irodalom nyolcvan százalékát kukázná, de szigorú ízlésének nem felel meg sem a magyar könnyűzene jó része, sem a hazai színházi kultúra, sem pedig a magyar filmek. A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, a „magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért”, valamint „a magyar könnyűzene koordinálásáért és társadalmasításáért” felelős miniszteri biztos minderről a Telexnek nyilatkozott. Azt is elmondta, gyűlöli a színházat, és olyan élmény neki színházba menni, mint másnak fogorvoshoz.
Mint elmondta, ő Rilkét, Arany Jánost és Kemény Istvánt olvas szívesen, akiknek a színvonalát a magyar kortárs szerzők közül szerinte nem sokan érik el. Beszélt arról is, hogy Parti Nagy Lajossal sem a publicisztikái miatt van baja, hanem mert az utóbbi években az ő
irodalmi nagyságához képest szarokat ad ki, mint szépirodalmi mű.
De a magyar filmeket sem szereti, szerinte hallatszik, hogy színházi, és nem filmszínészek játszanak bennük, és csak azért nézi meg ezeket, mert „kicsi, sárga, de a mienk”. A könnyűzenében sem talál sok színvonalas előadót, de Ferenczi Györgyöt, a Tankcsapdát és Lovasi Andrást dicsérte. Ugyanakkor kiemelte azt is, hogy nem ismeri nagyon mélyen a palettát, mert „mint minden normális ember, aki nem akar szart hallgatni”, nem rádiót hallgat, hanem Spotify-t.
Szerinte a magyarok kulturális identitását kell erősíteni, ezt a feladatot szívesen vállalja is, és szerinte ez a Petőfi Rádiónak is dolga lenne: nemcsak a zenei trendeket, de a magyar fiatalok életmódját is formálnia kellene, főleg, mert ha eljön az a világ, amitől ő legjobban tart, akkor be fogják tiltani Fluor Tomi Mizu című dalát, amiért abban elhangzik, hogy „te lány, én meg fiú”, s mint ilyen, az egy heteroszexuális kampánydal.
Pozícióinak köszönhetően Demeter a magyar kultúrpolitika egyik legnagyobb hatású döntéshozója.
