Kultúra

Igazuk van-e az SZFE-t bíráló színházigazgatóknak?

Számos olyan, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet bíráló nyilatkozat jelent meg az elmúlt hetekben, melyek a képzés vélt hiányosságait róják fel: például azt, hogy nem elég hazafias, nemzeti, keresztény, hogy a hallgatók nem szerződnek vidékre, miután végeztek, valamint azt is, hogy a fiatalok nem tanulják meg, miként kell „hagyományos színházat" csinálni. Megpróbáltuk feltérképezni ezeknek az állításoknak a valóságtartalmát. Nem úgy, ahogy azt az SZFE már megtette (statisztikai adatokkal cáfolva a kijelentéseket), hanem a kérdést megfordítva: mennyiben teljesítik a budapesti intézményt kritizálók színházai ezeket a feltételeket? A válasz nem is olyan egyértelmű.

Karsai Györgynek én nem fogom soha tudni elmagyarázni, hogy mi a nemzet meg a haza meg a kereszténység, mert alkalmatlan arra, hogy befogadja azt, amit én gondolok. A gondolkodása ebben a tekintetben kizárólagos és kirekesztő

– ez volt az egyik legnagyobb hatást kiváltó nyilatkozat az SZFE ügyében. Vidnyánszky Attila tette, akit kineveztek az egyetemet felügyelő kuratórium élére, miközben ő egyúttal a Nemzeti Színház vezetője, a másik, felsőoktatási színházi képzést nyújtó intézmény, a Kaposvári Egyetem rektorhelyettese, valamint a Magyar Színházi Társaság ellenében létrejött Magyar Teátrumi Társaság (MTT) elnöke. Vidnyánszky később elnézést kért az SZFE Doktori Iskoláját eddig vezető Karsaitól, főleg azért, mert e miatt antiszemitizmussal vádolták meg, de azt fenntartotta – és ezt erősíti több, a Fideszhez közel álló színházi szakember megnyilvánulása is –, hogy hiányolják a kereszténység, a nemzet, a haza vagy éppen Trianon kérdéskörének a kimaradását az oktatásból. Annak megítélése, hogy egy darab mennyire keresztény vagy nemzeti, nehéz kérdés, leginkább az igazíthat el, hogy az írók, rendezők mely előadásokban helyezik ezeket a kérdéseket az előadás középpontjába.

A kaposvári képzés

Mint már említettük, Vidnyánszky az egyetemi szintű színművészképzésben már jelen van, hiszen Kaposváron művészeti rektorhelyettes. Hogy itt milyen darabokat, vizsgaelőadásokat játszanak, arról kevés információt találunk az interneten. Az biztos – és ezt a honlapjukon is olvasni –, hogy beavatószínházi előadást készítettek Bozsik Yvette osztályának hallgatóival Shakespeare, Nádasdy Ádám fordításán alapuló Lear királyából, amit a tél végén az SZFE-n is bemutattak a FACT fesztiválon. Ez az európai szín- és filmművészeti egyetemek fesztiválja, 2020-ban francia, cseh, svájci, német, osztrák, litván iskolák részvételével zajlott, ami részben válasz az egyetem nemzetközi kapcsolatainak hiányát felemlegetőknek. Ugyanitt a FACT-on a kaposvári színházi intézet igazgatójának, Kéri Kittynek és Urai Péternek az akkor másodéves osztálya Igor Sztravinszkij Tavaszi áldozatának mozgásszínházi előadását mutatta be. 2019-ben vitték színre a Playground táncjátékot – túl sok információ nincs erről, de valószínűleg a budapesti Katona József Színházban szintén Bozsik által rendezett/koreografált előadás alapján készülhetett.

