Bodor Panna A hisztérika című darabjával arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy merjünk segítséget kérni. Úgy gondolja, hogy ez nem gyengeség, hanem épp ellenkezőleg, maga az erő. A darab vállaltan a szerző azon életszakaszáról szól, amikor négy hónapot töltött el páciensként a tündérhegyi pszichoterápiás osztályon, így saját történetén keresztül pillanthatunk bele abba a folyamatba, milyen tényezők játszottak közre élete elakadásában, milyen érzés beköltözni egy pszichoterápiás osztályra, és hogyan lehet folytatni az életet, az önismeretet és a traumák feldolgozását mindezek után.
Hisztéria vs. mentális betegség
Köztudott, hogy a hisztériát sokáig női betegségként tartották számon, nyavalygásnak titulálták. Bodor Panna is sokszor megkapta ezt a jelzőt a problémáival kapcsolatban, gyakran azt mondták neki, hogy túlérzékeny, vagy nem adekvátan reagál bizonyos dolgokra. Ma már látja, hogy ennek ellensúlyozására nem az a jó módszer, ha puszta megfelelésből megpróbáljuk elnyomni a bennünk lévő érzéseket, hiszen azok előbb-utóbb ki fognak törni. Így is történt.
Egy nagyon nehéz élethelyzet következtében jöttek elő az amúgy is bennem bujkáló sérüléseim. Nagyon erős tüneteim voltak, így elmentem pszichológushoz, de akkor és ott, ez már kevés volt. Egy barátnőm említette Tündérhegyet, utána vetettem fel a pszichológusomnak is, aki támogatott. Bár én döntöttem úgy, hogy bemegyek, nagyon féltem a dologtól, és csak azért sikerült meglépnem, mert azt éreztem, már nincs vesztenivalóm, és teljesen kétségbe voltam esve. Féltem, hiszen filmélményeim alapján nem voltam biztos abban, hogy nem egy bolondok házában kötök-e ki.
Panna négy hónapot töltött bent, ahol újra magára talált, és élete egyik legmeghatározóbb élményét szerezte. Távozásakor hisztrionikus személyiségzavarral diagnosztizálták, amelyet stigmaként élt meg.
Dr. Harangozó Judit pszichiáter, az Ébredések Alapítvány vezetője szerint éppen ezért olyan nehéz döntés szakemberhez fordulni, hiszen melyikünk akarja, hogy kapjon egy diagnózist, ami bekerül utána egy elektronikus rendszerbe, és minden orvos látja, akivel később kapcsolatba kerülünk? Szerinte ennek – pont a stigma miatt – társadalmi hátrányai vannak, és a szolgáltatások sem túl felhasználóbarátak itthon. Sok helyen nehéz elérni pszichoterápiás szolgáltatást az állami ellátásban, illetve elképesztő hosszúak a várólisták, ami a pszichiáter szerint nem ösztönzi a segítségkérést. Ennek ellenére lát némi javulást a mentális betegségekről való diskurzust és a stigmatizálást illetően, szerinte A hisztérika című darab is jó példája ennek.
Vezető hetilapok, valamint médiumok is komoly és korrekt dolgokat közölnek a témában, vagy éppen ismert emberek coming out-olnak mentális problémákkal. Ez a darab is ennek az iránynak egy nagyon jó vonulata, szóval sok nyitás van szerintem. Ennek fontos terápiás hatása van, mert a klienseink számára ez a stigma és az ezt övező titok, valamint a szégyen nagyban hozzájárul ahhoz, hogy romoljanak a tüneteik, illetve ne sikerüljön rendbe jönniük
– mondja.
Az akut mentális állapot, amikor valaki súlyosabb lelkiállapotban van, a szakember szerint az újabb biológiai kutatások alapján egy stressz gyulladás, ami leginkább az agyunkat érinti. Egy stresszel összefüggő belső krízis gyulladásos reakciókkal, ami sejtpusztulást is okoz. Dr. Harangozó Judit az autóban felforró hűtővíz példáját hozza fel analógiaként.
Lehet, hogy attól még nagyon sok minden jó abban az autóban, de abban a pillanatban nem lehet továbbmenni vele. Addig pedig le kell állni egy kicsit, és békén hagyni, amíg lehűl. Ez is olyan dolog, amikor a stresszel összefüggő biológiai reakciók nyomán elkezd nem működni az ember agya, és megzavarodhat a lelki működése is. Amikor ez az állapot fennáll, akkor jó, ha nem kap újabb bántalmazást, terheket és elvárásokat. Ez a regenerálódási folyamat akár hónapokig vagy évekig is eltarthat azonban
– fogalmaz, majd hozzáteszi – ahogy az autónál – itt is érdemes utánajárni később, amikor az ember már jobban van, hogy miért forrt fel a hűtővíz, mi a baj, min érdemes változtatni. Ehhez komplex gondozás szükséges, amiben semmiképp sem elegendő a gyógyszerszedés, mindenképpen kell egy pszichoszociális segítség, melyben az illető és az életének több szereplője – akik összefüggésben vannak a stresszhatásokkal – együtt kapnak segítséget.
