Orbán Viktor múlt héten bejelentette az újraindítás következő lépcsőfokát. A pár perces videóban nemcsak az óvodák és az iskolák alsó tagozatainak újranyitásáról beszélt, de arról is, hogy három és félmillió beoltott elérése esetén kinyithatnak a teraszok, amivel „ismét visszakapjuk a régi életünk egy darabját”. Ezt ő szerdára-csütörtökre saccolta, a csütörtöki Kormányinfón kiderült, hogy szombattól lehet kiülni egy kávéra, sörre. Bár számos részletkérdés még nem lett tisztázva, a bejelentés némi reménysugarat jelent a november óta bezárva tartó vendéglátósok számára, akik közül sokan próbálkoztak elviteles megoldással és házhozsztállítással, de olyanok is vannak, akik hónapok óta teljesen felfüggesztették az üzemelést. A 24.hu-nak különböző méretű, profilú és elhelyezkedésű budapesti vendéglátóhelyek vezetői nyilatkoztak az első bejelentésre reagálva arról, miként vészelték át az elmúlt időszakot, mekkora forgalomra számítanak, és hogyan készülnek a nyitásra.
Inkább májusra számítottak
„Úgy készülünk, hogy amint lehet, már tudjuk fogadni a vendégeket” – mondja Elek Imola, a Kőleves Vendéglő és Kert, illetve a Mika Tivadar Mulató tártulajdonosa. Őket egy kicsit meglepte Orbán Viktor múlt heti bejelentése, hiszen az utóbbi időszakban inkább azzal a pesszimistább forgatókönyvvel számoltak, hogy majd valamikor májusban nyithatnak meg újra a teraszok. A kényszerszünet alatt ezért próbálták kihasználni az időt, és belefogtak kinti és benti felújítási munkálatokba is, amikkel most igyekezniük kell, hogy időben elkészüljenek a közelgő nyitásra.
A Kőlevesben és a Mikában januárban állt le teljesen az élet, majdnem az összes dolgozót el is kellett küldeniük.
Amíg tudtunk, próbáltunk az elviteles és kiszállításos lehetőséggel talpon maradni, idén év elejéig a teljes személyzettel kitartottunk. Ez egy olyan nagy apparátussal, amivel mi működtünk, nem volt kifizetődő, de ahogy hallgatom a többieket, a kevesebb embert foglalkoztató helyek sem tudták nullára kihozni ezt az időszakot.
A kaput végül egy december végi baleset tette be nekik: elpattant egy vízcső, ami miatt az áramrendszer is megadta magát, így kénytelenek voltak teljesen leállni az üzemeléssel. A hibát ugyan azóta már elhárították, a tulajdonosok ennek ellenére úgy döntöttek, hogy a teljes bizonytalanság közepette nem vágnak bele újból az elviteles kalandba, inkább kivárják a nyitás bejelentését, amíg kicsit tisztábban lehet látni a keretek. A csapat összetoborzása nem lesz különösebb kihívás, a kényszerből elbocsájtott pincérekkel, pultosokkal és szakácsokkal végig kapcsolatban maradtak, és a felújítási munkákba is bevonták őket, amit tudtak, önerőből, „kalákában” végeztek el. „Mestert is hívtunk, de csak azért, hogy megmutassa, hogy kell festeni” – mondta Elek Imola, aki szerint anyagilag mindenkit nagyon földhöz vágott az elmúlt egy év a szakmában.
Hiába apadnak el ugyanis a bevételek, költség mindig van. A bérleti díjakat például fizetni kell, ezek mellett pedig ott vannak a közterhek. Mivel 2019 a legtöbb vendéglátóhely számára nyereséges év volt, az azzal járó költségeket – társasági adó, iparűzési adó – a válság idején kellett befizetni. Egy ilyen mínuszos évben ez még akkor is komoly teher, ha az iparűzési adónál volt olyan lehetőség, hogy csak a kirótt összeg felét fizessék be a vállalkozások. Elek Imoláék összesen a cégeikben dolgozó négy alkalmazott után igényeltek bértámogatást, ami minimális segítséget ugyan jelentett, de a talpon maradáshoz nem lett volna elegendő. A teljes csőd veszélye őket azért nem legyintette meg eddig, mert aránylag nagy tartalékaik voltak egy évvel ezelőtt, amikből tudták pótolni a hiányokat.