Bozsik Yvette osztálya hallgatóinak Shakespeare: Lear király előadása az SZFE-n, bemutatták a FACT fesztiválon. Fotó: SZFE
Videók a témában:

Cseke Péter osztálya Hamvas Béla Ördöngösök című regénye alapján készített darabot. Létrehozói a budapesti központú, de évről évre vidéken is rendező, az SZFE autonómiája mellett kiálló K2 társulat alapító-rendezői, Fábián Péter és Benkó Bence (ők egyébként Csekével nem először dolgoznak együtt, az általa vezetett kecskeméti Katonában ők vitték színpadra az Állami áruházat). Az Ördöngösöket Budapesten a SZFE-t támogató Stúdió K-ban játszották volna, de éppen pár nappal előtte kellett a járvány miatt bezárnia a színházaknak. A Cseke-osztály színészmesterség vizsgaelőadásán egy kortárs norvég szerző, Kristofer Grønskag Visszaszámlálás című drámáját adta elő. A PIM – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet adta ki a magyarul nemrégiben megjelent drámát, amit egyébként az EGT Alap („a kisebbik Norvég Alap”) támogatott.

Az SZFE mellett többször is kiálló nemzet színészének, Cserhalmi Györgynek is van osztálya Kaposváron, ők tavaly Robert Bolt Kinek se nap, se szél című, Morus Szent Tamás vértanúságáról szóló művét vitték színpadra. A Bozsik-osztálynak volt egy Csehov 2x – Három nővér & Platonov című színészmesterség-vizsgája is, ezt a mostanáig a budapesti Radnóti Színház társulatához tartozó Kelemen József rendezte. Szintén ez az osztály Rozsda Lovag és Fránya Frida címmel egy gyerekeknek szóló, Jörg Hilbert-musicalt is bemutatott.

Haza, nemzet, Trianon

Végeztünk egy kisebb felmérést, amelyben a Vidnyánszky-féle, az SZFE képzését „régóta alacsony színvonalúnak” tituláló MTT kilenc alapító nagy kőszínházát, így

  • a Békéscsabai Jókai Színházat,
  • a Debreceni Csokonai Színházat,
  • a Győri Nemzeti Színházat,
  • a Kecskeméti Katona József Színházat,
  • a Soproni Petőfi Színházat,
  • a Székesfehérvári Vörösmarty Színházat,
  • a Szolnoki Szigligeti Színházat,
  • a Veszprémi Petőfi Színházat,
  • a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházat,

plusz a Nemzeti Színházat és a Dörner György igazgatása alatt álló Újszínházat vettük górcső alá. Továbbá még négy budapesti kőszínházat (Katona József Színház, Radnóti Színház, Örkény Színház, Vígszínház), valamint két nem MTT-tag vidéki kőszínházat, a szombathelyi Weöres Sándor Színházat és a Miskolci Nemzeti Színházat. Azt vizsgáltuk, hogy mennyire jelennek meg a Vidnyánszkyék által sulykolt témák, mint haza, nemzet, hit, Trianon a honlapokon megtalálható, 2020/2021-es évadra tervezett bemutatókban, valamint a már repertoáron lévő produkciókban.

A Seregi Zoltán vezette Jókai Színház ebből a szempontból jól áll, a Rigócsőr királyfi mesemusical mellett szeptemberben csak Wass Albert Tizenhárom almafáját adják, amely a Trianon utáni időkről szól, majd októbertől a Koltay Gergely- és Koltay Gábor-féle, a magyar napjainkba ültetett bibliai történetet, A Megfeszített című rockoperát. Aztán az idén mutatják be Koltayék Trianon című rockoperáját és Tamási Áron Vitéz lélek című színművét. Ezen kívül lesz még ebben az évadban a Kakukkfészekből készült darab, három mesejáték, négy vígjáték, egy operett és a Drakula horrorrockopera.

