A mai Budapestet alkotó egykori települések fejlődésének olyan területek is áldozatául estek, ahol korábban a gazdag élővilág volt az úr: a Rákos-patakból eltűntek a Bél Mátyás által még látott teknősök, angolnák és apró rákok, és a négyes-hatos villamosra várva sem találkozunk a közeli tavacskák felé tartó vadkacsákkal – épp ezért fontos, ha egy ilyen hely nem eltűnik, hanem megszületik, vagy épp helyreáll.
2021-ben a főváros épp ebbe az irányba tesz egy lépést – Bardóczi Sándor főtájépítész kedd délután a Facebookon ugyanis bejelentette, hogy az ókorban a Duna egyik feltöltődő mellékágaként, a középkorban bivalylegelővé vált, 156 hektáros nyújtózó Mocsáros-dűlőn nemsokára megkezdődik a terület élőhely-rehabilitációja, aminek részeként, a 10 millió Fa Alapítvánnyal, és a III. kerülettel karöltve a dűlő déli, erdősítésre jelölt részén
Az első pillantásra talán unalmasnak tűnő hírt egy egyáltalán nem elhanyagolható apróság teszi különlegessé: az, hogy a szocializmus évtizedei alatt lassan körbeépülő, az Arany-hegy és a Péter-hegy lábánál elterülő Mocsáros-dűlőt az 1970-es évek végén tartalék beépítési területté nyilvánították, így ha a panelépítési láz tovább folytatódott volna, akkor a mélyfekvésű területen ma a beszélő nevű Kaszásdűlőhöz, vagy épp Békásmegyerhez hasonló kép fogadná az erre járókat.
A rendszerváltás után a főváros tulajdonába került terület egy része ma is fővárosi természetvédelmi terület, de ennél jóval nagyobb hányada érdemelne védelmet.
Ez az érték, a zöld értéke azonban valahogy sosem került eddig egy magasságba az építési telek értékével. Ez a sajátos aránytalanság végigkísérte az egész XIX. és XX. századot a városépítésben
– írja Bardóczi, majd hozzáteszi:
Olyanról számos helyen tudunk a városban, ahol szennyezett, már túlhasznált, de funkcióját vesztett egykori gyár vagy szeméttelep, bánya vagy nyomornegyed helyén létesült utóbb zöldfelület, mert a beépítése csak gazdaságtalanul lett volna megoldható. Így keletkezett a Népliget, a Feneketlen-tó, a mai Tabán is. De az valahol példa nélküli, ilyen léptékben mindenképpen, hogy egy város Magyarországon, sőt maga az állandóan építkező főváros a saját tulajdonán kivételesen nagyfokú önmérsékletet gyakorol, és leveszi az építési lehetőséget a természet, a zöld javára egy olyan területről, amin évtizedek óta ott a jel. 650 ezer négyzetméter. Ekkora terület lesz most beépítésre szánt területből beépítésre nem szánt. Ez annyira példátlanul paradigmaváltó tett, hogy sokan talán őrültségnek is tarthatják.
A döntés oka a klímavészhelyzet, hiszen bár a Főváros nem tudja egyedül megoldani a kihívást, képes azonban arra, hogy precedenst teremtsen, példáját pedig a most felnövő, illetve a következő generációk is folytathatják.
Azt régóta mondogatjuk, hogy a zöldmezős beruházásokat a barnamezős rehabilitációknak kellene felváltania. Most ez egy konkrét lépéssé formálódott. Azt üzenjük ezzel a lépéssel mindenkinek, hogy a zöldfelület érték. Nem csak beépíthető tartalékként értelmezhető. […] Így lesznek a szavakból tettek. Így lesz zöldebb Budapest.
– zárul a bejegyzés, amihez egy, a változást jól szemléltető ábra is társul:
