Vannak azok a filmek, amik nyilvánvalóan nem remekművek, sőt, a szó klasszikus értelmében még csak jónak sem mondanánk őket, mégis szívesen emlékszünk rájuk, vagy nézzük újra őket. Erre tökéletes példa A múmia, ami egy komplett generáció számára lett kalandfilmes viszonyítási ponttá, és az idő sem tudta kikezdeni kortalan bárgyúságát, mintha csak valami ősi varázslat védené.
Igaz, a bemutatása óta nem háromezer, mindössze húsz év telt el, de az már innen is jól látszik, hogy A múmia nem tűnt el a filmtörténet süllyesztőjében, mint oly sok pályatársa, élükön a hozzá készült folytatásokkal. És folytatások alatt most nemcsak a kétezres évek homályába vesző A múmia visszatérről, A sárkánycsászár sírjáról, a rajzfilmsorozatról, vagy A skorpiókirályról és DVD-s leágazásairól van szó, de emlékszik még bárki például a két évvel ezelőtti rebootra, amire a Universal egy teljes filmes univerzumot akart építeni, Drakulával, Frankenstein szörnyével és a Farkasemberrel, csak aztán gyorsan letett róla, mert még Tom Cruise star powerje sem tudta megmenteni a totális érdektelenségtől? Na ugye.
A húsz éve – magyar mozikban ezen a héten – bemutatott A múmia viszont a mai napig kedves, nosztalgikus emlék sokak számára, már csak azért is, mert ilyen blockbusterek ma már nem nagyon készülhetnek. Hollywood azóta ugyanis teljesen beleborult a megalomán szuperhősuniverzumok építésébe, ahol a romantika, a humor és az önirónia is futószalagon gyártott termék, és még a nosztalgiát is patikamérlegen mérik. Pedig a 99-es A múmia is sokáig vesztegelt stúdiófőnökök asztalain, egy csomó alakváltozata volt, mielőtt Stephen Sommers belevághatott. De hogy lett végül az, ami? Íme pár tény és érdekesség A múmiával kapcsolatban.
Csúcsévjárat
Kezdjük ott, hogy A múmia a filmtörténet egyik legerősebb évében, 1999-ben készült, amikor felfoghatatlanul sok meghatározó filmet mutattak be a Mátrixtól, a Hatodik érzéken keresztül a Tágra zárt szemekig. Ennek a jelenségnek a lehetséges okait ebben a cikkben boncolgattuk, nemrég pedig még újra is néztük a húsz legjobban értékeltet, bár erre a listára A múmia nem került fel.
Stephen Sommers kalandfilmjének közepességét mértani pontossággal adják ki az aggregátor oldalak: 5,5 csillagon áll az imdb-n és 54 százaléka van a Rotten Tomatoeson. „Egyetlen eleme sincs, amit dicsérni tudnék, leszámítva azt, hogy elejétől a végéig felvidított. Képtelen lennék érveket felhozni a forgatókönyv, a rendezés, a színészi játék, de még a múmia mellett is, de az biztos, hogy egy pillanatra sem unatkoztam, sőt, néhol kifejezetten levett a lábamról” – írta róla 99-ben a neves amerikai kritikus, Roger Ebert. A huszadik évfordulón felbuzdulva azonban többen olyan állításokra ragadtatták magukat, minthogy A múmia minden idők legjobb akciófilmje, vagy nemes egyszerűséggel az egyetlen tökéletes film, ami simán lenyomja az Aranypolgárt, A keresztapát, illetve a Casablancát is.
Jöhet a következő!
Közepesen lelkes kritikusok ide vagy oda, A múmia hatalmas kasszasiker lett. A 80 milliós költségvetéséhez képest 416 millió dollárt termelt világszinten, amivel bekerült az év tíz legjövedelmezőbb filmje közé (és ne feledjük, mint a Star Wars Episode I., a Toy Story 2, vagy a Mátrix). A folytatás innentől kezdve nem is lehetett kérdés. A rendező, Stephen Sommers egy interjúban elmesélte, hogy már a premier másnapján csörgött a telefonja, a Universal egyik fejese szólt bele, meglehetősen velősen: „Akarunk még egyet!”
Indiana Jones reloaded
A siker egyik titka az volt, hogy A múmia nemcsak 2019-ből visszanézve kelt nosztalgikus érzéseket, de már 1999-ben is. Ugyebár eleve egy remake-ről van szó, ami a Universal stúdió klasszikus horrorciklusához nyúl vissza. Ennek egyik népszerű darabja volt Boris Karloff 1931-es A múmiája, és annak folytatásai. Erre persze már kevesen emlékeztek az ezredfordulón, az Indiana Jones-filmekre viszont annál többen, amihez Spielberg és Lucas szintén ebből a hollywoodi hőskorszakból inspirálódott. Stephen Sommers filmje kiválóan viszi tovább a laza kalandfilmes hangulatot, amiben jól megfér az akció és a horror a poénokkal és az elfeledett templomok mélyén rejlő ősi átkokkal. Azóta nagyon visszaszorult ez a fajta könnyed kalandfilm a mozik kínálatából. Az olyan harmatos kísérletekről ne is beszéljünk, mint A nemzet aranya vagy A Da Vinci-kód, talán egyedül A karib-tenger kalózai lett még hasonlóan kultikus az elmúlt két évtizedből. A múmia így épp jókor robban be ahhoz, hogy egy újabb nemzedék Indiana Jonesává válhasson.
