Kultúra sorozatkritika

Képzeljék, ha egy kövér lány lefogy, egyből pszichopatává változik

Bodnár Judit Lola
Bodnár Judit Lola

újságíró. 2018. 08. 18. 13:00

Nagyjából így lehetne összefoglalni a Netflix új sorozatát. Megnéztük az Insatiable-t, hát nem lett sokkal jobb nekünk.
Korábban a témában:

Nem biztos, hogy jó ötlet belemenni a női testkép témába, az ugyanis, mint a múltnak kútja, mélységes mély, sőt, talán egyenesen feneketlen is, helyre tenni az érveket, ellenérveket, véleményeket, tényeket nehezebb, mint Mészáros Lőrincnek tendert veszíteni. Évszázados tulajdonjog, amit a nők testképére formált a férfitársadalom, trendek és ellentrendek, Marilyn Monroe-tól Twiggyig, pucér hasú lányoktól Kim Kardashianig, a Willendorfi Vénusztól a Victoria’s Secret angyalaiig, testszégyenítés, body positivity, evészavarok, testképzavarok, tovább is van, mondjam még? De azért, bár trendek jönnek-mennek, a téma állócsillaga a lefogyás mint cél, út, a glória fénye messzire ragyog – miközben pedig sosem volt jobban elhízva az emberiség, vagy maradjunk közelebb, mi, magyarok. És akkor ebbe a térbe érkezett a Netflix újabb „gombnyomkodós” témájú sorozata, az Insatiable (Telhetetlen).

Fotó: Netflix

Ebben főhősünk, a tizenéves Patty mesél nyomoráról, amit dundi tiniként el kell viselnie: már kislány kora óta diétázik, folyton éhes, az iskola egy rémálom, senki nem randizik vele, és egyetlen barátja van, egy Nonnie nevű fiús lány – aki egyébként még nem vallotta be magának, hogy alighanem leszbikus és fülig bele van zúgva Pattybe, de ez most mellékes. Patty élete akkor fordul nagyot, amikor egy rosszul sikerült estén összetűzésbe keveredik egy hajléktalannal, aki megüti, eltörik az állkapcsa, és hónapokig csak pépeset ehet. A végeredmény: tádám, Patty bombázóra fogy – mert az csak így megy, edzés meg minden nélkül, biztos nem fog úgy lógni mindene, mint egy leeresztett lufi, de ebbe megint csak ne menjünk bele – és a bíróság elé, ahová a hajléktalannal történtek miatt citálták, már igazi cicababaként áll. Oldalán a történet másik főszereplőjével, Bobbal, a középkorú ügyvéddel, aki hobbiból tinilányokat készített fel szépségversenyekre, míg egy csalódott anyuka hamisan gyerekmolesztálással nem vádolta, így ügyvédként és szépségversenyedzőként is leáldozott a csillaga, és Pattyben látja meg a visszaút lehetőségét a reflektorfénybe.

Fotó: Netflix

Igen ám, de Patty, bár lefogyott, belül ugyanaz a frusztrált, boldogtalan dundi lány maradt, ráadásul az új teste által szert tett egy olyan fegyverre, aminek erejével lassan kezd tisztában lenni – és visszaélni. Mint akiből kitört a tomboló őrült, megállíthatatlanul keveredik egyik bajból a másikba, random emberekkel kavar össze, mutogatja magát – megint csak, mintha ez csak így menne, hogy egyből kényelmesen és magabiztosan érzi magát a testében. Mi több, ordító apakomplexussal rányomul Bobra, akinek sok kétes szándéka van ugyan, de az az egy biztos, hogy nem akar a lánytól semmit, már csak azért sem, mert boldog házasságban él. Amit szintén megnehezít Patty őrülete, az említett csalódott anyuka továbbra is tartó bosszúhadjárata, a kertvárosi született feleségek vérszívó világa, és egy tenyérbemászó ügyvéd-szépségversenyedző-rivális.

Amint a fentiekből kiderül, az Insatiable esetében minden adott a hatalmas káoszhoz, ami pedig a komédia melegágya, ez stimmel is, bár aki a bukdácsolós/altesti humort kedveli, azok csalódni fognak. Itt ugyanis fekete humor van, némi abszurddal keverve, és jó alaposan túltolva, és mindig kicsit kötéltáncolva: sosem tudni teljesen biztosra, hogy amit látunk, az poén-e vagy teljesen komolyan gondolják az alkotók (azért inkább poénkodnak). Speciel nekem nem is tetszik ez a fajta humor, de ez tényleg olyan megosztó, hogy ez alapján nem írnám le a teljes sorozatot. Ami viszont így is hagy némi kívánnivalót aga után, az a forgatókönyv átgondoltsága: az események néhol teljes logikátlansággal, néhol olcsó ponyvákhoz méltóan túlzottan egymásba simulva következnek egymás után. A szereplők hasonlóképpen karikatúra-szerűek – teszem hozzá: szándékosan – hogy az kissé eltávolítja a nézőt a bevonódástól, pláne, hogy néhol érintjük a – szintén karikaturizált – misztikumot.

Fotó: Netflix

Ezzel együtt a sorozatot övező nyekergésre, amelyben fat-shaminggel vádolják a szériát – amiben egy sovány lány tombol? Izé, ez hogy jött ki? – semmi ok, mármint leszámítva azt a túlcsapó politikai korrektséget, ami az amerikai közbeszéd egy részében annyit tesz, semmit, főleg semmi karcost nem szabad mondani, mert még a végén valakinek sérti az egóját. Mert hát ez a sorozat sok minden, de nem PC, és ahogy haladnak előre az események, egyre kevésbé az, és egyre jobban elszabadul a pokol. Az Insatiable-re sokkal inkább kínos szakmai panaszok lehetnek: például a látványos ducimaszk-ducijelmez, mert nem volt egész Hollywoodban egy tisztességes maszkmester, de hogy nagyobbra nyissam a témát, az is visszás, hogy mennyire nem tud friss és eredeti lenni a sorozat egyetlen aspektusa sem. Mintha a sorozat-aranykor meg sem történt volna, az Insatiable sztoriban, dramaturgiában, karakterekben és kevés kivételtől eltekintve – Alyssa Milano zseniális! – alakításokban is a legrosszabb értelemben vett retró hangulatot áraszt, mint egy B-kategóriás, ’90-es évekbeli komédia egy közepes nézettségű kábelcsatorna vasárnap délutáni műsorsávjában.

Az Insatiable a Netflixen nézhető augusztus 10-től. Értékelés: 6/10

Kiemelt kép: Netflix

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.