Kultúra koronavírus

Nem kell feltétlenül összeomlania a szórakoztatóiparnak a koronavírus miatt

Hogy az emberéletet és az egészségügyet saját eszközeivel személyesen is védje, kulturált ember manapság csak akkor megy ki a lakásból, ha az tényleg elkerülhetetlen. Különben is, miért mennénk: nincs mozi, nincs színház, nincs koncert, nincsenek lélektani-életvezetési előadások. Az első sokk elültével azonban új ötletek születtek, és az látszik, hogy a koronavírus talán egyetlen hozadéka az, hogy az internet döbbenetes mértékig megtelt jobbnál jobb kulturális tartalmakkal. A szektor szereplőinek összehangolt és kreatív megoldásokhoz kell folyamodniuk, ha szeretnének tartalmat nyújtani, egyúttal életben maradni a piacon. Megnéztük, eddig hol és milyen megoldásokat találtak a helyzetre.

Kína – The Show Must Go Online

Ugyan Kínával kapcsolatban elsősorban az egészségügyi híreket követjük, ám a koronavírus nem csak a betegekre van hatással, a bezárás gazdasági, kulturális és lélektani hatásai sem lebecsülhetők. Ugyanakkor az élet utat tör magának, és ebben, mivel őket érte el először a krízis, a kínaiak élen járnak. Mivel a lakosság a négy fal közé kényszerült, egyre több tevékenység terelődik át az online térbe, és nem csak a mindennapokhoz szükséges teendők, mint az élelmiszer beszerzése vagy az oktatás, hanem a szórakozás is.

Egyre több zenekar és DJ fordul az országban egyébként is virágzó élő közvetítésekhez, virtuális fesztiválokat és bulikat szervezve – miközben mindenki betartja a járványügyi szabályokat. A trendre már klubok, lemezkiadók és buliszervezők is felfigyeltek, és a technótól a rockig bármit lehet élőben hallgatni-nézni a BiliBili nevű élő streaming-szolgáltatásban. A dolog nagyon bevált, köszönhetően annak, hogy az oldalon úgy működik a chatelés, hogy a felhasználók kommentjei is fel-feltűnnek a közvetítésben, ezzel fokozva a jelenlét élményét. Van is mit pótolni: Kínában a januártól márciusig terjedő időszakban mintegy húszezer koncertet kényszerültek átütemezni vagy lemondani a szervezők.

Kínától olyan értelemben is lehet tanulni, hogy ott nem csak a tartalomszolgáltatásra találtak utat, hanem arra is, hogy ennek pénzügyi lába is legyen. A legtöbb streaming-kiszolgáló ugyanis lehetőséget ad fizetésre akár úgy, hogy a közvetítés maga is valamennyi pénzért nézhető, akár úgy, hogy a tartalom ugyan ingyenes, de könnyen és olcsón lehet extrákat vásárolni hozzá. Magyarország az első pánik időszakában van, egyelőre mindenki jótékonyan és ingyen biztosít tartalmat, de mivel a rendezvénytiltásoknak idehaza is komoly gazdasági következményei vannak-lesznek, így nem lenne ördögtől való elindulni ebbe az irányba.

Fotó: YouTube/Zhu Wenbo

Vuhan egyébként, ahonnan a koronavírus-járvány elindult, afféle livestream-központ volt a krízis előtt, külön streaming-faluval, ahonnan száz streamer is szórhatta a műsorát egyidőben. A szolgáltatók ennek megfelelően villámgyorsan meglátták a lehetőséget abban, hogy emberek milliói vannak bezárva a lakásaikba, éhesen mindenféle ingerre. Normális esetben közönség előtt zajló események működnek videókonferencia-jelleggel, új tévés műfajok születtek, így például rengeteg olyan főzőshow, amelyben napról napra másokat nézhetünk végig, amint valós időben megfőzik az ebédjüket, vagy a kívánságműsorok karanténverziója, melyben zenészek a felhasználók által kért dalokat adnak elő saját otthonukból közvetítve.

