Kultúra sorozatkritika

A bajnok, akiről mindenki tudta, hogy veri a feleségét, mégis megvárták, amíg megöli

Carlos Monzon minden idők egyik legsikeresebb középsúlyú ökölvívója, Argentínában Maradonához hasonló bálvány volt. Aztán megölte a feleségét, és ez nem csak az ő státusán változtatott nagyot. A nagy hatású ügyből harminc évvel később sorozat készült.

Carlos Monzon neve lehet, hogy nem mindenkinek ismerős, de egy időben nagyon is jól csengett. Olyannyira, hogy nemcsak minden idők egyik legjobb középsúlyú ökölvívójának tartják, hanem az argentin sport élő legendái között tartották számon, amit rajta kívül akkor csak Diego Maradona, az autóversenyző Juan Manuel Fangio és a teniszező Guillermo Vilas mondhatott el magáról. És ugyan Maradona későbbi életútja például elég jól mutatja, hogyan válhat valaki bálványból sajnálatra méltó figurává, ő valójában a fasorban sincs Monzonhoz képest. A kilátástalan szegénységből indulva ünnepelt világbajnokká és Alain Delon playboy barátjává lett Monzonnak ugyan sokáig elnézték a botrányait, ám amikor meggyilkolta a második feleségét, Alicia Munizt, az ő bálványa is ledőlt. Monzont még így is tömegek imádták, és ezrek búcsúztatták, amikor 1995-ben, még börtönbüntetését töltve egy eltávozáson autóbalesetben meghalt. A feleséggyilkos bokszolóról most sorozat készült, mely a Netflixen is látható, és nemcsak azért időszerű, mert idén volt a tárgyalása harmincadik évfordulója.

A Monzon-jelenség ugyanis nagyon komoly problémára hívta fel a figyelmet, utána történtek is változások, de a jelenlegi adatok is azt mutatják, hogy a nők elleni erőszak még mindig kirívóan jelen van az argentin társadalomban. A téma évek óta rendszeresen szerepel a nemzetközi hírekben is, legutóbb arról írtak, hogy az idei év első 120 napján 87 halálesettel végződő, nő ellen elkövetett erőszakos bűncselekmény történt, azaz 33 óránként történik egy ilyen Argentínában. Az arányok nemcsak a híresen macsó Argentínában, hanem a legtöbb dél-amerikai országban igen magasak, Argentínában viszont az elmúlt években széleskörű társadalmi mozgalom indult a nőjogokért és az erőszak visszaszorításáért. Három éve a brutálisan meggyilkolt Lucia Perez esete után argentin nők tömeges sztrájkkal hívták fel a figyelmet a problémára, és a téma azóta is folyton jelen van a médiában, a statisztikák viszont nem javultak számottevően.

Ebben a közegben jelent meg a Monzon című sorozat, mely fikció formájában, tizenhárom részben mesélte el a gyilkosságot, az odáig vezető utat és a tárgyalásig tartó időszakot. Az argentin televízióban nyáron kezdték vetíteni Pablo E. Bossi nagy érdeklődést kiváltó sorozatát, amely a gyilkossággal foglalja keretbe a történetet, és ugyan Monzonon, a feleségén, az edzőjén és még egy-két ismertebb vagy fontosabb szereplőn kívül a többi karakter nevét megváltoztatták, továbbá a történet nem egyszer el is tér a valóságtól, magát a gyilkosságot és körülményeit a lehető legvalósághűbben igyekeztek ábrázolni. Hogy pontosan mi és hogyan történt, az már soha nem fog kiderülni, de a sorozat verziója mindentől függetlenül elég valószínűnek, hitelesnek tűnik, és ezt emelték ki a helyi sajtó kritikái is.

Még Terence Hill sem bírt vele

Az 1942-ben született Monzon az északkelet-argentínai Santa Fe városában nőtt fel, rendkívül szegény, tizenhárom gyerekes családban, mely a mocovi indiánok leszármazottja volt. Hamar ott is hagyta az iskolát, hogy gyümölcsárulással, cipőtisztítással, tej- és újságkihordással és hasonló munkákkal segítse a családját, és tizenhét évesen kezdett bokszolni – ha ez nem jött volna be, akkor alighanem bűnözővé lesz. Nem volt istenadta tehetség, ráadásul a fiatalkori alultápláltságából származó egészségi problémái az egész karrierjét végigkísérték, edzője, Amilcar Brusa mégis felismerte, hogy megfelelő háttérrel, edzettséggel és technikával a fiúnak van keresnivalója a sportágban. Monzon 1959-ben vívta az első amatőr mérkőzését, 21 évesen pedig már profinak állt, és 1966-ban ő lett Argentína középsúlyú bajnoka. Az igazi sikerek ezután kezdődtek, amikor egy promóter, Juan Carlos „Tito” Lectoure nemzetközi meccseket is szervezett neki, majd teljesen esélytelenként legyőzte Rómában az olaszok szupersztárját, Nino Benvenutit, elhódítva ezzel a világbajnoki címet. Onnantól kezdve hét éven át, az 1977-es visszavonulásáig meg is őrizte azt, tizennégyszer védte meg sikeresen a címét.