Csak az őrjöngő legénybúcsúsok ne térjenek vissza
Bár az csak a szombati nyitás után derül ki pontosan, mekkora a teraszozási kedv, a dugig tömött helyekről készült külföldi fotók arra utalnak: az emberek mindenhol alig várják, hogy a nagy bezártság után újra kiüljenek egy sörre/szörpre/kávéra. Elek Imola sem fél a pangástól. Inkább csak attól tart, hogy be tudnak-e a Mikába vagy a Kőleves Kertbe annyi embert engedni, amennyi be szeretne jönni. A szabályozás részleteit még nem ismertette a kormány, de gyanítható, hogy a boltokhoz hasonlóan a vendéglátóhelyeken is lesz valamiféle létszámlimit. „Az aggodalmam, hogy egy kisebb tömeg torlódik majd fel az utcán, arra várva, hogy bejöhessenek”.
Ő amúgy abban bízik, hogy a bulinegyed forgalma egy normálisabb szintre áll majd be a válság után, mert ami előtte már egészségtelen volt a helyzet.
Túl sok volt a turista, és az őrjöngő legénybúcsús csapat, amiktől az embernek feláll a szőr a hátán. Egy vendéglátós ennek már nem örül, mert azzal telik az ideje, hogy védenie kell a normális vendégeit a hőzöngőktől, akik ötször annyit ittak, mint kellett volna. Hogy rakjam ki őket, hogy ne legyen verekedés és ne kelljen rendőrt hívni. Ez túlzás volt már
– mondja, és reméli, hogy ez az őrjöngés nem tér vissza. Ez egy darabig úgysem lesz probléma, szerinte a normális mennyiségű turistaforgalom visszatérése is csak jövőre lesz reális.
Egyből érkeztek a foglalások
„Pucoljuk a helyet, készülünk a terasznyitásra. Mi végig úgy álltunk hozzá, hogy bármelyik pillanatban tudjunk nyitni” – ezt már Törő Tamás, az I. kerületi Ganz Söröző tulajdonosa nyilatkozta lapunknak. Ők az év elején még úgy kalkuláltak, hogy március 1-én túl aligha lehet zárva tartani a vendéglátóhelyeket, aztán ahogy teltek a hetek fokozatosan tolták ki a céldátumot: egy darabig március 15-i nyitásban reménykedtek, de az is elmúlt és még szó sem volt enyhítésekről. A mostani bejelentést tehát örömmel fogadták, és az első lehetséges napon meg is nyitják a teraszt a vendégek előtt. Igény biztosan lesz a kiülésre, Törő elmondása szerint már sokan jelezték feléjük Messengeren, hogy jönnének, és sok foglalás is érkezett. Az első hetekben esetleg a kiszámíthatatlan időjárás befolyásolhatja a forgalom mértékét, nem az emberek ódzkodása.
A Ganz helyzete annyiból szerencsés, hogy náluk úgysem a szűk belső térben zajlott az élet, hanem a nagyobb, hangulatos teraszon, így a mostani nyitással szinte teljes kapacitáson tudnak majd működni. Emiatt persze eléggé szezonális sörözőnek is számít, ahol nyáron hatalmas a pörgés, míg télen jóval kisebb a forgalom. Ezért őket nem is sújtotta olyan mélyen a november óta tartó lezárás, mint sokakat. Az év ugyan veszteséges volt, de ha most újra egy rendes nyári szezont tudnak csinálni, akkor egyenesbe kerülhetnek. A kis méretből fakadóan náluk egy állandó alkalmazott van, akit a válság alatt is megtartottak, mellette még maga Törő szokott beállni a pultba, illetve a sűrűbb nyári időszakokban alkalmi dolgozókat vesznek fel.