A Győri Nemzeti Színházban ezt a törekvést már kevésbé lehet észrevenni,  mert bár Vidnyánszky Attila operarendezése, a Bánk bán is színpadra kerül jövőre, és a több éve repertoáron lévő István, a királyt még most is játsszák majd, leginkább musicaleket, operetteket, vígjátékokat állítanak színpadra, ezek közül legfeljebb a Szibériába helyezett Csárdáskirálynő és a Liliomfi kapcsolódik a hagyományos magyar színjátszáshoz. Hasonló a helyzet a Cseke Péter vezette kecskeméti Katonában, ahol a Légy jó mindhalálig mellett a komédiáké, (zenés) vígjátékoké a főszerep. A Soproni Petőfi Színházban a bemutatók és az idén már időponttal rendelkező kilenc darab közül négy foglalkozik magyar történelmi, vallási kérdéssel (Stabat Mater, Római karnevál, A gyertyák csonkig égnek, Valahol Európában).

A Balázs Péter vezette szolnoki Szigligeti Színházban, ha úgy nézzük, csak a Mindszenty Józsefről szóló Mindszentyeia című monodráma helyezhető ebbe a kategóriába (esetleg a BródySzörényi Kőműves Kelemen még), de a Széles Tamás által írt és játszott darabot a leírás szerint „különleges surround hangzás és kortárs színházi formanyelv teszi egyedivé és beavató színházzá”, rendezője ráadásul az SZFE-n most, – a tíz éve indult – fizikai színházi koreográfus-rendező szakirányon végzett Hojsza Henrietta.

Az MTT-alelnök Oberfrank Pál által dirigált veszprémi színházban Békediktátum – Trianon 100 címmel megy egy „dokumentumjáték” az igazgató rendezésében, ahogy talán ide sorolható a „falusi életkép”, A tanítónő és a Novecento monodráma (mindkettő szintén Oberfrank), ahogy három önálló est, amelyek József Attiláról, Szabó Magdáról és Cseh Tamásról szólnak. De itt is játszani fogják a budapesti katonások – azaz Keresztes Tamás és Pelsőczy Réka – rendezésében Lengyel Anna Élet.történetek.hu sorozatának két legnépszerűbb monodrámáját,  A mi Józsinkat (Epres Attila) és az Erzsikét (Lázár Kati).

Szintén nem egyértelmű a képlet Debrecenben sem. Itt is vendégszerepel Vidnyánszky Bánk bánja, ahogy Bornemissza Péter klasszikusát, a Magyar Elektrát is bemutatják. E közben viszont ismét darabot rendez itt a független színházi Pass Andrea, aki a Narratíva társulatával kiállt az SZFE ügye mellett, ahogy Sardar Tagirovsky is, aki színpadra állítja Debrecenben A kaméliás hölgyet. Vagy éppen Az öreg hölgy látogatását színre vivő Keszég László is tiltakozott a modellváltás mikéntje ellen. Nem ők az egyetlenek, akik MTT-tag színházban felszólaltak az átalakítás ellen – a debreceni kiállásnak az ad különös pikantériát, hogy itt volt korábban színházigazgató Vidnyánszky –, hanem más teátrumok társulatának tagjai (székesfehérváriak, szegediek, győriek) is, ahogy volt és jelenlegi kaposvári hallgatók szintén, de egyénileg is sokan kiállnak az ügy mellett, elég a Facebook-profilképüket megnézni a színészeknek – akárhol is játszanak az országban.

Fotó: Molnár Edvárd /MTI

Ugyanakkor Budapesten, valamint a nem MTT-s vidéki kőszínházaknál is találni klasszikus, nemzeti vagy hitről szóló darabokat.

Hogy csak pár példát említsünk: a Katonában játsszák a Bánk bánt, az Örkényben az Édes Annát, Miskolcon a Hunyady Sándor írta Feketeszárú cseresznyét, Szombathelyen A Pál utcai fiúkat, a Radnótiban Bálint Andrásnak pedig most lesz egy Szerb Antal-estje.

Mások mellett Seregi Zoltán, a békéscsabai Jókai Színház igazgatója azzal is vádolta a Színműt, hogy az alternatív társulatoknak képzik a hallgatókat.