Ezen műsorok népszerűségéhez az is hozzátett, hogy a kormányzat a klasszikus tévécsatornákat arra kötelezte: a rendes műsorrendjük szórakoztató műsorai helyett sugározzanak koronavírussal kapcsolatos híradásokat. Ami fontos ugyan, de a nép ezt hamar megunja, illetve igényli az „eszképizmust”, pláne ilyen nehéz időkben. Így a szórakoztatás még erősebben átköltözött az internetre, a megmaradt lineáris tévéműsorokat pedig gyorsan adaptálták a járványügyi szabályokhoz. Így például az énekes tehetségkutatók epizódjai már nem élő közönség előtt, stúdióban zajlanak, hanem a versenyzők és a zsűritagok is videókonferencia-jelleggel, online jelentkeznek be az otthonaikból, a talk show-k szereplői ugyanerre a logikára videóchaten beszélgetnek.

A streamerek a koronavírussal kapcsolatos riportokhoz is hozzátették a részüket, rengetegen közvetítették a karanténbeli mindennapokat, de voltak ennél komolyabb teljesítmények is: többen jelentkeztek olyan adásokkal, amelyek a hivatalos álláspontok csúsztatásaira, a valós helyzetre és a cenzúrára hívták fel a figyelmet – amíg el nem hallgattatták őket.

Olaszország – technológia és érdekvédelem

Európában a legszigorúbb járványügyi szabályozás jelenleg Olaszországban van érvényben, ott nemcsak tömegrendezvényeket nem tarthatnak, de a mozik és a templomok is zárva vannak, és – ahogy a kontinens nagy részén – az iskolák is bezártak. Bár a szigorításokat csak fokozatosan vezették be, az olasz mozik már jó ideje rekord alacsony bevételekkel működtek, hiszen a vírustól szenvedő országban aligha akartak tömegesen mozizni az emberek. Az olasz mozgóképszövetség elnöke, Francesco Rutelli már kérte a kormányt, hogy nyújtson válságtámogatást a szektornak, és azt ígéri, közös fellépéssel elérik, hogy az olasz filmipar és moziforgalmazás lábra állhasson. A Repubblica cikke alapján mindkét területen jelentősek a veszteségek, több mint negyven film forgatása állt le, először a nemzetközi produkciók, majd a hazaiak is, szünetel a szinkronstúdiók működése, az iparág dolgozóinak jelentős része otthon van – hogy az ő fizetéseikkel mi lesz, arról jelenleg nem tudni. Az ország neves filmesei, a soraikban Paolo Sorrentinóval, mindeközben közösségi média kampányt is indítottak: #iorestoacasa, azaz nagyjából #otthonmaradok címkével posztolnak a biztonsági szabályok betartásának fontosságáról.

Ám ettől függetlenül az az igény is jogos, hogy az iparág dolgozói szeretnék tudni, milyen jövőre számíthatnak. Rutelli összefogást ígér és azt, hogy ebben a példa nélküli helyzetben sem hagyják magukra a szektort, illetve a közönséget – a tartalomgyártóknak ugyanis kulcsszerepe lesz a járvány traumájának feldolgozásban. Az április 4-ig bemutatni tervezett mintegy hetven film közül többről már most tudni lehet, hogy a mozis forgalmazás helyett a streaming-szolgáltatókhoz és tévécsatornákra kerülnek át a forgalmazási jogok, erre a sorsra juthat a kis és közepes költségvetésű művek harminc-negyven százaléka.

Más darabok, így például a Berlinalén Ezüst Medvét nyert Volevo nascondermi (El akartam bujdosni/Hidden Away) visszakerülnek a mozikba, amint újranyithatnak, és a nemzetközi blockbusterek is a hollywoodi iránymutatásokat követve kerülnek majd újra műsorra. A bevételkiesések pótlásával kapcsolatban egyelőre még csak ötletelés zajlik, de az például már most tervben van, hogy indítványozzák a Kulturális Örökség Minisztériumának, hogy a rendkívüli helyzetre tekintettel tekintsenek el attól a szabálytól, amely alapján a mozikban bemutatott olasz filmek részesülnek előnyökben az állam részéről. A streaming-szolgáltatókkal és a tévétársaságokkal is tárgyalások folynak, a szolgáltatók lelkesen vesznek részt az otthonaikba száműzött lakosság tartalommal való ellátásában – naná, hiszen itt nem kis pénzekről van szó, de ezt már csak mi tesszük hozzá.