Törő Tamásnak van egy másik sörözője is, a Wunder Sörművek, ami bizonyos szempontból a Ganz ellentéte. Ez ugyanis nem egy szellős budai terasz, hanem egy pincehelyiség a VI. kerületi Zichy Jenő utcában. Az elmúlt fél év színtiszta bukás volt, és teraszlehetőség híján ezt a helyet továbbra sem tudják megnyitni.
Januárra feléltük a tartalékokat, azóta saját zsebből pótlom ki a hiányt, és várom, hogy javuljon a helyzet. Nem esik jól, de túléljük
– mondja Törő, aki annyiban speciális helyzetben van a vendéglátósok többségéhez képest, hogy számára a kocsmaüzemeltetés csak hobbi. Mellette programozóként dolgozik főállásban, vagyis egy olyan területen, amit a vírus egyáltalán nem sodort válságba, így a megélhetése sem került veszélybe.
Sikerült visszabillenni a mínuszokból
Természetesen a Bartók Béla úton található Kelet Kávézó is nyitja a teraszt, amint lehet. Az ügyvezető kérdésünkre elmondta, hogy a tavaly tavaszihoz hasonlóan, a novembertől kezdődő időszak is nagyon nehéz volt számukra, de sok átalakítással, átszervezéssel, új rendszerek kialakításával, új termékekkel, saját házhozszállítással sikerült visszabillenniük a mínuszokból. „Egy idő után felgyorsult az elviteles és házhozszállítós forgalmunk, kávét ugyanúgy vittek, mint süteményeket vagy főételeket. Ezzel, illetve a februárban megérkező bértámogatással, önkormányzati kedvezményekkel, ha nehezen is, de talán pluszban vagyunk – úgy, hogy nem kellett elküldenünk senkit, még ha jelentősen kevesebb munkaórát tudunk is biztosítani. Valamint egy kisebb szociális támogatási rendszert is létrehoztunk. Innen is köszönet a törzsvendégeinknek, nélkülük nem ment volna!” – mondják.
Ami a teraszos nyitást illeti, nem minden részlet világos még a számukra, várnak még pontosításokra, és ahogy az lenni szokott, ilyenkor beindulnak az értelmezési találgatások. Attól nem tartanak, hogy ne lennének majd vendégek. Hozzájuk is azonnal jöttek a foglalási igények, jelezve, hogy a vendégek is ki vannak már éhezve, hogy teraszokon egyenek-igyanak. Ha valamitől esetleg tartanak, az inkább az, hogy a rendelet szerint a teraszokon fogyasztó vendégnek nem kell maszkot hordania, és ebből még zavar lehet, ha bemennek rendelni vagy a mosdót használni, valamint az asztalok között is figyelni kell a megfelelő távolságra.
Találkoztam vendéglátós csoportokban olyan véleménnyel is, hogy félnek a mostani terasz nyitástól, de bennünk fel sem merült, hogy ne nyitnánk ki, inkább megteszünk mindent a biztonságért, próbálunk alkalmazkodni. Egyébként a személyzet egy része már be van oltva, a többiek is mind regisztráltak az oltásra.
Visszatekintve nem volt könnyű ez a fél év, amíg zárva kellett tartaniuk, és az sem könnyítette meg a Kelet Kávézó helyzetét, hogy senki nem számított náluk sem arra, hogy ez az időszak ilyen sokáig fog tartani: „Ha előzetesen ilyen hosszú időszakra készültünk volna, jobban az elviteles helyzethez alakítjuk a dolgainkat. De most már tényleg csak arra várunk, hogy – legalább kint – újra igazi kávézóként működhessünk a jövő héttől.”