Nagyszerű eredménylistát mondhatott a magáénak, a száz profi mérkőzéséből 87-et megnyert (az utolsó veresége 1964-ben volt), ebből 59-et kiütéssel. A KO erőltetése Brusa taktikájának része volt, Monzon sérülékeny kézfeje miatt ugyanis félő volt, hogy nem bírja végig a meccseket. „Magas volt, esetlen, de félelmetesen hosszú karokkal rendelkezett, amit ki is használt. Gránitból volt az álla, és iszonyú jól védekezett, ellenfelei nagyon ritkán tudták csak tisztán eltalálni. A boksztaktikája nagyon egyszerű volt. Szurkáló ütésekkel előkészített, majd rettentő pontos és erős ütéseket helyezett el ellenfelein. Irtó nagyot tudott ütni a jobb kezével” – jellemzi stílusát a Profiboksz.hu. A súlycsoportja valaha volt legnagyobbjai között tartják számon, Sugar Ray Robinson, Marvin Hagler vagy Marcel Cerdan társaságában. Nem véletlen, hogy amikor a Bud SpencerTerence Hill páros …és megint dühbe jövünk című filmjében arról kérdezi felettese a Johnny Firpót alakító utóbbit, miként fordulhatott elő, hogy csak második lett a bokszversenyen, az „úgy, hogy Carlos Monzon lett az első” válasz után egycsapásra megértő lesz.

Ez a sok siker természetesen a dicsőség mellett rengeteg pénzzel is járt, Monzon Alain Delonnal bulizott Monte-Carlóban, és hiába volt felesége és családja, egyáltalán nem élt monogám életet. Sikerei csúcsán filmszerepeket is kapott, így ismerkedett meg a korszak népszerű argentin színésznőjével, Susana Gimenezzel, aki miatt ott is hagyta a családját, és évekig együtt éltek. Monzon a visszavonulása után sem vett vissza a partizásból, ivott, kokainozott, szórta a pénzt, de amikor megismerkedett a nála tizenhárom évvel fiatalabb uruguayi ex-modellel és színésznővel, Alicia Munizzal, remélni lehetett, hogy végre megállapodik. Összeházasodtak, fiuk született, tehát minden feltétel adott volt, mégsem így történt, és felesége már elköltözött tőle, amikor egy, a gyerekükkel közös nyaraláson a tengerparti Mar del Platában 1988. február 14-én Aliciát holtan találták a Monzon által bérelt villa kertjében.

Fotó: Imdb/Netflix

Különben dühbe jött

Az egész történetben az a legmegdöbbentőbb, hogy ez a befejezés egyáltalán nem volt váratlan. Monzon ugyanis kezdettől fogva nem bírt az indulataival, számos alkalommal keveredett a ringen kívül is verekedésekbe, rendőrségi ügyei is akadtak emiatt. De ez még hozzá is tartozott az imidzséhez, az utcán felnőtt szegény fiúéhoz, a gond csak az volt, hogy ezt soha nem tudta kinőni: később paparazzókra támadt rá, ismeretlenekkel utcai verekedésekbe keveredett, és haláláig erőszakos, fékezhetetlen ember hírében állt. A legtöbbet azonban a nők szenvedtek Monzon természetétől, aki egyébként is a saját tulajdonának tekintette őket: az első felesége, Mercedes „Pelusa” Garcia végül az egyik bántalmazás után rá is lőtt a férjére, kétszer eltalálta, de egyik golyó sem ért fontos testrészt. Monzon későbbi barátnőjét, Susanát se kímélte, és ez nem is volt titok, hiszen valódi celebpárként az egész ország követte a közös életüket. Ugyanerre a sorsra jutott Alicia is, főleg, amikor a férje ivott. Ahogy a sorozatban látható archív bejátszáson megszólaltatott szakértő is mondta: „Mindenki tudta, hogy Carlos Monzon veri a nőit, mégse csinált senki semmit.” Alicia korábban kétszer is a rendőrségre ment, hogy feljelentést tegyen, ahonnan azonban elhajtották, hogy nincs bizonyíték, és egyébként is, ezt beszélje meg a bajnokkal és ne velük, ők nem akarnak ebbe belefolyni. Csak idő kérdése volt tehát, hogy valami súlyosabb is történjen.