A függetleneknél ez nem olyan fontos, de a kőszínházakban hagyományos darabokat játszanak, és ezekben karaktereket kell építeni, szituációkat kell eljátszani

nyilatkozta az Origónak. Ha a hagyományos színjátszás a XIX. század végi, XX. század eleji szórakoztató darabok színpadra alkalmazását jelenti, részben még igaza is lehet,

de vajon vannak-e hagyományosabb darabok, mint az ókori klasszikusok vagy Shakespeare? Márpedig ezeket a klasszikusokat az általunk vizsgált, a teátrumi társasághoz tartozó színházak egyáltalán nem, vagy csak alig állítanak színre. Ennek pont az ellenkezőjét tapasztalhatjuk Budapesten.

Seregi ráadásul azt is nyilatkozta – de hasonlóan nyilvánult meg Balázs Péter is –, hogy „vidéken ugyanis mindenféle műfajban ki tudta magát próbálni a színész”, de a körképünkből inkább úgy tűnik, hogy ez fordítva van: vidéken erősen túlsúlyban vannak a szórakoztató darabok, musicalek, operettek, vígjátékok, komédiák, a fővárosi teátrumokban (és persze azért pár vidékiben is) a szórakoztató műfajok sokkal inkább keverednek a fajsúlyosabb előadásokkal.

SZFE-s hallgatók vidéken

A korábban már említett SZFE-s statisztikák között találni egy olyat is, amely szerint az elmúlt tíz évben az ott végzettek 68 százaléka helyezkedett el állami vagy önkormányzati tulajdonú színházban, 42 százalékuk Budapesten, 26 százalékuk vidéken.

Az elmúlt nyolc évben egyetlen fiatal színész sem érkezett a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemről a Soproni Petőfi Színházhoz sem. Hét fiatal színészt foglalkoztattak ez alatt az idő alatt, akik a kaposvári egyetemen végeztek

– mondta ezzel kapcsolatban kritikaként szintén az Origónak Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója. Hogy ez mitől változna a modellváltással, nem tudni. Ha ez a képzés minőségével függene össze, akkor a főleg népszínházas darabokat játszó Vígszínházba miért szerződött le hat frissen végzett színész ettől az évadtól? Ráadásul elég komoly szerepeket is kaptak.

Megnéztük, hogy a társulatoknak hány tagja 40 év alatti, és ki hol végzett (a 40 év önkényesen választott határ, hiszen vannak, akiket sokadjára vesznek csak fel az egyetemre, másrészt maga Vidnyánszky hivatkozott nemrég arra, hogy „egyes távol-keleti színházkultúrákban negyvenéves korára válik valaki alkalmassá a színészi hivatásra”), illetve tényleg nem szerződnek-e a Színművészetin végzettek vidékre. A színházak honlapján azt is megnéztük, hogy az őszi évad eddig meghirdetett darabjaiban hány egyetemi hallgatót hívnak meg az előadásaikba.

Kezdjük Pataki soproni teátrumával, itt a színlapok szerint egyetlen egyetemi színészhallgató sem dolgozik a darabokon, szerződtetve pedig összesen öt 40 év alatti van, közülük egy végzett Kaposváron – Savanyu Gergely, ő is még Vidnyánszkyék kaposvári ideje előtt szerezte a diplomáját –, valamint egyikőjük, Demeter Helga Kolozsváron, a Babes-Bolyai Tudományegyetem színművész szakát végezte el, de ő is az SZFE-n volt Erasmuson.