Rutelli szerint azért is fontos a jelenlegi helyzetben biztosítani a tartalomgyártás folytatását, mert amint vége lesz a lezárásoknak, az emberek elkezdenek fokozott mértékben moziba, szórakozni járni, összejönni egymással, erre pedig a szektornak is készülnie kell. Jelenleg nyilvánvalóan ezen a területen is komoly a visszaesés, már a teljes lezárás előtt is mintegy nyolcvan százalékkal esett vissza a gyártás, a múlt hétfői rendelet óta pedig teljes egészében szünetel a munka. Ez logikusan komoly csúszásokat hoz majd a premierekben is, nem beszélve arról a valós idejű problémáról, hogy a gyártás leállítása mennyi munka- és bevételkiesést jelent a szektorban dolgozóknak, akik Olaszországban különösen sokan vannak: egy három évvel ezelőtti kutatás több mint százhetvenezer munkahelyet tartott számon az audiovizuális tartalmak gyártásában. A szektorban felülreprezentáltak a fiatalok és a nők, és Rutelli ígérete szerint a szakszervezetekkel együttműködésben dolgoznak majd a munkavállalók védelmében. Hogy ez a konkrétan mit jelent, azt egyelőre nem tudni.

Hollywood egyelőre tanácstalan

Az első hatások, amelyek az Amerikai Egyesült Államokat elérték, már hónapokkal ezelőtt jelentkeztek, ekkor ezek még nem egészségügyi jellegűek voltak: Hollywood már jó ideje számszerűsíthetően tapasztalja, hogy mit jelent, ha az alapvetően hatalmas kínai mozis piac egyszer csak kiesik a globális bevételi láncból. Ahogy Kínában a vírus terjedt, úgy szigorodtak a biztonsági előírások, ezzel pedig sorra zártak be a mozik, ami pedig a hollywoodi blockbusterek bevételeiben is éreztette hatását már jóval a világjárvánnyá minősítés előtt.

Az elmúlt hét azonban komoly változásokat hozott. Ugyan az Egyesült Államokban még relatíve kevés a fertőzött, az igazán magas számok elkerülésére már bevezettek komoly szigorításokat, ami a kultúrát és a szórakoztatóipart is erősen érinti. A blockbusterek elhalasztott bemutatóiról már cikkeztünk: van olyan film, amelyik majd’ egy egész évvel később kerül mozikba (nem kisebb cím, mint a Halálos iramban-franchise soron következő darabja), ami a stúdiókat is kétségkívül megrázza. A napokban pedig New Yorkban és Los Angelesben a hazaihoz hasonló módon betiltották a tömegrendezvények megtartását, ott ötszáz fő a limit, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezekben a városokban leállt az éjszakai élet. A szigorítások kétségkívül tovább folytatódnak, sok híresség már egy ideje az otthonmaradásért kampányol, és most, hogy több híres színész – e pillanatban Tom Hanks és neje, Rita Wilson, Idris Elba és Kristofer Hivju, a Trónok harca Tormundja – igazoltan fertőzött, vélhetően még több átlagembernek fog leesni a tantusz: ez bizony nem játék.

A bezárt színházak, koncerttermek már most több milliárd dolláros kárt jelentenek, és ezek csak az azonnali hatások: az igazi nehézségek java még alig látható előre. Bár az összességében erős gazdaság miatt az ott működő kulturális intézmények – kis színházak, társulatok – valamelyest kevésbé élnek napról napra, mint például magyarországi társaik, ugyanakkor a jegybevétel ott is hatalmas részét képezi a működési költségeknek, emellett ezek az intézmények jellemzően kizárólag a piacról élnek, érdemi állami támogatás nélkül. Így nem meglepő, hogy iparági szakértők már most azt jósolják, lesznek olyan intézmények, amelyek a lezárások végével nem fognak tudni újra kinyitni.