Hogy azon a bizonyos éjszakán mi történt, az csak mozaikdarabokból állt össze: Monzon és Alicia bulizni voltak annak a férfinak a társaságában, akitől a nyaralót is bérelték. Mindketten ittak, és az őket hazafuvarozó sofőr szerint már a visszaúton is veszekedtek a taxiban. A szomszédok kiabálást hallottak, a vége pedig az lett, hogy mindketten leestek az első emeleti erkélyről: Alicia halott volt, Monzonnak pedig eltört a válla és pár bordája. A házban vérnyomok is voltak, Monzonnak pedig eltűnt a ruhája, amiben hazajött, és azt mondta, nem emlékszik rá, mi történt. Később azt vallotta, veszekedtek, majd Alicia ki akart ugrani az erkélyről, ő pedig meg akarta fogni, de vele együtt leesett. A szakértői vizsgálat azonban megállapította, hogy Alicia már az esés előtt halott volt, a halál okát fulladás okozta, pontosabban olyan erővel szorították, hogy eltört a nyaka. A több mint egy évvel később, 1989 júniusában megtartott tárgyalásig az ügy igazi médiacirkusz lett Argentínában: új és új tanúk tűntek fel, akikről aztán kiderült, hogy megbízhatatlanok; két boncolást is tartottak, és állítólag az első után eltűnt Muniz egyik nyakizma; Monzont neves barátai, Delon és Benvenuti is támogatásukról biztosították, de még volt felesége és Susana is kiálltak mellette.

Fotó: Imdb/Netflix

Hiába, mert a bíró bizonyítottnak látta a bokszbajnok bűnösségét, az ügyész pedig tizennyolc év börtönt kért rá, végül tizenegy évet kapott. Jó magaviselete miatt azonban hamarabb kiszabadulhatott volna, sőt még rövid időkre eltávozást is kapott a börtönből. Az egyik ilyen alkalmával sodródott le autójával az útról, a balesetben ő is és egyik utasa is szörnyethalt. Az egyik neves volt argentin ökölvívó a hír hallatán csak megvonta a vállát: Monzonnak mindig is problémái voltak az alkohollal. Az ügyben ítélkező bíró, Alicia Ramos Fondeville egy idei interjúban azt mondta a Clarin napilapnak, hogy az akkori jogviszonyok között fair ítéletet hozott, ma viszont már Monzont nők sérelmére elkövetett gyilkosságért ítélnék el (ez 2012 óta már külön bűncselekmény az argentin büntetőjogban). Éppen az óriási visszhangot kapó Monzon-ügy kellett ahhoz, hogy elinduljon a párbeszéd Argentínában a nők elleni erőszakról és a családon belüli erőszakról, és ennek hatására a rendőrség is komolyan kezdte venni a témát.

A sorozatban Alicia Ramos Fondeville sem a saját nevén szerepel, mint ahogy az ügyész vagy az ügyvédek és más szereplők sem, mégis, az őket alakító színészeknek (például a Munizt játszó Carla Quevedo vagy az ügyészt alakító Diego Cremonesi) köszönhetően némelyek emlékezetesebbek, mint a főszereplők. Monzont ugyanis két színész alakítja: a fiatalkori éveiben Mauricio Paniagua, a gyilkosság idején Jorge Roman játssza, és mindkettő tényleg nagyon hasonlít rá, de láthatóan ez volt a kiválasztásukban a fő szempont, nem pedig a színészi képesség. A sorozat két idősíkban, párhuzamosan meséli Monzon sportkarrierjét és a gyilkosság utáni eseményeket, ezek közül az utóbbi sikerült jobban, a korábbi idősík egyértelműen haloványabb, és külön zavaró, hogy az ötvenes-hatvanas évek fordulóján megismert főszereplők tizenöt év múlva is pontosan ugyanúgy néznek ki, miközben az időnként használt archív filmbejátszásokból is látszik a különbség. De a lényeg: a gyilkossági ügy, az ehhez kapcsolódó kábítószeres vonal, a mindent eluraló korrupció és az éledező női öntudat már nagyon jól átjönnek, és sikerült a nyolcvanas évek végének külsőségeit is meggyőzően elkapniuk az alkotóknak. A sorozat helyenként brutális, de ez az ügy is az volt. Monzonnak pedig a Santa Fében emelt emlékművénél megtoldották a feliratot: „Carlos Monzon, világbajnok és nőgyilkos.”

Monzon: The Knockout Blow, 2019, 13 rész, Netflix. 24.hu: 8/10

Kiemelt kép: Imdb/Netflix

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.