Békéscsabán, Győrben, Sopronban, Zalaegerszegen, az Újszínházban egyetlen egyetemi hallgató (e. h.) megjelölést sem láttunk a most játszott daraboknál,

igaz, utóbbi társulatnak a tagja a jövőre végző Nagy Péter János. Debrecenben egyet (a kaposvári Pálóczi Bence játszik Az öreg hölgy látogatásában), Szolnokon a már említett, most végzett SZFE-s hallgató mellett két kaposvári hallgató működik közre a Bakaruhában című előadásban, Székesfehérváron pedig két frissen végzett SZFE-hallgatót is foglalkoztatnak. Nagy Péter István rendezésében, a Trafóval közös Éhséget mutatják be, és Molnár G. Nóra is a társulat tagja lett. Ez a kettő valószínűleg nem teljesen független attól, hogy osztályfőnökük, Horváth Csaba Székesfehérváron a fizikai színház tagozatvezetője, valamint két kaposvári hallgató is kapott szerepet a Trianon című darabban.

Veszprémbe szintén két frissen végzett SZFE-s került, Molnár Csenge és Lukács Dániel, egyetemi hallgatóról nincs szó a színlapokon. A kecskeméti Katonában négy hallgató is szerepel a szeptemberi-októberi darabokban. Ők mind a színházigazgató Cseke Péter kaposvári osztályába járnak, és a többiek is kapnak itt szerepeket, legalábbis erre lehet következtetni, hogy a színház honlapján külön menüpontban felsorolják őket.

A Nemzeti Színházban szintén szerepelnek kaposvári tanulók két darabban: a Caligula helytartójában öten római katonák, a Bánk bánban pedig tizenketten vannak egy kivételével meg nem nevezett szerepekben. Egy hallgató pedig a Macskajátékban kapott szerepet.

Caligula helytartója című előadás. Fotó: Eöri Szabó Zsolt /Nemzeti Színház

A budapesti Katonában hét darabban is szerepelnek SZFE-s hallgatók, legalább tizenegyen, az év végén bemutatandó Learben négy szereplő neve még nincs kihirdetve. Az Örkényben egy hallgató sincs az eddig kihirdetett műsorrendben, a Radnótiban ketten játszanak a Molière – The Passion című darabban és egy hallgató a 10 című előadásban. Miskolcon szintén nem találtunk egyetemi hallgatót, Szombathelyen a most végzős Major Eriket már le is szerződtették, illetve A Pál utcai fiúkban Máté Gábor osztályából heten is szerepelnek.

A végzettség alapján is megnéztük, mi a helyzet az egyes társulatoknál, a 40 alattiakat és felettieket külön bontottuk, hogy a fiatalokat ért kritikát is megvizsgáljuk, miszerint nem akarnak vidékre szerződni.

Ez alapján van pár színház, amely nem hogy volt SZFE-s színészt nem alkalmaz, 40 év alattit is alig. Szolnokon és Veszprémben mindössze hárman vannak negyven alatt,

de Zalaegerszegen és Sopronban sem sokkal jobb a helyzet, így nem véletlenül beszélt erről éppen Balázs vagy Pataki. Kérdés, hogy ebben mekkora a szerepe a színház vezetésének, és mekkora annak, hogy az SZFE nem segít nekik. Szolnokon és Veszprémben volt kaposvári hallgatót egyet sem találni, színműst viszont igen: Szolnokon négyet, de ők mind 40 felett vannak, Veszprémben pedig hatan, ebből ketten (Bajor Lilli és Horváth Csenge) nemrégiben fejezték be az egyetemet.

Ezen kívül az 1980 után születettekből

  • Békéscsabán egy kaposvári van és nincs SZFE-s
  • Debrecenben 4-1 az arány,
  • Győrben 1-7,
  • Kecskeméten 5-5,
  • Sopronban 1-0,
  • Székesfehérváron 1-12,
  • Zalaegerszegen 3-0,
  • a Nemzeti Színházban 11-4,
  • az Újszínházban 4-1.

Budapesten valóban jóval több az SZFE-n végzett színész, a Katonában 40 alatt kilencen vannak, az Örkényben tízen, és egyikük sem a kaposvári képzésről került ki.