Bodor Panna – aki nyíltan vállalja, hogy A hisztérika róla szól – cseppet sem tartja magát bátornak, hiszen azon túl, hogy segíteni szeretne azoknak, akik hasonló problémákkal küzdenek, tulajdonképpen a saját szégyenérzetén is próbál enyhíteni ezzel.
Szerintem két út van: vagy teljesen eltemeted ezeket a dolgokat, elnémulsz, és örökre veled marad az érzés, hogy elítélnének az emberek, ha ismernék a teljes igazságot, vagy elmondod mindenkinek, és kiderül, hogy nincs is mit szégyellni. Én az utóbbit választottam. Tudtam, hogy lesznek olyan emberek, akiknek éppen olyan előítéleteik vannak Tündérheggyel kapcsolatban, mint amilyenek nekem voltak korábban. Az is benne volt a pakliban, hogy mostantól betegként fognak kezelni. De úgy érzem, hogy aki emiatt elkerül, azzal nem is szeretném, hogy dolgom legyen. Ez vagyok én.
Abban ő és a szakember is egyetért, hogy a mentális problémával nemcsak az küzd meg, aki közvetlenül átéli, hanem környezete is, a hozzátartozók pedig kulcsszereplők ebben a folyamatban, az ő segítésük támogatást jelent a kliensnek is.
Dr. Harangozó Judit elmondta, hogy a családtagok még önsegítő csoportokat is alapítottak az Ébredések Alapítványnál, így nagyon sok segítséget tudnak egymásnak nyújtani abban, hogy ők maguk is átvészeljenek dolgokat, illetve miként tudnak jól segíteni.
Az alapítvány e mellett létrehozott két mobiltelefonos applikációt is. Az egyik az úgynevezett hanghallóknak és hozzátartozóiknak szól, ez a pszichózissal élők számára lehet a leghasznosabb, amit az ezzel a problémával küzdők hoztak létre. A másik a hatékony, erőszakmentes, vagyis asszertív kommunikációval kapcsolatos applikáció, az Asszertívia, melyből kommunikációs technikákat tanulhatunk.
A gyógyulás nem jön gyorsan, de mindig van remény
Egy komolyabb mentális problémából való felépülés hónapokig, de akár évekig is eltarthat, de a szakember hangsúlyozza, hogy mindig van remény.
A hozzátartozók és a betegek is gyakran reménytelennek érzik a dolgokat egy nehéz lelkiállapotban. De fontos, hogy a mindennapokban azt tapasztaljuk, a nehéz állapotú betegek is teljesen fel tudnak épülni egy komplex gondozásban, a hozzátartozókkal együttműködve
– teszi hozzá a pszichiáter, aki szerint akkor lesz valaki mentális beteg, amikor nem tudja élni az életét. Ha az utóbbi megy, a probléma áthidalható.
Valószínűleg akkor lesz az ember kvázi beteg, amikor megakad az élete, és feltétlenül szükséges a külső segítség, hogy továbblépjen. Ebből is látszik, hogy a diagnózis sokkal relatívabb dolog, mint az egészségügyi problémák többsége. A mentális betegségek nem hasonlítanak teljesen a tüdőgyulladáshoz, a koronavírushoz vagy az ismert, gyakori testi betegségekhez. Itt a normális és a betegség közti határ nem egy éles vonal.
Bodor Panna szerint civilként azzal segíthetünk a legtöbbet, ha meghallgatjuk a másikat, és figyelünk rá, valamint ha nem azt éreztetjük vele, hogy egyedül is meg kellene tudnia oldani a problémáit, és az is rendben van, ha éppen nincs jól, mert ettől még nem szeretjük kevésbé. Amikor pedig komoly problémát észlelünk, olyankor jeleznünk kell, hogy gond van, illetve javasolnunk, hogy forduljon szakemberhez.
Nagyon nehéz, mert sokszor érezhetjük magunkat tehetetlennek olyankor, amikor a másikon szeretnénk segíteni, hiszen ha valóban rossz állapotban van, nem biztos, hogy képes minket meghallani. Azonban benne kell megszületnie a felismerésnek és a döntésnek. Ráadásul még mindig tabu pszichológushoz menni, és hatalmas elköteleződést igényel anyagi értelemben is. A terápia folyamatában is sok kihívás érhet bennünket a terápiás munkán túl is, hiszen fontos, hogy merjünk választani, változtatni, abbahagyni és újrakezdeni, addig menni, amíg meg nem találjuk azt a típusú terápiát, ami számunkra a legmegfelelőbb, és azt a terapeutát, akivel a leghatékonyabb lehet a közös munkánk – ám nehéz ezekben önállóan, szakképzettség nélkül tájékozódni. Ezért is tartanám fontosnak, hogy minél több szó essen a pszichológusokról és a terápiákról, hogy jobban tisztában lehessünk a választási lehetőségeinkkel. Mindenkinek más módszer tud segíteni. Ugyan én már-már vallásosan hiszek a terápiában, nem gondolom, hogy mindenkinek ez az útja. A lényeg, hogy valamilyen formában mindenképp dolgozzunk magunkon és a lelkünkön, önmagunk és közvetlen környezetünk érdekében is.
Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu
