Azt azért nem lehet mondani, hogy Johnny Depp lelassított volna: az Imdb tanúsága szerint idén öt filmje is elkészül, ami között van sötét krimi (City of Lies), nagyköltségvetésű fantasy (Legendás állatok – Grindelwald bűntettei), és abszurd humorral fűszerezett dráma is (Richard Says Goodbye). Utóbbiban talán még valódi színészi teljesítményt is láthatunk tőle, ami nagyon ránk férne a bemerevedett manírok és a grimaszok után. Itt a címszereplőt, egy Richard nevű professzort alakít majd, akinél váratlanul rákot diagnosztizálnak, mire ő maga mögött hagyja régi életét, és elkezdi felrúgni az összes létező szabályt. Talán ennek utóforgatása miatt nézett ki olyan ijesztően azokon a képeken, amiket rajongók készítettek róla nemrég egy orosz hotelben.
A koncert rendben le is ment, ott már teljesen egészségesnek nézett ki.
Sparrow ejtette túszul
Ha Depp nem is, a karrierje viszont tényleg elég rossz bőrben van. Hiába kapja sorra a szerepeket, nehéz lenne felidézni, mikor láttunk tőle utoljára emlékezetes alakítást, vagy igazán ütős filmet. Hogy hol kezdődött mindez, nehéz megmondani, de az utóbbi tíz évben egyre inkább beleszürkült a mezőnybe, a kritikai és a kasszasikerek is sorra elmaradoztak. Persze egy ekkora név lassan kopik, ám intő jel, hogy Depp két egymást követő évben is Hollywood legtúlfizetettebb színésze lett a Forbes listája szerint, és tavaly is valószínűleg csak az mentette meg ettől, hogy behajózott a mozikba A Karib-tenger kalózai 5. A kalózos franchise-ból ugyan már a harmadik rész táján kifogyott a szufla, de ettől még biztos siker a Disneynek, és ők is tudják, hogy ez elsősorban egy személynek, a részeges és teljességgel megbízhatatlan Jack Sparrownak köszönhető.
A kapitány nemcsak a stúdió, de a színész életében is kulcsfontosságú figura. Ez a legikonikusabb és legjobban jövedelmező szerepe, akibe minden példaképét belesűrítette Keith Richardstól Hunter S. Thompsonig, és akinek rengeteget köszönhet, de közben mintha túszul is ejtette volna pályafutását. Sparrow annyira rátelepedett, hogy Depp alakításaiban lépten-nyomon az ő jellegzetes manírjai köszönnek vissza, ami mára inkább kínosan parodisztikus, mintsem laza és szórakoztató. Ilyen veszélyekkel jár, ha megformálunk egy vagány lázadót, aki aztán egy hatalmasra duzzadt szórakoztatóipari brand reklámarcává válik, és menthetetlenül bekebelezi saját imidzsünket.
Született különc
Pedig Depp annak idején tényleg a tehetség és a kúlság mértékegysége volt. Képes volt közös nevezőre hozni a sztárlét csillogását az eredendő különcséggel és a nyughatatlan lázadással. A különcséget persze volt honnan hoznia, hisz már gyerekkorában is csodabogár volt.
Furcsa hangokat adtam ki, és bizarr dolgokat csináltam, például kétszer kapcsoltam fel a villanyt egymás után. A szüleim szerintem azt hitték, Tourette-szindrómám van
– mondta egy interjúban. Már 12 évesen rászokott a dohányzásra, kiskamaszként drogokkal kísérletezett, és volt, hogy egész nap nem állt szóba senkivel, csak bezárkózott a szobájába gitározni. Los Angelesbe költözve zenei karrierről szőtt álmokat, a később szintén nagyot zuhanó Nicolas Cage látta meg benne először a tehetséget, és bátorította a színészetre. Az alig 20 éves Depp nem kallódott sokáig Hollywoodban, egyből egy kultuszfilmben debütált: a Rémálom az Elm utcában tinédzsereként esett áldozatul Freddie Kruegernek.
Ez a belépő stílszerűnek bizonyult, hiszen pár sikeres szépfiú-szerep után épp Tim Burton ügyeletes múzsájaként talált magára, aki a költői horrormesék legnagyobb hollywoodi mestere lett. Burton gótikus világában tökélyre fejleszthette a magányra ítélt, érzékeny kívülálló figuráját, aki vágyik a szeretetre, de képtelen beilleszkedni a normális társadalomba. És közben persze kiélhette a vad sminkek, fura frizurák és extravagáns ruhák iránti rajongását is, ami azóta koncerteken, sőt, az utcán is hétköznapi viseletévé vált. Az övék is amolyan Scorsese-De Niro-szerű, legendás szimbiózissá alakult: eddig nyolc filmet forgattak közösen, amik között akad pár remekmű (Ollókezű Edward, Ed Wood), több ütős, egyedi hangulatú rémmese (Az Álmosvölgy legendája, Sweeney Todd), bár a vége felé már az ő párosukból is kezdett kiveszni a varázs. A mélypontot jelentő Éjsötét árnyak óta nem is forgattak együtt, és azóta már hat év telt el. Ilyen hosszú szünet csak egyszer volt együttműködésükben.
Persze Depp nemcsak Burtonnél vonzódott a kissé deviáns különcökhöz. Szinte mindenhol megtalálták ezek a szerepek, legyen szó történelmi drámáról (Rochester grófja – Pokoli kéj), romantikus filmről (Csokoládé), keménykalapos gengszterfilmről (Közellenségek), vagy kultikus képregényfeldolgozásról (A pokolból). És akkor 90-es évekbeli két nagy kultfilmjéről még nem is beszéltünk: a Halott ember, valamint a Félelem és reszketés Las Vegasban nemcsak Depp színészi sokarcúságát bizonyítja, de azt is, hogy a stúdiók mellett ekkoriban a legizgalmasabb függetlenfilmesek is kapkodtak utána, mint például Jim Jarmusch vagy Terry Gilliam, de akár említhetnénk Emir Kusturicát vagy Roman Polanskit is, akikkel szintén forgatott közösen.
Botrányok futószalagon
Közben Depp a zenélést sem hanyagolta el teljesen, gyakran lóg együtt a rockzene ikonjaival, hol Keith Richards, hol Patti Smith oldalán tűnve fel, vagy épp az Oasis lemezén gitározva. Az ezredforduló környékén egészen különleges pozícióba került: egyszerre trónolt a sztárrendszer csúcsán, miközben fél lábbal mégis a tágan értelmezett underground talaján maradt. Ebbe a kényes egyensúlyba robbant be 15 évvel ezelőtt Jack Sparrow, aki az addig kiépített Depp-mitológia jó érzékkel kalibrált összegzésének tűnt: rebellis, nyughatatlan és öntörvényű, de csak épp annyira, hogy azért közönségbarát maradjon. A kirobbanó siker után beindult a futószalag, de ahogy Sparrow, úgy idővel Depp is kezdett önmaga karikatúrájává válni.
Erről nemcsak a bukások és a gyengécske filmek tehetnek, az utóbbi évek botrányai is alaposan megtépázták a „legmenőbb sztár” imidzsét. Már az sem tett jót, amikor az ausztrál hatóságok nyilvános bocsánatkérésre kötelezték őt és feleségét, Amber Heard-öt, amiért becsempésztek két ölebet az országba. De ez legfeljebb nevetséges, amin könnyű túllendülni. A tavalyi válásuk idején felmerült bántalmazási vádak viszont már sokkal komolyabbak, és a karrierjére nézve is ártalmasabbak.
Ugyan ott vannak az olyan megható jófejségek, mint amikor Depp gyerekkórházba vagy iskolákba látogat Jack Sparrow-ként, de a PR-katasztrófa-spirál azóta is megállíthatatlanul gyűrűzik tovább: egyre több történet szól elviselhetetlen allűrjeiről, mértéktelen drog- és alkoholfogyasztási szokásairól, már a saját menedzsmentje és volt testőrei is perlik őt, ennek eredményeképpen pedig hajmeresztő pénzügyei is nyilvánosságra kerültek.
Persze ennyi pénz elköltéséért keményen meg is kell dolgozni: állítólag komplett karib-tengeri szigeteket és egy teljes francia falut is vett magának. A sajtóban keringő listán olyan elképesztő tételek is szerepelnek, minthogy
- havi 200 ezer dollárt költött magánrepülőkre,
- 30 ezret a borgyűjteménye gyarapítására,
- 300 ezret pedig arra, hogy fenntartsa negyven fős személyzetét.
- Emellett 18 millió dollárért vett luxusjachtot,
- és cirka 3 millió dollárt dobott ki arra, hogy egy ágyúból kilője jó barátja, Hunter S. Thompson hamvait.
Ezek után hiába áll ki bőrgatyában és szénné tetoválva a színpadra Alice Cooper vagy Eddie Vedder mellé, nehéz hitelesen fönntartani a rendszeren belüli lázadó imidzsét. Inkább úgy fest, mint egy kiöregedő és talajt vesztett multimilliárdos, aki kényszeresen próbálja elhitetni a világgal, hogy ő még mindig az a kúl fenegyerek, aki valaha volt. Azonban korai lenne leírni Deppet, hiszen többször bizonyította már, hogy képes újra feltalálni magát. Lehet, hogy a különc hős helyett Hollywood ügyeletes főgonoszaként kap majd erőre, az utóbbi években legalábbis egyre gyakrabban tűnik fel ilyen szerepekben (Fekete mise, Legandás állatok és megfigyelésük, Gyilkosság az Orient expresszen). És ha ez nem is sikerül neki, vigaszágként még mindig ott van A Karib-tenger kalózai 6, 7, 8, és 12…
Kiemelt kép: Europress