A Vígszínházba a most végzett SZFE-s színészosztályból hat hallgatót is leszerződtettek (osztályfőnökük, Hegedűs D. Géza nem mellesleg a színház társulatának 45 éve tagja), így ott most már 22 fő 40 év alatti SZFE-s, mellettük hárman végeztek Kaposváron. A Vígnek egyébként is elég fiatal társulata van, 26-an születtek 1980 után és 24-en előtte. Hogy a fiatalok többen legyenek, ezen kívül csak Miskolcon és a Radnótiban tapasztaltuk. Utóbbi az előző pár példával ellentétben több 40 év alatti ex-kaposvárit tud a társulatában, mint színműst (5-3). A nem MTT-tag Szombathelyen három kaposvári, öt SZFE-s, Miskolcon pedig tíz SZFE-st és két kaposvárit találunk a fiatalabbak között. Hozzá kell tenni, hogy főleg a fővárosi színházak esetében a kaposváriak többsége még a Vidnyánszky-korszak előtt végzett ott.

A felsorolásnál két kiemelkedő arányt lehetett látni, az egyiket Székesfehérváron, de azt már magyaráztuk Horváth Csaba SZFE-s osztályfőnöki szerepével, a másik pedig a Nemzeti Színház. Itt tizenegy volt kaposvári hallgató van, de ebből hat egyetlen osztályból, a 2017-ben végzettekéből, nekik Vidnyánszky Attila volt az osztályfőnökük.

Összességében: bármennyire is panaszkodnak a Fideszhez/MTT-hez/Vidnyánszkyhoz köthető színigazgatók, nem úgy tűnik, hogy a kaposvári képzés annyival előbbre tartana, mint ahogy nyilatkozzák, legalábbis a fiatalok megoszlása vidéken – összességében – elég kiegyenlített. Még ha Forgács Péter, a győri színház vezetője is azt mondta az Origónak:

Már az is sokat elárul a helyzetről, hogy a fővárosi egyetemről nagyon kevés fiatalt lehet lecsábítani vidékre (…) Nálam is kevesen vannak. Az új, pályakezdő társulati tagok inkább a kaposvári tanintézetből kerülnek hozzánk.

Ehhez képest, mint láttuk, egy kaposvári, és hét SZFE-s 40 alatti színész áll szerződésben a győriekkel. A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházat igazgató Besenczi Árpád is hiába mondja, hogy a „múlt évben két ott végzett hallgató szerződött a társulatunkhoz, idén pedig négy”, a honlapjukon található társulati tagok közül hárman kaposváriak, igaz, SZFE-s tényleg nincs olyan, aki ne 1980 előtt született volna.

Hogy ettől függetlenül mégis olybá tűnik, hogy a kaposváriak inkább vidékre szerződnek, vagyis hogy Budapestre alig, annak hátteréről keveset tudunk, és több oka is lehet. Például nem tudjuk, hogy ez mennyiben függ az oktatás minőségétől, mennyiben attól, hogy az egyetemen ezt javasolták nekik, és mennyiben attól, hogy az elhelyezkedési lehetőségeik sokkal inkább vidékre szorítkoznak.

És persze abban is van valami, amit Balázs Péter mondott, hogy egy színésznek sokkal több potenciális lehetősége van szinkron-, sorozat- vagy filmszerepekre Budapesten. De hogy az SZFE képzésének hiányosságai vagy az oktatók nyomásgyakorlása okoznák a színházi világ problémái, mindebből nem látszik. Igaz ez még akkor is, ha a képzésnek vannak olyan elemei, amelyekben változtatások szükségesek. Erről beszélt lapunknak Bodó Viktor – aki a 2021-es tanévtől vezetett volna színészosztályt az egyetemen, és az SZFE-t többször kritizáló Schilling Árpád is.

Schilling Árpád: Vidnyánszky hős is lehetett volna az SZFE-történetben, de alkatilag képtelennek bizonyult rá
Milyen szakmai változásokra lenne szükség az SZFE-n? Schilling Árpáddal és Bodó Viktorral a mesterek alkonyáról és a diákok életmódreformjáról is beszélgettünk.

Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.