Megnyerő bumfordiság
Sokat tett ezért a szereplőgárda is, különösen Brendan Fraser, aki kisfiús sármmal alakította az Imhoteppel megvívó kincsvadászt, Rick O’Donnellt. Fraser jól emelte át Harrison Ford lazaságát, de karaktere pont annyival lett bumfordibb és bájosabb, amennyivel A múmia is esetlenebb volt a nagy elődnél. Pedig eredetileg nem is Frasert szánták a szerepre, olyan nevek merültek fel, mint Brad Pitt, Matthew McConaughey, Ben Affleck, Matt Damon, sőt, még Tom Cruise is, aki a két évvel ezelőtti rebootban demonstrálhatta, hogy miért nem lett volna jó választás. Nem tőről metszett szépfiúk kellettek ide, hanem Fraser, aki hitelesen tudta hozni bátor, de gyakran csetlő-botló hőst. A színésznek azonban majdnem az életébe került a lehetőség. A filmbéli szerelmét alakító Rachel Weisz mesélte el egy interjúban, hogy a film eleji jelenetben, mikor Ricket akasztják, valami nagyon félrement a forgatáson, és Fraser tényleg fuldoklott, levegő után kapkodott, újra is kellett éleszteni. Amúgy sem volt veszélytelen a forgatás: a Szaharában gyakran találkoztak a stábtagok kígyókkal, pókokkal vagy skorpiókkal, nem egy embert kellett helikopterrel a legközelebbi kórházba szállítani.
Bájba fojtott horror
Nemcsak Fraser volt sokadik választás, Stephen Sommers is, aki előtt egy rakás horror rendező neve felmerült. A múmia terve ugyanis már 1992 óta keringett a stúdióban, és Clive Barker (Hellraiser), Joe Dante (Szörnyecskék), Wes Craven (Rémálom az Elm utcában) illetve a zombifilmek atyja, George A. Romero (Az élőhalottak éjszakája) nevét is csatolták a projekthez. A kikötés eredetileg mindössze az volt, hogy 10 millió dollár alatt maradjon a költségvetés, de az ő kezeik között bizonyára sokkal sötétebb, véresebb filmmé vált volna A múmia, kevesebb kalandfilmes bájjal és több horrorral. Végül Sommers kapta meg a lehetőséget, aki kilobbizta, hogy a film készülhessen 85 millió dollárból, aminek csaknem negyedét a speciális effektek vitték el. Persze azért A múmiából nem veszett ki teljesen a horror, a könnyedebb hangvétel ellenére is akadnak bőven ijesztő jelenetek, ami főleg abban maradhatott meg elevenen, aki gyerekként nézte. A filmmel nyolcévesen találkozó kollégánk például meg van győződve róla, hogy maradandó traumát okoztak neki a húsevő scarabeusok, amik a bőr alá kúszva zabálják fel az embert.
A Szikla rekordot dönt
Dwayne Johnson filmes karrierjét is A múmiának köszönhetjük, még ha áttételesen is. A pankrátorként ismert Szikla ugyanis A múmia visszatérben tűnt fel először a vásznon, a szanaszét CGI-ozott Skorpiókirályként. A karakter akkora hatást tett a közönségre, hogy hamarosan jött az eredetfilmje is. Ez arról az egy dologról nevezetes, hogy ez volt Dwayne Johnson első főszerepe, amivel egyből rekordot is döntött. Előtte ugyanis még soha senki nem debütált a filmszakmában 5,5 millió dolláros fizetéssel.
Nem jártak Egyiptomban
A filmet eredetileg Egyiptomban forgatták volna, a politikai feszültségek miatt át kellett tenni az egészet Marokkóba. De azért magukkal vittek egy egyiptológust is, aki azt felügyelte, hogy az egyiptomi mondatok nehogy pontatlanul hangozzanak el a filmben. Ennek ellenére azt nagyjából biztosra vehetjük, hogy nem fogják régészek nemzedékei A múmiából tanulni az egyiptomi kultúrát.
Csak a kezdet?
Minden kultfilmhez tartozik legalább egy frappáns szállóige, amit lehet jól idézgetni. Ez természetesen A múmiából sem hiányzik, a háromezer év útán feltámasztott Imhotep is ezt hörgi a fináléban, mikor épp kínok között alámerül az alvilágba:
A halál csupán a kezdet!
Kiemelt kép: AFP/Collection Christophel © Universal pictures
