Csányi János és Rudolf Péter után Eszenyi Enikő is elérhetővé tette a Vígszínház igazgatói pályázatát, bárki elolvashatja több mint háromszáz oldalon, hogy a napokban erősen kritizált Eszenyi mit ért el eddig, és milyen további tervei vannak az intézménnyel – írja az Index.
A beadvány egy Jean Vilar-idézettel kezdődik: „Ha ennek a színháznak nem is lehet feladata, hogy egy nyilvánvalóan megosztott társadalmat egyesítsen, bármi áron is, súlyosbítani sem szabad a társadalmon belüli viszályokat, nem szabad hangsúlyozni a meglevő elkülönülést. Természetesen mindenek felett országunk azon többségéért kell dolgoznunk, amelyet – meglehetősen nagyvonalúan – »nép«-nek nevezünk, de nincs jogunk ahhoz, hogy színházunkból exkluzív klubot csináljunk, szűk körű szabadkőművességet, kulturális kaszárnyát.”
Eszenyi a személyes motivációját is részletezte, úgy fogalmazott, hogy az igazgatói poszt eddigi pályája csúcsa:
A Vígszínházba először 1981-ben léptem be Horvai István növendékeként, aki akkor a színház igazgatója volt. Ennek immár harminckilenc éve. Azóta szeretem hűségesen és szolgálom kitartóan ezt a színházat. Az elmúlt tíz év eredményei és a jövőre vonatkozó számtalan tervem megerősítenek abban, hogy az életem következő öt évét ismét a Vígszínháznak szenteljem.
Csányi János és Rudolf Péter pályázatát is el lehet olvasni.
Nyilván egy ilyen pályázatban ennek a negyven évnek a tapasztalatait kell összefoglalnom és a Vígszínház jövőjéhez társítanom. Sosem voltam elitista. Gyűlölöm a sznobizmust. Mondhatnám népszínházi alkatú polgár ember vagyok. Tekintettel arra, hogy a Vígszínházat egy polgári múltú népszínháznak látom, ezt a tényt tekinthetjük egy fontos kapcsolódási pontnak is. Hiszek abban, hogy önmagában nem minősít egy műfaj. Ha többrétegű az előadás, széles nézői „merítéssel” tud működni. Ki-ki meglelheti benne a maga örömét. Ezt tekintem népszínházi működésnek
– áll Rudolf beadványában.
A szakmai bizottság Eszenyit támogatja, de végső döntést a fővárosi közgyűlés hoz majd.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
