Ben Stiller – aki színészként olyan bugyuta vígjátékok főszerepeiből lehet ismerős, mint a Keresd a nőt! vagy az Apádra ütök – nemcsak a kamera előtt aktív, hanem a kamera mögött is. A „három az egyben” filmes – mármint színész, rendező és forgatókönyvíró egyszerre – harmadik rendezése (és második saját forgatókönyvön alapuló munkája), a Zoolander, a trendkívüli megjelenési időpontját tekintve a legszerencsétlenebb filmek közé tartozik, ugyanis pár héttel a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után, szeptember 28-án mutatták be.
Bár a bemutatót nem halasztották el, a World Trade Center háttérben feltűnő tornyait digitálisan eltávolították a film végleges változatából.
(A hasonló sorsra jutott amerikai filmeket, mint a 2002-es Pókember, valamint a sorozatokat, mint a Szex és New York vagy a Maffiózók, illetve a terrortámadás miatt fiókba tett terveket ebben a cikkünkben mutattuk be.)
A modell szó eredeti jelentése idomtalan vagy agyaggolyó. Ezt mindig felidézem, amikor kamera előtt állok.
A film a jóképű, ám együgyű nemzetközi férfi szupermodell, Derek Zoolander (Stiller) történetét mutatja be, aki a fenti mondattal foglalja össze szakmájához fűződő viszonyát. Akinek nemcsak a hozzá hasonlóan egyszerű, ám nála ezerszer spirituálisabb Hansel (Owen Wilson) veszélyezteti a trónját a modellszakmában, hanem az is, hogy részt vesz a maláj miniszterelnök elleni merényletben. A film főgonosza, a divatipar háttérhatalmát megtestesítő őrült divattervező Mugatu (Will Ferrell) azért akarja eltenni láb alól a politikust, mert nem tetszik neki, hogy be akarja tiltani a gyerekmunkát Malajziában.
Ez a rövid összefoglaló sem mentes a spoilerektől, ezért a történet további részletezésétől eltekintenénk, de már ez is szolgál érdekes mozzanatokkal. Egyrészt a cselekmény miatt a film mind a mai napig be van tiltva Malajziában, másfelől ebből a rövid leírásból is érthető, miért tartják ízléstelennek a filmet azok, akik a Ben Stillerrel kapcsolatos ellenérzéseik ellenére mégis megnézik.
De nemcsak az USA egyik legelismertebb filmkritikusa volt ilyen lesújtó véleménnyel a filmről és annak időzítéséről, hanem Amerika egyik legismertebb filmrendezője, Oliver Stone is, aki elsőként nyúlt New York 2001-es tragédiájához egy fikciós alkotás keretében, amikor elkészítette a 2006-ban bemutatott World Trade Center című filmet. A filmben, amiben Nicolas Cage egy szeptember 11-én hősiesen helytálló tűzoltót alakít, nem mutatják konkrétan a repülőgépek becsapódását, csak az árnyékukat. Az egyik gép becsapódásakor az árnyék egy Zoolander óriásplakátra vetül.
Stone még a film megjelenése előtt, 2005-ben arról beszélt arról a Columbia Spectator tudósítása szerint, hogy a tragédia árnyékában bemutatni olyan ostoba filmet, mint a Zoolander sértés azokkal szemben, akiknek az életét elvették azon a végzetes reggelen. Az ő World Trade Centere pedig erre akarta felhívni a figyelmet azzal, ahogy bemutatta az egyik becsapódást. (Azt azért érdemes hozzátenni, hogy mindkét film forgalmazási jogai a Paramount Picturesnél vannak, valószínűleg ezért nem ütköztek jogi akadályokba, amikor kitalálták ezt a megoldást.)
De a Zoolander, a trendkívüli a bizarr humorának és a főszereplőinek hála (Hansel karakterét Stiller kifejezetten Owen Wilsonra írta) megtalálta a rajongótáborát, ezért már a 2010-es évek elején felmerült egy folytatás lehetősége, amire végül 2016-ig kellett várni.
Stiller elmondása szerint Roger Ebert később bocsánatot kért tőle az erős szavakért, amiket a terrortámadás utáni túlfűtött hangulattal magyarázott, ugyanakkor annak semmi jele, hogy Oliver Stone véleménye megváltozott volna.
Már a film előtt is imádta a Kék acélt a divatvilág
Derek Zoolander karaktere az 1996-os VH1 Fashion Awardson debütált egy szkeccsben. Sőt, a zenetévé volt a film egyik gyártója, szóval a szórakoztatóipar, amiből a film végső soron viccet csinál, már az elejétől pozitívan állt a karakterhez. Ugyanez igaz a divatiparra is. A filmben Natalie Portman, a Spice Girls egyes tagjai és David Bowie mellett olyan ikonikus divattervezők is tiszteletüket teszik, mint Donatella Versace, Karl Lagerfeld és Tom Ford.
A filmhez az akkoriban népszerűsége csúcsán járó X-akták FBI-ügynökét játszó David Duchovny-t is megnyerték, akire itt is az összeesküvések leleplezőjének szerepét osztották.
A második részbe pedig még több cameót pakoltak, amiből elég ha csak Ariana Grande, Justin Bieber vagy Naomi Campbell, Kate Moss, Tommy Hilfiger és Anna Wintour szereplését említjük, hogy belássuk: a két, egymáshoz szervesen kapcsolódó iparág töretlenül imádja, ahogy Ben Stiller viccet csinál belőlük a Zoolander-filmekkel.
Az egész nemcsak azért üthet igazán, mert Stiller szülei, a filmekben a menedzserét játszó édesapja, Jerry Stiller, és édesanyja, az első részben egy tüntető szerepében cameózó Anne Meara komikusok, hanem azért is, mert a család tősgyökeres New York-i, szóval Ben Stiller közelről ismerhette a világot és annak humorát, amit kifigurázott. A balszerencsés időzítése ellenére a Zoolander, a trendkívüli az első igazán New York-i film, amit a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után mutattak be.
A háttérben meghúzódó Bret Easton Ellis-szál
A Zoolander, a trendkívülivel kapcsolatban az ízléstelenség és a rossz időzítés mellett a plagizálás vádja is felmerült már, és nem akárki vádolta meg Ben Stillert azzal, hogy tőle nyúlta az ötletet, hanem maga Bret Easton Ellis, akit a legtöbben az Amerikai pszichó szerzőjeként ismernek. Ellis Glamoráma című könyve ugyanis pont egy divatvilágot behálózó összeesküvésről, és egy orgyilkossá váló modellről szól, ezért a Zoolandert látva nem csoda, hogy saját regénye jutott eszébe.
Az író 2005-ben még arról beszélt, hogy jogi lépéseket fontolgat a Zoolander alkotói ellen, de amikor 2009-ben a könyve és a film közötti hasonlóságról kérdezték a BBC-nek adott interjújában, már azt válaszolta, hogy egy peren kívüli megállapodás miatt nem mondhat semmit a témában.
Ami két dolgot jelenthet: vagy leraktak elé egy meggyőző összeget, vagy annyiszor meghallgattatták vele a Frankie Goes to Hollywoodnak a filmben is kulcsszerepet játszó számát, a Relaxet, hogy megfogadta a refrénben elhangzó jó tanácsot, és nem állt bele a pereskedésbe.