A mozistop Hollywoodot is hosszú távon fogja igazán megviselni, és hogy a károkat valamelyest enyhítsék, arra egyelőre kevés érdemi megoldási terv született azon túl, hogy elhalasztanak néhány filmpremiert. A dolog azért is igényel némi rugalmasságot, mert a mozibemutatókat sokszor évekre előre időzítik, ehhez igazodik a gyártás, az utómunka, a marketing, és a filmek sorrendjét a naptárban soktényezős zsonglőrködés révén határozzák meg. Fontos, hogy van-e az adott bemutató környékén nemzeti ünnep, hosszú hétvége, milyen más filmek kerülnek moziba az előző, az aktuális, és a következő hetekben, a nagy versenytársak mikor jönnek, és így tovább. Innen nézve érthető a Halálos iramban egyéves csúsztatása: hasonló esélyekkel akarják mozikba küldeni a filmet, mint idén. Nem biztos, hogy ez az egyetlen működőképes megoldás, de egyelőre kevés stúdió állt elő saját verzióval.

Emma. Fotó: Universal Pictures

A Universal a napokban bejelentette, hogy ők például néhány filmjüket, amelyek éppen a járványügyi lezárások környékén kerültek mozikba, így alig egy-két hetük volt a jegypénztáraknál bevételt gyűjteni, a lehető leghamarabb elérhetővé válnak más felületeken, ha már a mozis forgalmazás kiesett. Így a Trollok a világ körül című animáció, A láthatatlan ember című Elisabeth Moss-horror, A vadászat című thriller és az Emma című Jane Austen-regény aktuális újrafeldolgozása néhány piacon már e hét péntektől elérhető lesz otthoni filmezésre on-demand rendszerben, azaz vagy különféle digitális videotékákban (Comcast, Sky, iTunes, Google Play, Amazon stb.) egyszeri díjfizetéssel, vagy hasonló szolgáltatóknál akkor is, ha ezek a filmek jelenleg még futnak a mozikban (vagy hamarosan futnának).

A döntés azért különleges, mert az eddigi szokásrend azt diktálta, a mozis forgalmazásnak legalább kilencven napos moratóriuma van, amíg ez le nem jár, addig nem kerülhet otthoni moziszolgáltatásba az adott film, minthogy a forgalmazók attól tartottak, ha otthon is nézhető egy újdonság, akkor nem fognak moziba menni a nézők. Ez a dilemma most megszűnt: vagy nincs is hova menni, vagy a közönség nagy része nem akar a járványveszély miatt. Már a múlt hétvége is húszéves mélypontot hozott az észak-amerikai mozibevételekben, és ez vélhetően csak rosszabb lesz. A Universal jelenleg ezt a megoldást látta arra, hogy legalább valamennyi bevételt összekaparjanak – vagy bejön, vagy nem.

Az amerikai kulturális és szórakoztató szektor többi része egyelőre pánik-üzemmódban van, érdemi terv a színházi dolgozók, a nem világsztár-státuszú zenészek, a különféle háttérmunkákat végző szakemberek bevételeinek megvédésére, pótlására egyelőre nemigen született. Ahol van ilyen, ott a szakszervezetek próbálják menteni a menthetőt, elérni, hogy a kényszerű munkaszünet idején is kapjanak bért a dolgozók, vagy hogy legalább ne veszíthessék el az állásukat a kieső munkákra hivatkozva. A különféle online közvetítések és az ezekért való fizettetés az egyik út, de lehet még ezer másik is, ezeket muszáj lesz a szakmának feltérképeznie.

Kiemelt kép: A kihalt WestEnd Londonban, ahol egyelőre viszonylag enyhék a lezárások. Fotó: David Cliff/NurPhoto via Getty Images

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.